𝙑𝙖𝙡𝙚𝙣𝙩𝙞𝙣𝙚 [𝙇𝙖𝙣𝙙𝙤 𝙉𝙤𝙧𝙧𝙞𝙨 𝙛𝙛] Befejezett

chapter 1

Mivel sokszor repültem már így nem stresszeltem.  Nyugodtan elfoglaltam a helyemet és vártam hogy elinduljunk. Mellettem egyik oldalt Lance ült a másikon pedig George aki mar be is dugta  fülhallgatoját ezzel kizárva a külvilágot. Pár perccel később pedig Lance is bealudt ami annyit jelentett hogy társaság nélkül maradtam.

Óvatosan hogy ne keltsem fel a testvéremet kivettem a táskából a telefonomat. Egy értesítés jelent meg a képernyőmön ami eléggé meglepett.

Lando Norris követni kezdett

A kezdeti döbbenet után visszakövettem majd az ölembe raktam a mobilt és lassan a bátyám vállára hajtva a fejemet elmerültem az álmok világában.

Fogalmam sincs mennyi idő telt el mikor arra keltem hogy valaki rázogatja a vállamat. Kinyitva a szememet  George kék szemeivel találtam szembe magamat. A többiek már majdnem mind leszálltak csak kevesen voltunk már a repülőn. Komótosan feltápászkodtam az ülésből és elindultam George után a kijárat felé. Odakint egy nagy körben ott állt Lance és még egy csomó más ember, némelyiküket már személyesen, sokukat még csak a tévéből vagy apám partijairól ismertem. Miután be lettem mutatva még néhány fontos embernek elindultunk a hotel fele ahol a hétvégét töltjük. 

A hotel előtt egy halom paparazzi és riporter várt ránk akik figyelembe se véve a fiúk fáradságát bombázták őket kérdésekkel.  Én is nyilván kaptam egy pár kérdes mint "mostantól te is ott leszel a futamokon?" vagy pedig "van különösebb oka annak hogy itt vagy?". Csak az átlagos kérdések amikre számitottam. Néhány kérdést megválaszoltam és sétáltam továbba fiúk után.

"Milyen csak azért híresnek lenni mert gazdag az apja, Eleanora? Maga szerint az anyjuk is ezért hagyta el magukat?" dugta az orrom alá a mikrofonját az egyik riporter. Annyira hirtelen ért a kérdés hogy hirtelen leblokkoltam, anya távozása egy friss és még be nem gyógyult seb amire a riporter kiméletlenül rátapintott. Csak álltam leblokkolva és már éreztem hogy nem sok hiányzik hogy sírva fakadjak a kamerák előtt amikor egy kezet éreztem meg a vállamon.

"A hölgy nem kíván válaszolni" mondta a kéz tulajdonosa. Csak egy hálás pillantást vetettem Landóra a vállam felett és besétáltam a hotel aulájába. 

Nem sokat kelett várnom és a bátyám már a kezembe is nyomott egy hotelszoba kulcsot. 

"Sajnos én egy emelettel felletted vagyok, de Charles a melletted, Lando pedig a veled szemben lévő szobát kapta. Ha valami baj van szólj nekik vagy hívj." sorolta az infókat mint egy kisgyereknek. Némán bólintottam majd elkezdtem a szobám felé húzni a bőröndöt. A 111es szoba ajtaja előtt megálltam, majd miután kinyitottam az ajtót behúztam a bőröndöt  a szobámba.

Be kell vallani, a hotelban gyönyörű szobák voltak. Krém színű falak, mahagóni bútorok és hófehér ágynemű. Ötből öt csillagot adtam volna, az tuti.

A neszeszeresemet kivéve a bőröndből elindultama fürdő felé ami pont a szoba elentéte volt. Fekete csempe, fehér zuhanykabin elhomályosított üveggel. Két mosdókagyló ami nekem ugyan felesleges, de pároknak nagyon praktikus lehet.

Miután végeztem a dolgommal letelepedtem a hatalmas ágyamra és értesítettem Lance et hogy lemegyek a szálloda ebédlőjébe és ott várom. 

Na halihoooo:) meghoztam az első rendes részt ehez a sztorihoz. Nem lett egy hosszú rész, de minden tőlem telhető benne van. A sztori prológusa amit tegnap posztoltam már egy ideje ott volt a tarsolyomban és úgy  úgy döntöttem ideje kitenni. Azt tervezem hogy egy héten minimum 1 rész ki lesz téve de nem ígérhetek semmit. Ha tetszik ez a sztori mindenképp örülnék egy csillagnak vagy kommenteknek hogy mit javíthatnék. 

Puszi, Dorka <3