𝐟𝐚𝐢𝐫𝐲 𝐚𝐧𝐝 𝐩𝐢𝐫𝐚𝐭𝐞 ; 𝐯𝐦𝐢𝐧!! 𝐲𝐚𝐨𝐢

Énekes duó

-Ez alatt mégis mi a fenét értesz? - értetlenkedtem oldalra döntve a fejemet.

-Ez az öv nem egy tündérfiúhoz illik. Csoda hogy nem vesztetted el a varázserődet az ártatlanságoddal együtt. -hirtelen a nyakamra nyalt. Megborzongtam, majd ijedten elhúzódtam.

-Mi... Mit művelsz? - nagyon csikis a nyakam, de ez most nem az a tipikus érzés volt. Kellemes, de kellemetlen is volt egy időben. Miért pont a nyelvével?

-Ha szóltál volna, biztos hogy nem lenne ez... Veszélyesen jól nézel ki. -egyszerűen fölém feküdt, és úgy nézett értetlen, megrémült íriszeimbe. 

Csendben figyeltem az arcát. Semmi érzést nem mutatott, tekintete pedig ködös volt. Talán valami rosszat csináltam? Nem akarom, ez nem vicces. Megrémiszt. Olyan rideg, érzelemmentes és félelmetes, oly tekintélyt parancsoló, mégis látszik, hogy megölni nem akar. Nem tudom hogy ez megnyugtat, vagy megfélemlít.

Csak rövid idő után vettem észre, hogy levette rólam az övet és éppen a nadrágomnál babrászik valamit.

Arcom elfehéredett, ajkaim pedig remegésbe kezdtek. Honnan is ismerős ez nekem? Déja vú érzésem volt, kis emlékfoszlányok villantak be előttem.

A palota. Ez a palota?

Mégis mit kerestem én itt?

És kész, vége. Ennyire emlékeztem.

-Mit csinálsz? Az privát hely, hé! -kezdtem el rángatózni, a helyzettől függetlenül.

-Nyugalom tündérkém, csak megoldom hogy ne kelljen felvenned azt a jól kinéző övet. Egyébként is, mitől tartasz? Ha magamévá akarlak tenni, bármikor megtehetem. Meg se lepődj, ha megtörténik. - hangosan felnevetett, majd újból az államnál fogva felemelte a fejemet. Ez egy furcsa szokása lehet, bár nem ellenkezhetek.

-Az mit jelent? - folytattam tovább a kérdezősködést. Lehet én vagyok a tudatlan, de csak egyszer hallottam ilyet, azt is a félvér, drága kis Minhotól hallottam, akinek az anyukája tündér, az apukája pedig ember volt. Minho mindig ilyeneket emlegetett. "Magamévá fogom tenni Kayát, ha nagy lesz, úgy mint apa anyát akkoriban!"

-Elmagyarázni nem tudom, mutatni viszont nem lenne problémás. De most még biztos nem. - végre végzett, nekem pedig valami különös érzés keringett a testemben. Nem tudtam mi volt az, mindössze szokatlan volt. Kellemetlen volt, olyan dolgokra gondoltam amikre eddig még sosem. De persze Taehyungnak erről szólni nem mertem, még a végén lehajít a vízbe.

-N... Nincs dolgod odakint? - sütöttem le a tekintetemet, majd csak lassan megpróbáltam kikúszni alóla. Persze, nem hagyta.

-Lenne, de rásóztam mindent Yongbokra. Megoldja a kölyök. - rántotta meg a vállát. 

Kitágult a szemem, majd lelöktem magamról. Kirohantam, szerencsére csak az a Yongbok volt kint. Egyszerűbb lenne Felixnek hívni, úgy néz ki mint egy kiskutya.

-Szia, segíthetek? - pillantottam rá mosolyogva, mire csak értetlenül nézett végig rajtam. -Ugyan, ne álltasd magad, mondd mit tehetek. -ugrándoztam türelmetlenül, mire csak a kezembe nyomott egy felmosót, néhány rongyot és valami kék löttyöt.

-Takaríts fel légyszi... - a hangja rémisztően csengett, de a kedves mosolya elnyomta ezt az érzést.

-Szíves örömest! -bólintottam boldogan. -De kapok valami ruhát? Ezt nem akarom összekoszolni, mert nem az enyém... - be se tudtam fejezni, a fiú szemei felcsillantak és berohant egy raktárszerűségbe. A kezembe nyomott egy fekete rövidnadrágot, ami a méretem volt, plusz egy kicsit piszkos felsőt. -Köszönöm! - gyorsan átöltöztem a fiú mögé bújva. Kissé értetlenül takargatott, de nem szólt semmit.

Ahogy átöltöztem, biztonságos helyre raktam Taehyung ruháit, aki már keresett is. Mérgesnek tűnt, így csak lenyúltam "Felix" kendőjét. A fejemre tekerve kezdtem el takarítani. Végülis a kapitány haragját megúsztam... De mégis miért sózza rá valakire az összes munkát?

-Nincs kedved énekelni velem? - hallottam meg Yongbok hangját. Kissé magányosnak tűnt, így bólintva mentem oda hozzá.

-Mi a mai választás? - mutatott pár dalt, de egyet sem ismertem. -Improvizáljunk! - jutott hirtelen eszembe, majd a felmosóval elkezdtem ütni egy ütemet. A fiúnak megtetszett, és egyszerre kezdtünk dúdolni, később énekelni. Ha tudom hogy a kalózok ilyen aranyosak, korábban szökök meg.

Minden jelenlévő minket figyelt.

-Ez a zene ismerős... -hallottam meg valakit.

-Feliz Navidad? - kérdezte valaki más, de mindeki a fejét rázta.

-Esetleg valami lányos? 

-Inkább olyan mint a Blackpink, nem? 

-És tényleg! Bár... Ehh! Ez nem hasonlít semmire, mégis nagyon jó. - Ezzel a kijelentéssel mindenki egyetértett, és meglepetésünkre ütni kezdték az ütemet különböző eszközökön.

Boldogan engedtük ki mind a ketten a hangunkat, még ha a szövegnek semmi értelme sem volt, akkor is.

-Mi a madárfészkes kormány folyik itt? -hallottam meg Taehyung halálian nyugodt hangját. Éreztem égető tekintetét magamon.

Mindenki elhallgatott, Yongbok hangja pedig elcsuklott.

-Elnézést kapitány, mi csak... -kezdte el, de csak megfogtam a vállát. Az előbbi hangulatnak köszönhetően csak csillogott a fedélzet. De most...

-Én voltam, engem büntess, ne őt. Ígyis túl sok munkát adtál neki. -gyerekes voltam abban a pillanatban, pontosan olyan mint a király szokott lenni.

-Olyan büntetést kapsz ezért hogy el sem hiszed. -kapta el a kezemet, majd a kabinjába húzott. Itt lesz végem, ugye?