𝐟𝐚𝐢𝐫𝐲 𝐚𝐧𝐝 𝐩𝐢𝐫𝐚𝐭𝐞 ; 𝐯𝐦𝐢𝐧!! 𝐲𝐚𝐨𝐢

Sorsom vagy

-K... Kérlek ne bánts. -eddig egyáltalán nem féltem tőle, most viszont a tekintete... Teljesen más volt. Ilyet még sosem láttam... Elrémiszt még a levegővételtől is.

De várjunk! Egyáltalán miért könyörgök neki? Tündér vagyok, el is tudnám varázsolni.

Felemeltem volna a kezemet, de a falnak lökött, a kezeimet pedig a fejem fölé fogta. Oké, szűzen, család nélkül és a barátaim nélkül fogok meghalni. Csodás...

-Mivan Jimin, elnémultál? - újból felemelte az államat nagy kezeivel, így egyik tenyerébe belefért mind a két csuklóm. Nem is kellett erőlködnie, hogy a helyén tartsa őket, olyan erős volt... -Válaszolj! -hirtelen, minden előzmény nélkül, az államról a derekamra csúsztatta a kezét. El akarja törni a gerincemet vagy...?

-Tudok beszélni. Csak nem akarok... -suttogtam remegő hangon. Még az is jobb lenne, ha visszamennék és megölnének...

Csak gondolnom kellett a tündérekre, azonnal megpillantottam az ablakban egy pár lila szárnyat. Ilyen szárnya csak... Leia!

Megpillantott engem, szinte azonnal elmosolyodott, csakhogy Taehyungot és észrevette, így elijedt egy pillanatra, de nem mozdult.

-Jimin. Legközelebb kérdezz mielőtt csinálsz bármit is a fedélzet előtt. Bezzeg nekem nem énekelsz, de ismeretleneknek igen. Ki is mentett meg? -végre elengedte derekamat, azt hittem megnyugodhatok, de szokásához híven felemelte az államat. Soha nem nézhetek lefelé, ugye?

-Te mentettél meg. -motyogtam alig hallhatóan.

-Nem hallottam, ismételd el. - hajolt közel arcomhoz, így érezhettem rózsás, mégis férfias illatát. Jézusom, itt fogok elájulni! Ez a keverék a gyengém...

-Te mentettél meg! - ismételtem el, kicsit hangosabban a kelleténél. Elvigyorodva simított végig állkapcsomon, a megszokottnál közelebb került hozzám az arca. Elvörösödtem, de nem az idegességtől.

Tetszene az amit csinál? Nem, dehogyis! Nem tetszhet... Nem történhet velem az mint Woongival. Nem lehetek szerelmes egy emberbe, nekem egy tündért szántak! Akár lány, akár fiú... De nem.

Elszöktem onnan, nem vonatkozik rám semmi szabály.

Elmosolyodva néztem rá, mire csak egy értetlen tekintetet kaptam.

-Az imént féltél, most mosolyogsz. Őrült vagy talán? -ágyékat nekem nyomta, itt kicsit megijedtem, de nem mutattam ki.

-Őrült vagyok. Egy bolond! Egy idióta! - nevettem fel hisztérikusan, bár az egészet megjátszottam. Nem kell engedelmesnek lennem, simán átverhetem az embereket.

De sajnos nem azt a reakciót kaptam, amire vártam.

Gonosz vigyor ült ki az arcára, amitől a bátor nővérkém is megijedt. Leia ösztönei a felszínre törtek, az erkélyre szállt, hogy mindent halljon, és testközelből lásson. Taehyung pont háttal volt neki, nem láthatta.

A lábammal jeleztem neki hogy meg se merjen mozdulni. Bólintott, majd elbújt.

Abban a pillanatban Taehyung átölelt. Na ez lepett meg a legjobban.

Bennem ragadt a szó, a nevetés, a levegő és minden más is.

Nem mertem mozdulni sem, simán lehet hogy csak át akar verni. De nem. Nem vert át. A büntetésem egy ölelés lett volna...?

-Taehyung én... -kezdtem volna el mondani, de... Tekintetét arcomra vezette, és a zsebemből kivett fésűt szétnyitotta. -Azt ki lehet nyi...

-Végig megvolt írva ebben a jövőd? Egyáltalán nem kéne ezért csinálnod. -széttépte a lapocskát, amit a fésűmből vett ki, éreztem hogy valami elrepül a lelkemből.

Rángatózni kezdtem, ami egyáltalán nem volt olyan mint én. Ez nem én vagyok!

-Hagyd az öcsémet! - szólalt meg hirtelen Leia, majd hátulról Taehyung nyakára markolt. -Jimin... Olyanra jöttem rá, amiben most ez a rossz ember kivételesen segítségnek bizonyosult...

-Taehyung, őt ne bántsd. -láttam a szemében hogy meg akarja ölni. -Leia, engedd el a nyakát!

-Jimin... Te vagy a király elveszett fia. Te vagy az uralkodó. Anya csak látta hogy a kertben alszol... És bevitt. Nem tudta kié a gyerek, ezért örökbefogadott. Vissza kell térned, a király haldoklik! -hangja robotosan hangzott, ez pedig nem szokásos.

Ki akartam szabadulni a férfi kezei közül, de nem engedte.

-Kérlek... Szerintem a nővéremnek valami baja van...

-Szóval herceg vagy. -nevetett fel. -Ha megcsókolsz egy békát, hercegnő lesz vagy mi? -gonosz, gúnyos volt a hangneme.

-És? Talán te is béka vagy?

Szó nélkül meredt rám, majd erőszakosan megcsókolt. Mit művel ez az idióta?! Próbáltam ellökni magamtól, de túl erős volt.

A cipőmet lerúgtam a lábamról, fejbetaláltam Leiát. Egy kis fém repült ki a füléből, de engem még mindig csókolt a kapitány...

Leia elmenekült, de lerakott néhány fontos dolgot nekem az asztalra. Muszáj lesz ezt elviselnem...

Beletörődve a sorsomba, elengedtem magamat, és behúnytam a szemeimet. Végülis megmentett, nem? Ezt megérdemli.