𝐏𝐇𝐋𝐄𝐆𝐌 - 𝐭𝐚𝐞𝐤𝐨𝐨𝐤 - [BEFEJEZETT]

𝐂𝐇𝐀𝐏𝐓𝐄𝐑 𝐓𝐖𝐎

- 𝐘oongi hyung kelj fel. - böködte Taehyung az alvó hyungját, ki mélyen az álomvilágban járt zavartalanul. - Hyung! Nem mondom többször! Kelj fel vagy olyat csinálok amit nem szeretnék, és nem viccelek. Szóval ha hallod, jobban jársz ha felkelsz. - dorgálta meg újra a menta hajút, ám még mindig semmi reakciót nem mutatott az idősebb. Taehyung ezt megelégelve csoszogott ki a konyhába, majd a pultnak támaszkodva töltött egy fehér pohárba vizet, majd azt alvó hyungjára borította.

- Ezt mi a fasznak te elmeroggyant? - kapott a csurom vizes nyakára Yoongi, miközben mérgesen konstrálta az előtte álló, vigyorgó Taehyungot. Kikapva a fiatalabb kezéből a poharat, a maradék víz Taehyung fehér pólóján végezte, mely szinte teljesen átázott.

- Ya! Én azért csináltam hogy felkelj, mert különben egész áldott nap húznád a szunyát mint a jól lakott napközisek ebéd után! Ez mire volt jó, de komolyan? - akadt ki jogtalanul az ezüst hajú, hisz tudta jól hogy az idősebb oktalanul nem csinálna vele ilyet.

- Karma. - ásított az említett, majd felülve helyezte a poharat az ágy mellett található éjjeliszekrényre. - Most megtanultad legalább, hogy ezt ne csináld. - vont vállat.

- Az.. - forgatott szemet Taehyung. - Na de képzeld - kezdte el volna lelkesen mondandóját Taehyung, ám de hyungja megelőzte ebben, hisz elcsitítva a magasabbikat helyezte mutató ujját az ajkai elé.

- Először adj kaját. Aztán mesélhetsz. Ha már így felébresztettél. - nézett rá szúrósan, ám de haragja enyhült látva a kisebb lelkesedését.

- Oké oké, de akkor szavadon foglak ám! - mondta Taehyung, mikor Yoongi után lépdelve mentek a konyhába. - Mit kérsz? Mit csináljak?

- Hm... - gondolkozott az alacsonyabb fiú. - Jó lesz a pirítós teával.

Taehyung bólintott, majd a kenyér tartóból kivéve a kenyeret helyezte azokat tálcára. Lábujjhegyre állva ágaskodott a kenyér piritóért, majd amikor nagy nehezen leszenvedte majd be üzemelte azt. Várt pár percet hogy fel forrósodjon s bele helyezte a kenyér szeleteket. Amíg azok sültek, feltette a gázra a tea vizet főni, majd amikor elkezdett forrni a víz, belehelyezte a kis citrom ízű teafiltert. Ekkor a friss pirítós kenyerek is kipattantak a szerkezetből, ezzel a frászt hozva a konyhában tartózkodó két fiatalra. Taehyung tányérra helyezve őket tette az idősebb elé őket.

- Tessék hyung, jó étvágyat. Remélem szereted kissé jobban meg sütve. - húzta el a száját Taehyung, ugyanis tudta hogy a menta hajú ilyen téren finnyás volt, és szeretett Gordon Ramseyt játszani a főztjével ergo kritizálni azt.

- Szerencséd van kölyök, pontosan így szeretem. - Taehyung szívéről nagy kő esett le Yoongi szavai hallatán. Örült neki hogy pontosan eltalálta az idősebb ízlését.

- Akkor? - Yoongi kérdőn nézett Taehyung felé. - Mesélhetem azt amit akartam?

- Addig úgy sem nyugszol, szóval hallgatom. - csámcsogott Yoongi.

- Amiután írtam Jungkooknak, rá 5 percre válaszolt. - felelte Taehyung. - Hyung kérlek legyél velem őszinte. Jungkook veled is ilyen mogorva, szarkasztikus, szűkszavú ember? Vagy velem van a baj, mert nem ismer?

- Figyelj kölyök ezt nehéz elmagyarázni. Az már alapjáraton egy jó jel hogy ilyen hamar válaszol, ez nála már-már rekordidőnek számít ha úgy vesszük. A modora elég érdekes, ezt nehéz kifejteni. Fogjuk rá hogy Jungkookot ilyen téren nehéz megfejteni. Azt mind sejtjük hogy azért ilyen mert valami áll a háttérbe, esetleg talán egy kiskori trauma, de mondom nem tudjuk. Egyszerűen nem nyílt meg még úgy igazán senkinek. De a maga módján tud nagyon idióta és bolondos lenni, néha napján még kedves is, hiába nehéz elhinni. Így kell szeretni őt. Nem rossz ember ő.

A fiatalabb szájtátva hallgatta az idősebb szavait. - Ááá...értem. Mostmár biztos vagyok benne hogy még jobban megakarom ismerni.

- Furcsa vagy te nekem, de te tudod. Nem értem mire ez a nagy Jungkook mánia. - kuncogott fel Yoongi. - Egyébként miről beszélgettetek?

- Megmutatom! -kapta elő összetört telefonját az ezüst hajú, majd Yoongi orra elé nyomta. Az idősebb kíváncsian falta szemével a két fiú közti üzenetváltásokat. Nem gondolta volna hogy ahhoz képest hogy Jungkook nem ismeri Taehyungot, sőt még nem is hallott róla, a maga módján egész jól elbeszélgetett vele. Illetve sose írta ha megy valahova, csak szó nélkül otthagytam a másikat. Gyanús volt ez neki. Némán adta vissza a telefont Taehyung kezébe majd az említettre nézett.

- Nem akarok elszólni semmit, de szerintem jó úton haladsz. Láttál már róla képet?- Itt Taehyung nemlegesen rázta meg a fejét, hisz nem tudta hogy néz ki a téma tárgya.

- Nem, még nem. Mutatsz? - kérdezte csillogó szemekkel Taehyung.

- Nem. Legalábbis én nem. Majd ha arra kerül a sor, kérhetsz tőle képet. Nyugi nem fog megenni.

- Azt valahogy gondoltam. - nevetett fel lágyan a magasabbik. - Szerintem ráírok hátha felkelt.

- Hajrá. - bíztatta hyungja.

kimtaehyung95:
Halii:))

Jeonjungkook:
Már megint te?

kimtaehyung95:
Micsoda kreatív köszönési formák.

Jeonjungkook:
Jah, tudom xd.

kimtaehyung95:
Kialudtad magad?

Jeonjungkook:
Igen. Fogjuk rá hogy
kialudtam magam.

kimtaehyung95:
Miért csak fogjuk rá? :((

Jeonjungkook:
Geci, neki álltak fúrni
a kurva szomszédban.

kimtaehyung95:
Ijjj de átérzem. Fú de utálom őket
bazdmeg.

Jeonjungkook:
Dik.

kimtaehyung95:
Mi az?

Jeonjungkook:
Te tudsz így is beszélni?:0

kimtaehyung95:
Sjisjsisksk. Miért ne tudnék??

Jeonjungkook:
Csak kérdeztem.
Olyan ártatlannak tűnsz.

kimtaehyung95:
Amíg nem láttál,
ne feltétekezz rólam
ilyen dolgokat hehe.

Jeonjungkook:
Nem tagadom, ezzel
felcsigáztál.
Küldj képet:)

~taehyungforrocsokija