𝐟𝐚𝐢𝐫𝐲 𝐚𝐧𝐝 𝐩𝐢𝐫𝐚𝐭𝐞 ; 𝐯𝐦𝐢𝐧!! 𝐲𝐚𝐨𝐢

Rosszkor rossz helyen

-Taehyung kérlek, nyugodj meg. -toltam el magamtól egy picikét. -Most miattad nem lehetek teljes értékű tündér és...

Mutatóujját az ajkaimra helyezte, ezzel megakadályozva hogy folytassam a mondandómat. Félve szemeibe pillantottam, de nem azt kaptam amit vártam. Szemei könnyesek voltak, megbánást láttam íriszeiben. Most sír?

-Hé, semmi rosszat nem csináltál, nyugi! -törölgettem az arcát.

Ez a férfi mindig meglep, pedig alig 2 napja ismerem. Eltávolodott tőlem, majd a kezembe adta a széttépett papír lapjait. Ha ügyesen összerakom, tudhatom mi volt az eredeti sorsom...

Ahogy elhagyta a szobát, az asztalhoz reppentem. Kirakószerűen kerestem a papír eredeti alakját.

Az első sort sikeresen ki is raktam. "Minaret sorsa. Első feljegyzés, a fiú kiszabadulása után egy kalózhajóra kerül. Egy férfival találkozik, akivel rengeteget énekelnek a fedélzeten. De sajnos közbelép valaki, aki csak magának akarja Minaretet. " Értetlenkedve néztem a papírt. Lehetséges, hogy megtöröm a sorsom menetét? Hisz a papír már elszakadt, de ennyivel biztosan nem úszom meg. Egyre izgatottabban kerestem hogy vajon melyik lehet a második sor. De... rengeteg sor hiányos volt. Mindössze az első és az utolsó volt kiolvasható. a közepén a rész szinte teljesen üres volt. Fehér tündérpor ragadt rá, amelyet nagyon nehezen lehet eltüntetni ha ráragad valamire.

"...és a végén boldogan él tovább azzal az emberrel akinek szintén örök életet adott sok csókjával és rengeteg szeretetével." De vajon ki lehet az az ember...?

Yongbok? A fiú akivel énekeltem és olyan arca van, mint egy édes kölyökkutyusnak?

Nem. Mert Taehyung megtörte az éneklést. Felix már nem lehet a lelkitársam, akivel meghalok és boldogan élünk amíg meg nem halunk.

De... A középső sor nem hogy nem látszott, nem is volt középső sor. Mégis hogy lehetséges ez? A kabinban mindenütt kerestem, de az istenért sem találtam egy kis cetlit sem.

A nyugalmatlanságomat csak fokozta a hirtelen jövő ágyú hangja. Megrémülve húzódtam egy biztonságos helyre. Férfi ordításokat hallottam, amik fájdalmasnak hatottak. Gondolkodás nélkül kaptam fel egy kis tündérport, majd kireppenve az ablakon néztem a történéseket.

-Most! - hallottam Taehyung ordítását, de most mintha ideges lett volna... Segítenem kell!

Odareppentem és mielőtt lőhettek volna, tüzessé változtattam egy csipetnyi tündérport.

-Most mehet. - kacsintottam az ágyússrácra, aki csak elvigyorodva meggyújtotta az ágyút és már repült is az ellenséges hajóra a lángoló golyó. Halálos is lehet akár, ez a tűz csak nagyon mélyről jövő víztől áll el. Láttam hogy ők is támadnak éppen, de velem az élen voltak, hiszen akármire képes voltam. A tündérport is megtudtam teremteni, ha annyira akartam. Ezt tiltja a szabályzat, de már nem vagyok odavaló, igaz?

Mosolyogva, halál nyugodtan reppentem oda Taehyunghoz. Egy burkot emeltem a hajó köré, amely minden lövéstől védett egy ideig.

-Sajnálom, de úgy érzem kell a segítségem. -igazítottam meg a haját, majd elreppentem volna segíteni a fiúknak, de ő nem engedett el. Megfogta a csuklómat, majd nem zavartatva magát a többiek jelenléte miatt, egy puszit nyomott az arcomra.

Elmosolyodva egymásra bólintottunk, majd együtt vezéreltük a két hajó között lezajló háborút.

Olyan izgalmas volt ez az egész... Legalábbis az elején még élvezhető volt. De valahogyan sikerült átjutniuk a mi fedélzetünkre. Karddal támadtak minket... Yongbok egy kardot akart nekem adni, amely vasból volt, de én nem fogadtam el. A fakardomat előrántva vigyorogtam az ellenségre, de ők hisztérikusan nevetve kezdtek rám támadni.

Csak nem gondoltak arra, hogy a leggyengébb eszközzel is lehet nyerni. Az évek alatt elsajátított készségemmel forgattam a kardot, minden támadást kivédve. A fa élesre volt csiszolva, így akármikor szúrhattam volna, de csak lelöktem őket a hajóról. Nem szeretek embereket bántani, de ők nem kívánatos személyek.

Taehyung büszkén pillantott rám, mikor az ellenfél visszavonulót fújt. Mindenki más csak meg volt lepve.

-Eddig sosem nyertünk... Te vagy a főnyeremény! - kiáltották kórusban, csillogó szemekkel. Kissé elpirulva hajoltam meg. De hiszen ez semmiség nem volt, ezért büszkék rám?

-És most... Megyünk kirabolni őket. - szólalt meg az egyik fiú, majd megfogta a kezemet. Kiskorúnak tűnt, olyan 12 körül volt. Cuki! -Mehetünk kapitány? - pillantott Taehyung felé, ő pedig csak nevetve bólintott, de előtte megpuszilta a szabad kezemet és egy zsákot adott a fiú kezébe.

-Hozzatok sokat. -kacsintott, mire én felreppentem a fiúval együtt. Ez... Rosszat csinálunk. De... Ha ez kell nekik, megtesszük.

A hajóra reppenve kezdtük el elvinni az értékeiket, de nem fért bele egy zsákba, így megdupláztam egy néhányszor. A fiú ámuldozva figyelt engem, de közben pakolta az aranyat és miegymást. A hajóra vittem őket ahogy megteltek, majd folyamatosan visszamentem a következőkért.

1 óra múlva végre végeztünk, így visszavittem a fiúcskát, de én a hajóra nem szálltam le. Az ellenfelekhez mentem és körbenéztem. Olyat találtam, amire szükségem volt. Egy kis lélekhomok. De... Honnan?