Odakint az idő egész kellemes volt, leszámítva azt a sajnálatos tényt, hogy esett. Nem is kicsit, mintha dézsából öntötték az életet adó folyadékot odafentről. Kemény melóban lehetett részük az égieknek ez által, hacsak nem szereztek be valami mennyei öntöző berendezést, tűzoltókészüléket, vagy bármit, hogy kegyes lábaikat a felhőkből kihúzva henyélhessenek míg az áradat letudja a dolgát, és megijeszti az emberiséget, hogy hamarost biz vízbe fúlnak mind. Biztos, ami biztos alapon, és a túlnépesedés egyetlen – deja vu – tollvonással le van tudva. (oké, oké képen épp nem esik... épp csak szemléltetek azoknak, akik kevésbé ismerik a történetet. :3 )
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
A hős képző iskola falain belül éppen a frissen letett vizsgák fáradalmait pihenték ki a tanulók, így hát a kollégium közös tere megtelt azokkal, akik a stressztől megszabadulva némi társaságra vágytak. Azokkal is, akik csak ténferegtek, nem találták a helyüket a nagy hajtás után, s azokkal is, akik ténylegesen páros vagy csoportos tevékenységgel voltak elfoglalva. Átvették a kérdéseket és azon izgultak vajon a ponthatárokon belül esnek- e majd az elbíráláskor. Az elméleti vizsgáiktól pattanásig feszült idegeiknek nem is volt jobb gyógyír, mint a társaság és a lazulás. Így esett, hogy a zsongó közös helyiség megtelt olyan diákokkal is, akik egyáltalán nem másokkal beszélgettek, vagy akik nagy hangon ünnepelték a saját – silány – teljesítményüket. Rop...rop... Uraraka Ochako kényelmesen bevackolta magát egy könyvvel a közös helyiségben lévő puha zöld kanapé csücskébe, s egyik kezét a támlán nyugtatva próbált olvasni. Ez persze lehetetlen vállalkozás volt ő maga is sejtette, hiszen a nyüzsgés, és a képességeiktől duzzadó fiatalság nehezen tűrte a bezártságot. Szóval titkon úgy tartotta a könyvet, hogy abba az irányba nézzem, amerre egy bizonyos zöld bozont is foglalatoskodott a jegyzetfüzete fölött, s onnan vetet néha kósza pillantásokat, a gondolataiba feledkezett Dekura. Feltűnés mentesen lehetett ilyenkor őt nézni, csodálni, nyál csorgatni, mivel mindenki valami magánüggyel volt lefoglalva. Egymással beszélgettek, tévét néztek, vagy csak egykedvűen csacsogtak, hajat fontak, egymást buzerálták. Kisebb kajacsata is kialakulóban volt, mikor egy kósza pop-corn fejen találta Denkit, akinek erre eszébe jutott, hogy vajon Bakugo képességével, vagy Todorokiéval lehetne több-jobb pop-cornt előállítani. Erre megjelent Iida, aki a kollégiumi szabályzat megsértésével vádolta őket, s el akarta kobozni a magtárat, amivel Mineta iszkolt el a leggyorsabban a büntetéstől tartva. Szegény Todoroki meg csak állt és nézett ki a fejéből, mert nem értette, hogy mi folyik körülötte. Hiszen mások a jeges képességére akartak szert tenni, s némi fagylaltra, hideg üdítőkre vágytak.
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
