𝐏𝐇𝐋𝐄𝐆𝐌 - 𝐭𝐚𝐞𝐤𝐨𝐨𝐤 - [BEFEJEZETT]

𝐂𝐇𝐀𝐏𝐓𝐄𝐑 𝐍𝐈𝐍𝐄𝐓𝐄𝐄𝐍

Taehyung szemszöge:

Mit ne mondjak az éjszaka eléggé hosszasan telt. Az ismeretlen sráccal körülbelül hajnali négyig hajszoltuk egymás vágyait, bár egymás nevét azonban még mindig nem tudtuk meg, ami picit fájt hiszen összejárnék vele egy-egy egyéjszakás kalandra, mivel az ágyba meg kell hagyni hogy piszok jó... nem is jó, hanem tökéletes. Az érzékeny pontjaimat egyből tudta hogy hol kell keresni, és milyen módon kell azokat kényeztetni. Mennyei érzés volt, ha lehetne rá alkalmam, újra és újra megismételném vele ezt a mámorító éjszakát. Ahogy izzadt, meztelen testünk egymásnak  simult, lehetetlen elfelejteni, akár kijózanodott fejjel is, vagy épp másnaposan. Vajon Ő is így van ezzel? Valószínűleg nem fogom ezt megtudni, bár biztos vagyok benne hogy élvezte, hiszen akkor egy menet után megállt volna...olyan deja vu érzésem van ettől.

   Másnap, vagyis inkább aznap dél felé kelhettem, s egy eléggé kényelmes párnán feküdtem, mely a tegnapi – vagyis a mai partnerem – mellkasa volt. Erős izmos karjai szorosan öleltek magához, én pedig őt öleltem a kissé nyeszlett, vékony mancsaimmal. Pilláimat lassan kezdtem el nyitogatni, s az első dolog amit megláttam az a partnerem arca volt. Hirtelen megállt bennem az ütő is, amikor megpillantottam hogy Jungkook fekszik mellettem sőt szinte még a hideg is átfutott rajtam, és három árnyalattal le is fehéredtem. A vonásai annyiban változtak hogy felnőttesebbek lettek és markánsabban, s már nem néz ki úgy, mint amikor megismertem, gondolok itt a gyermeteg vonásaira. A haja ugyanúgy megmaradt feketének, bár régebben említette hogy ő úgysincs annyira oda a színes hajakért. Mikor megvoltam az arca tanulmányozásával, tekintetemet átvezettem a nyakára mely tele volt az én foltjaimmal melyeket én hagytam rajta. Na és most jönne az a rész, hogy mit rejt a takaró, nem? Azt már nem mertem megnézni... inkább csak csendben emésztettem magamban az eseményeket, amíg a szememet a könnyek mardosták, hiszen azzal az emberrel feküdtem le részegen egy buliban, akibe bele vagyok habarodva egy éve, és az életemben egyik pillanatról a másikra köddé vált. Szívem még mindig ezerrel vert...hogy nem ismertem fel? Én marha...nem, nem arról van szó hogy megbántam mert minden egyes percét élveztem s imádtam, de azért mégis fáj picit hogy így kellett találkoznunk egy év után. Fejemet inkább visszahajtottam a mellkasára, és megpróbáltam inkább visszaaludni, abba reménykedve hogy ezt az egészet álmodtam, mélyen, legbelül tudva hogy nem, és ez az egész dolog köztünk igenis megtörtént. Pár perc múlva arra ébredtem, hogy Jungkook lágyan körkörös mozdulatokkal simogatja a hajamat, és édes hangon szól hozzám melyet annyira hiányoltam.

- Jó reggelt hercegnő, hogy aludtál? - csókolt a homlokomra, miközben a tincseim helyett a hasamat kezdte el simogatni.

- Jungkook... - mondtam elhaló hangon, hiszen a könnyek újra elkezdtek szépen lassan szállingózni az arcomon, versenyt futva egymással. - Hiányoztál...el nem tudod képzelni hogy mennyire. És fogalmam sincs hogy te hogy vagy vele, hiszen lehet hogy csak egy éjszaka voltam a többi közül, és végtelen fogtál ki pont engem a táncparkett közepén. De nagyon nagyon hiányoztál. És azt is sajnálom amiért nem kerestelek és hogy letiltottalak. Tudod hiába Yoongi hyung javasolta ezt, egyszerűen annyira elöntött akkor a düh és a csalódottság, hogy nem láttam más lehetőséget. Dühös voltam rád is, meg Jimin hyungra is, aztán később ez a bennem lakozó düh átment hiányba... mármint olyan irányba hogy elkezdtetek kurvára hiányozni úgy istenesen, de nem mertem a szemetekbe nézni. Sajnálom Kook...megértem ha nem bocsátasz meg, de jó volt ezt kiadni magamból. - sírtam el magam a végére, mire Jungkook vígasztalásképpen a hátam kezdte el simogatni.

- Shh...Taehyung nyugodj meg, jó? Nem haragszom, főleg rád nem. Rád sose tudnék haragudni, hisz ugyanúgy szeretlek mint az elején, még akkor is ha sokáig nem mutattam ki, vagy éppenséggel nem látszott rajtam. És valamilyen módon megtudlak érteni, mert valószínűleg én is ugyanígy cselekedtem volna. De ha már itt kötöttünk ki, egymás mellett meztelenül egy forró éjszaka után, gondolom nem fogsz itt hagyni, igaz? - pásztázott engem csillogó szemekkel ám azokban az ónix íriszekben felfedeztem némi aggodalmat a válaszomat illetően, hisz gondolom rosszra számított.

- Ha akarnám se tudnálak...bár kissé érdekesen haladunk nem? Gondolok itt a kapcsolatunkra. Szeretjük egymást mégsem teszünk ennek érdekében semmit, de mégis újra másnaposan kötöttünk ki egymás mellett. Milyen irónikus. - kuncogtam fel letörölgetve a maradék könnyeimet a szememből, majd Jungkook lélektükreit kezdtem el tanulmányozni.

- Mmh végülis igazad van...ha ráérsz esetleg hétvégén...eljössz velem egy randira Taehyung? Ha gyors meg minden egyből nem kell igent mondano – mondta volna azt a tipikus klisés mondatot melyet úgy utáltam, így inkább elcsítitottam egy kisebb szájra puszival.

- Ezt vedd igennek. De pihenjünk még egy kicsit, rendesen izomlázam van miattad. Kifárasztottál nem kicsit, meg kell hagyni. - feleltem véletlen beleásítva a mondatom közepébe, mire ő csak felkuncogott.

Végre...végre kezd egyenesbe jönni az életem, de most tarthatok attól hogy Yoongi hyung mit fog erre az egészre mondani, hiszen őt ismerve vagy tiltakozni fog a kapcsolatunk ellen, rosszabbik esetben pedig egy hétig, maximum egy hónapig nem fog velem beszélni, ami elképzelhető, de az első variáció jobban. Lehet össze kéne őket valahogy boronálni Jiminnel, de később Jungkookot kifaggatom róla, hogy Jimin hogy áll a kapcsolatok terén, hisz ha sehogy akkor eléggé nyert ügyem van, de ha van párja akkor szívtam az egészet.

- Min gondolkodsz drága? Annyira elbambultál. Baj van esetleg? - kezdett el aggódni Jungkook, hisz már három perce csak nézek magam elé, és gondolkoztam.

- Nem, ne aggódj nincs semmi, csupán gondolkoztam, ennyi az egész. Tudod...Yoongi hyung még mindig szereti Jimint és arra gondoltam hogy ha nincs senkije, valahogy összehozhatnánk őket. - foglaltam tömören egy mondatba a gondolataimat.

- Igazából az a helyzet hogy Jimin eléggé sok emberrel randizott az elmúlt időkben, de senki se felelt meg neki erős gyanúim szerint azért mert mindenkiben a hyungot kereste. De megpróbálhatnád először finoman arra rávezetni hogy megint közünk van egymáshoz... érted mire akarok kilyukadni, ugye? - kérdezte tőlem Jungkook mire én csak bólintottam.

- Nyugi, úgyis megfogjuk oldani ezt az egész dolgot, csak próbáljunk meg pozitívan hozzáállni a dolgokhoz. - cirógattam az izmos hasfalát, amit ő egy félmosollyal díjazott.
Ezt követően még beszélgettünk az elmúlt egy év eseményeiről hogy mik történtek velünk meg hasonlók, és közben kiderült hogy Jungkook és Jimin Szöülba költöztek, pár utcával arrébb tőlem amit azért akartam nehezen elhinni hiszen sosem futottam velük össze, de hamar sikerült meggyőznie hisz mutatott magáról és Jimin hyungról fotókat az erkélyen, ami tényleg arról tanúskodott hogy valóban ott élnek.

~taehyungforrocsokija