𝙑𝙖𝙡𝙚𝙣𝙩𝙞𝙣𝙚 [𝙇𝙖𝙣𝙙𝙤 𝙉𝙤𝙧𝙧𝙞𝙨 𝙛𝙛] Befejezett

chapter 10

A férfi szeretete jelentett nekem mindent. A biztonságot, a támaszt. Teljes szívből szeretni egy érdekes dolog volt. Tudni hogy van valaki aki ugyan így érez irántad, csodálatos. Minden érintésére életre keltek a pillangók a hasamban, a bőröm bizsergett ahogy végig húzta az ujját egyes területeken. Ha nem ért hozzám nem éreztem magamat teljesnek. hiányzott a teste melege és a szeretet amit a szemével sugároz.

___________________________________________

"Apa? Te mit csinálsz itt?" a hangom észrevétlenül megremegett amikor megpillantottam. Persze hogy tudtam hogy miért volt itt. Legalábbis sejtettem.

"Tudod te azt jól Eleanora. Mondtam hogy maradjatok távol egymástól erre az a hír jön hogy összejöttél ezzel a bájgúnárral. Adok egy utolsó esélyt Eleanora Stroll és jól figyelj. Pakolj össze és holnap repülhetsz anyádhoz, a héten Chloé is ott van. Ha nem teszed amit kértem nem vagy többé a család tagja és a kis barátod se jár jól, tudod hogy meg tudom tenni. Ne okozz újabb csalódást!"

Apám szavai azóta is a fejemben vízhangoztak mert tudtam hogy tényleg megtesz bármit. Nem volt más választásom, ha nem megyek tönkreteszi Lando-t. 

a szekrény tetejéről leemeltem a bőröndöt és elkezdtem bedobálni a cuccaimat a szekrényből majd a fürdőszobából, Nem rendszereztem csak dobáltam mindent hogy minél hamarabb eltűnhessek. Tudtam hogy Lando hamarosan végez az edzéssel ezért sietnem kellett ha úgy akarok elmenni hogy nem tudja hova és miért, mert így egyszerűbb. Lecsaptam a fekete bőrönd tetejét majd felkaptam a táskámat és a napszemüveget felvéve hagytam el a szobát. a recepciónál kijelentkeztem és elindultam ki a rendelt taxi felé amikor valaki megállított. Hátrafordulva a bátyámat pillantottam meg aki szó nélkül vont ölelésbe. Mindent tudott. Láttam a szemében.

"Hamarosan találkozunk Lancy, kérlek mond meg Landonak hogy sajnálom és lépjen túl rajtam."

"Biztos ezt szeretnéd?"

"Dehogy szeretném, de így lesz jó mindenkinek. Ez egy előre bukásra ítélt kapcsolat volt."

A bátyámat a hotel ajtajában egyedül hagyva léptem a kocsi csomagtartójához és tettem be a csomagomat amikor meghalottam a nevemet.

"Eleanora! "

Lando sietett a taxi fele, arcán kétségbeesettség ült de tudtam hogy nem szabad elgyengülnöm.

"Sajnálom Lando" suttogtam magam elé majd behúztam a taxi ajtaját ami a repülőtér fele kezdett hajtani. A visszapillantó tükörből néztem a férfit ahogy járdán térdreesett. A könnyeim  talán úgy folytak le az arcomon mint azelőtt soha, mert tudtam, én soha nem fogok túllépni Lando Norris- on. 

Kételkedtem benne hogy ez volt e a jó döntés de a fiúnak ez volt a legjobb. Egy személyt lehet pótolni de a forma 1 es ülést nem. Az pedig hogy velem mi van, nem számított. Egy Stroll nem mutatja a szomorúságot. Elesik, feláll és büszkébben sétál tovább. Legalábbis kivűlről így kell kinéznie, hogy belülről szétszednek az érzések az nem számít, hisz ki látja?