𝐏𝐇𝐋𝐄𝐆𝐌 - 𝐭𝐚𝐞𝐤𝐨𝐨𝐤 - [BEFEJEZETT]

𝐂𝐇𝐈𝐏𝐓𝐄𝐑 𝐓𝐇𝐈𝐑𝐓𝐄𝐄𝐍

Jimin szemszöge:

   A buli utáni reggel van. Hihetetlenül mardos a bűntudat, a Jungkookos eset miatt, amiért kielégítettem, hiszen nekem ott van Yoongi, hiába nincs kimondva hogy együtt vagyunk mégis úgy viselkedünk mint akik együtt vannak, és ez fáj. Fáj hogy ezt csináltam vele, és rohadtul nem ezt érdemli. Gondolkoztam azon hogy elkéne neki mondanom, hiszen gondolom én, egyszer így is úgy is kiderült volna az igazság úgy hogy már egy pár vagyunk, és annak mégis nagyobb következménye lenne, mint úgy hogy semmi sincs kimondva biztosra.

Szívem jelen helyzetben eléggé ver a mellkasomban, majd' kiakar onnét szakadni, mintha egy tankkkal próbálná valaki két oldalról húzni. Lábaim remegnek az idegességtől, s a levegőt és sokkal mélyebben és gyakrabban veszem mint ahogy azt kéne normál esetben. És ha ez nem lenne elég, még Taehyungot is sajnálom hiszen tudok róla hogy neki nagyon is bejön Jungkook, és azt sem tartom kizártnak hogy Kooknak sem közömbös Taehyung, hiába nem említette egy szóval sem, ha egyszer úgy néz rá, mint én Yoongira.
Erőt véve magamon böködtem meg Yoongi karját, aki éppen valamit nagyon olvasott a telefonján. A jelzésemre egyből letette azt, majd kérdőn pillantott rám.

- Baj van Jiminie? Olyan kedvetlen vagy mostanában, történt valami? Szeretnél róla beszélni? - kezdett el egyből aggódni Yoongi,majd végig simított az orcáimon a hüvelykujjával.
Annyira rossz lesz csalódottan látni, és rossz lesz azzal a tudattal élni hogy ezeket a negatív érzéseket én fogom kiváltani belőle.

- Ami azt illeti... - sütöttem le az íriszeim, hogy véletlen se kelljen az ő barna, majdnem fekete lélektükreibe pillantanom. - Beszélnünk kell, de kérlek, ígérd meg hogy... nem akadsz ki. - nyaltam meg a kiszáradt ajkaim amelyek kissé meg remegtek, hiszen már nincs innét visszaút, s az időt sem lehet visszaforgatni, hiába is szeretném bármi áron.

- Huh, rosszul kezdődik. - harapta be az ajkait, majd hosszasan felsóhajtott.
- Figyelj, ez a helyzettől függ. De az a baj hogy valamiért rossz előérzetem van. - húzta el az ajkait. Sajnos elég jól érzi.

- Pár napja... én...leszoptam Jungkookot. - mondtam ki teljes kertelés nélkül, majd vártam. Vártam azt, amit mindenáron elakartam kerülni mégpedig a reakcióját.

Hosszasan nézett maga elé. Többször is szóra nyitotta az ajkait, de hang azokon nem jött ki, megértem. Félve s kiváncsian emeltem rá a tekintetem, majd észrevettem hogy kövér könnycseppek buggyannak ki a szemeiből, amelyek versenyt futottak az arcán, majd az asztalra csepegtek. Pár perc múlva rám emelte a tekintetét, melyben tükröződött az, hogy mennyire nem kíván látni, és hogy jelen helyzetben egy kanál vízben megtudna folytatni mint engem, mint Jungkookot.

- Tűnjetek el, menjetek vissza Busanba, és soha többet ne kerüljetek a szemem elé. - nézett rám könnyes szemekkel.
- Nem vagyok kíváncsi a részletekre, se semmire többet veletek kapcsolatban. Hiába szeretlek, kurva nagyot csalódtam benned, és ezt nem tudtam volna rólad elképzelni, na meg Jungkookról meg főleg nem. Nem tudom melyikőtök a nagyobb idióta.
Ő mert kurvára szédítí Taehyungot, miközben ő 0-24-ben áradozik Jungkookról, vagy te aki leszopta úgy hogy kurvára nem érzel iránta semmit, és kurvára összejöhettünk volna de nem. Jimin nem érdekelnek a kifogásaid könyörgöm, legyél Jungkookkal boldog, nem érdekel! - csattant az arcomon egy így is lágy pofon amit teljes mértékben megértek, hiszen ha én lettem volna a helyében ugyanígy reagáltam volna. Erre Jungkook és Taehyung is kijött a fürdőből, nagy valószínűséggel végeztek a tusolással.

- Mi ez a hangzavar? - tette fel az első kérdést Taehyung, majd amint meglátta Yoongit a széken maga elé nézve sírni, rögtön oda rohant hozzá s szó nélkül vígasztalni kezdte, de Yoongi ellökte magától, majd felállt s Jungkook elé sétált.

- Te! - bökött Jungkook mellkasára, aki kérdően nézte. - Ne játszd a hülyét, mindent tudok! Tudom hogy Jimin kurvára leszopott, meg ne próbáld tagadni, Jimin mindent elmondott. - csattant az ő arcán is egy elég erős tenyér nyom. - Nagyon szépen kérlek hogy menjetek el még ma innét Szöulból, és soha többet ne halljak felőletek. Nincs szükség arra hogy továbbra is szédítsd Taehyungot mert ő jobbat érdemel nálad. Szóval kaptok öt percet. - mutatott a bejárati ajtó felé.

Szótlanul fogtam meg Jungkook karját, aki még mindig nem tudta feldolgozni a hallottakat, majd a szobába húztam ahol behajtottam az ajtót, hogy Yoongi és Taehyung véletlenül se hallja a következő párbeszédet, hisz az jönne ki hogy sajnáltatom magam, miközben pedig nem.

- Ezt elbasztuk. - eredtek meg nekem is a könnyeim, hiszen most realizáltam hogy a tettemnek mégis mekkora súlya van.

-  El, elég rendesen. Nem vagyok mérges, hiszen mindketten hibásak vagyunk és úgyis kiderült volna idővel később, és az csak rosszabb lett volna. - szívta be mélyen a levegőt.

Kezével értem nyúlt, majd hosszadalmasan sóhajva magához húzott, s nyugtatásképpen a hátam simogatta. Erre hangosabban zokogtam fel, majd elválva Jungkooktól vettem elő a táskám amibe a cuccaim voltak, és elkezdtem összepakolni. Kook se tett másképp, ő is teljesen letörve és szinte már könnyezve szedte össze a holmijait, majd amikor végzett, felhúzta a cipőjét majd az ajtó elé sétált és ott várt engem.

Lehajtott fejjel mentem ki a szobából, melyet lehet hogy utoljára látok, kitudja, majd a konyhába érve pillantottam meg Yoongit, Taehyungot és Jungkookot. A Taekook páros könnyezve szemezett egymással, majd Taehyung egy utolsó csókot nyomott Jungkook ajkaira, majd a nyakánál fogva ölelte át. Nem hazudok szívszorító látvány volt, nagyon is. Yoongira pillantottam, majd görcsösen öleltem át. Egy pillanatig lefagyott, majd ölelésre kezdte nyitni a karjait, de amint realizálta hogy mit csinálunk, ellökött lágyan magától. Megvártuk mire Taehyungék is elvállnak egymástól, majd bicentettem Kooknak hogy ideje lenne menni, ha már nemkívánatos személynek minősülünk ebben a házban.

~taehyungforrocsokija