Hősakadémia / Boku no hero academia / My hero academy

Női gondok

Ez a gondolat is egy ideje érlelődött bennem. Felkerült az Ötletmagvak közé is, hátha valakinek kedve támad a magból saját növénykét nevelni ^__~

Ötletmagvak - egy olyan gyűjteményt hoztam létre, amikben egy mondatos ötleteket posztolok, s némi táptalajjal körbe pakolom, hogy aki életképesnek találja, az elvihesse és megmutathassa a világnak (és nekem ♪♫) mit hozott létre belőle.

***

– Mi baja van Urarakának? – kérdezte a zöld hajú aggodalmasan, miután a lányok hirtelen elhallgattak az ő érkezésére. Előtte ugyanis még élénken gesztikulálva tárgyalták ki a témát. A fent említettet ugyanis reggel ki kellett menteni az aznapi órákról, s a kérdésre megjelent-e a gyengélkedőn a lányok egyöntetűen válaszolták, hogy nem szükséges, másnapra jobban lesz. A kis hősünk fejében felgyulladtak a lámpácskák, azonnal aggódni kezdett az osztálytársa hiányzása miatt, s gyanakvását tovább erősítette, hogy elcsípett egy- egy szót a lányok beszélgetéséből. Tisztán hallotta azt, hogy vérzik, hogy máskor is voltak erős fájdalmai, és hogy nem egészen önmaga. Nem tehetett róla, de a lelkében megdobbant az a részleg, amely a mások megmentéséért felelt, s nem tudta elűzni a gondolatot, hogy Urarakának segítségre van szüksége. Mivel máséra nem számíthat, a nyilvánvalóan az övére van szüksége. Nem tudott másra gondolni egész délelőtt s mikor az osztály nekilódult az étkező felé ebédszünetben, kételyeinek hangot adva tartotta fel őket egy pillanatra, hogy lássa a reakciójukat. Momo szólalt meg először, mivel a többiek tétován pislogtak egymásra. Ez is egész gyanússá tette a helyzetüket, s ezzel nyilván ők is tisztában voltak, mert látványosan feszengtek, hogy így nekik szegezték a kérdést.
– Semmi komoly – válaszolta a magas fekete hajú lány nyugodt, magabiztos mosollyal az ajkán. – Holnapra jobban lesz, nem kell aggódnod miatta.
Ez persze nem volt megfelelő hatással Midoriya lelkivilágára. Momo hiába volt okos és erős személyiség, ettől még ő is tévedhetett. Mi van ha csak tapintatból nem akar másokat aggasztani a témával? Mi van, ha Uraraka igenis komolyan beteg, vagy megsérült. Mi van ha a lányok valami illegálisat csinálnak és el akarják titkolni? Esetleg valamit csináltak vele véletlenül és most félnek bevallani? Mi van, ha ezek itt álruhás gonosztevők és csak az alkalmat keresik, hogy megtámadják őket? Bambán bámult az előtte állóra, aki búcsúzóul biztatóan rámosolygott, majd visszafordult a többiekhez, hogy azokkal sokat sejtetőn összevillanjon a tekintetük és az étkező felé tartsanak egy kisebb csordává verődve más osztályból melléjük szegődő társaikkal.
– Pont neki nem kellene a közelébe mennie – csípte el a halk suttogást valamelyiküktől. Értetlenül állt a dolog előtt. Mégis mit jelentsen ez? Fiatal hősjelöltünk összeráncolta a homlokát és halk motyogással adta a világ tudtára, hogy nyakig merült a gondolataiban. Mindennek tompa puffanás vetett véget, s a fiú meglepetten tapasztalta, hogy nekiment valakinek az étkezőben. Fölpillantva Shinsouval akadt össze a tekintete s menten elszégyellte magát. Ádáz mentegetőzésére azonban a srác csak vállat vont és elsétált. Azonnal eszébe jutott, hogy esetleg segítségére lehetne a képességével, de nem volt mersze előállni vele, hogy faggassa ki a többieket az igazságot illetően. Mélázva bámult utána, majd gondolatai visszakanyarodtak a rejtélyes betegséghez, mely ágyhoz szögezte az osztálytársát. Remélhetőleg jobban van már. Lehet csak túlreagálja a dolgot. Bizony. Ha a többiek azt mondták minden oké, és holnapra jobban lesz, akkor mi oka lenne kételkedni bennük?
– Shinsou! – kiáltott hirtelen felindulásból mégis a srác után, aki halk nyögéssel fordult vissza. Midoriya próbált meglehetősen keveset elárulni, hogy ne okozzon riadalmat. Hiszen csak neki volt összeesküvés elmélete, mindenki más tök természetesen kezelte le a dolgokat.
– Van ez a dolog, hogy Uraraka beteg és a lányok nem akarnak beszélni róla. Esetleg megtennéd, hogy rákérdezel náluk a dologra?
– Úgy érted kérdezzek rá? – tudakolta rövid merengés után a srác, felvont szemöldökkel, megnyomva a szavakat. Zöld hajúnk tétován bólintott neki, de nem várta meg a fiú magyarázatát, ugyanazzal az álmatag tekintettel hagyta Midoriyát faképnél, amivel nemrég elsétált mellette.