𝐟𝐚𝐢𝐫𝐲 𝐚𝐧𝐝 𝐩𝐢𝐫𝐚𝐭𝐞 ; 𝐯𝐦𝐢𝐧!! 𝐲𝐚𝐨𝐢

Megmentő

-Már elnézést?! - lettem azonnal ideges, hiszen abban a pillanatban elfelejtettem kivel is beszélek. Erre sajnos hamar rájöttem, így csak lassan lehajtottam a fejemet. Nos, ezt az előttem álló ember nem igazán engedte.

-Nézz a szemembe. - emelte fel a fejemet erőszakosan az államnál fogva, mindössze egy ujjal. -Tudod ki vagyok én? Mert ha nem, elmagyarázhatom. - hajolt arcomhoz vigyorogva. Éreztem a lehelletét az arcomon, de egyáltalán nem esett rosszul. Meglehetően jó volt... Melengetett.

Megráztam a fejemet, egyszerre válaszolva mind a két mondatára.

-Én akkor is elmagyarázom.

Kissé feldühödve a székbe lökött. Rettegve szorítottam össze a szemeimet, de csak egy kezet éreztem meg az arcomon.

-Több tündérhaverod is van? -suttogta, lefogva a számat. -Bólints vagy rázd a fejed ha kérdezek!

Lassan bólintottam, kissé elvéve a kezét.

-Miért kérdezed? - abban a pillanatban az ablakból tündéreket láttam meg, felszerelkezve. -Rejts el... Kérlek! - gondolkodás nélkül bújtam remegve a mellkasába. Tudják, hogy megszöktem, most pedig a börtönbe akarnak vinni...

Kérdés nélkül kapott fel a karjaiba. Az ágyára helyezett, majd sietősen feküdt mellém. A takarót ránk terítette.

-Bújj közelebb, úgy nem fog látszani hogy más is van itt. -nyomta le a fejemet a mellkasához, én pedig szótlanul húztam össze magamat. Egy idegen ment meg, ez szinte hihetetlen számomra.

Pár pillanat múlva, egy szintén mély hangot hallottam kintről. Olyan volt mint azé, akihez most hozzábújok, mégis más.

-Elnézést, de senkit nem láttunk, aki hasonlított volna a leírt személyre. Pink szárnyak? -értetlenkedett a hang, mire halkan felkuncogtam, de a srác egy ujját a számba tette. Mi a fene...

-Halkan legyél, még lebukunk. -sutymorgott. Szerencsére eltávolította az ujját...

-Leszarom, nézzenek körbe. A kapitány alszik, bár előtte fura volt a viselkedése. - pár pillanat kellett csak, valaki halkan benyitott az ajtón.

Teljesen mozdulatlanná váltam, levegőt is csak "tartalékon" vettem. Szóval kapitány? Ha a nevét nem is tudom, így legalább tudom hívni.

-Kutassátok át a szobát, most! - vékony, fülsüketítő hang volt ez. Sakura, Sayori legjobb barátnője. Nem igazán kedvelem, főként a hangja miatt.

-Elnézést, de szeretnék aludni. -szólalt meg a mellettem fekvő. -És mégis mit keresnek maguk a hajón?

Hirtelen csend lett, így a levegőt szinte némán kellett vennem.

-Egy... Alacsony fiút keresünk, szürkéslila szeme van és szőke haja. -ez viszont Shotaro volt. Aranyos fiú, csak befolyásolható.

-Életemben nem hallottam ilyenről. De most azonnal tűnjetek el innen, vagy leszúrlak titeket. Egytől. Egyig. - nyugodt, mégis fenyegető hangja volt. Libabőrös lettem, még akkor is, ha nem nekem szólt.

Azonnal kirohantak, el is reppentek. 

Megkönnyebbülve sóhajtottam fel, lassan feltolva magamat a takaró alól.

-Köszönöm, nagyon köszönöm! -ültem fel boldogan, de ő csak a felsőmnél fogva visszarántott fekvő pozícióba.

-Ezért sokkal tartozol nekem. Nagyon nagyon sokkal. -vigyorgott kissé mohón, engem méregetve. Furcsán, szokatlanul éreztem magamat. Valljuk be Jimin, tetszik a helyzet.

Csak csöndben néztem rá, halványan bólintva.

Hatalmas mosoly terült el az arcán. Azt hiszem félnem kéne, de továbbra is csak a kíváncsiság vezényel, így bármit megteszek érte. 

-Hol akarsz aludni? Melletem, vagy kikötözve a székhez? - beugratós kérdésnek tűnt, de nem dőlök be neki.

-A földön. -másztam ki az ágyból, de persze ő ezt nem engedte.

-Ez nem volt az opciók között. Ez azt jelenti hogy mellettem alszol, igaz? -boldogan rántott vissza, majd felém kerekedett. -Hónapok óta ki vagyok éhezve. Te most egy hús vagy, egy alfa farkashoz dobva.