𝐟𝐚𝐢𝐫𝐲 𝐚𝐧𝐝 𝐩𝐢𝐫𝐚𝐭𝐞 ; 𝐯𝐦𝐢𝐧!! 𝐲𝐚𝐨𝐢

Emberpárti tündér

Zsebre raktam a kis zacskót és gyorsan keresgélni kezdtem, hogy vajon honnan lehet, ki veszthette el. Sietnem kellett, nem hagyhatom ott Taehyungot és a többieket. Bár kiraboltuk ezt a hajót, mégis... Mintha valami hiányozna a készletből. 

Déja Vu érzésem volt, amikor egy hordó mögé bújtam. Nos... Valaki elém állt és szembenézett velem. Mozdulatlanul tanulmányoztam az arcát. Nem repülhetek el, még a végén elkapnak egy hálóval és megölnek.

De... Ez a személy nem tűnt veszélyesnek, se embernek. A szemeibe pillantva megláttam, hogy az írisze rózsaszín. Csak egy tündérnek volt rózsaszín szeme, akit ismertem de ő az emberek földjére szökö... Oh!

-Seoho...? - szólaltam meg halkan, elhalt hangon. A fiú megszeppentem guggolt le mellém és nyomogatni kezdte az arcomat.

-Mochi! - Tényleg te vagy az! - szélesen elvigyorodott, de muszáj volt eltolnom magamtól.

-Seoho, figyelj. Vissza kell mennem a hajóra. A srácok már várnak. Hogy jussak ki úgy, hogy ne kapjanak el...?

-Nincs szükséged bújkálni. - nevetett fel. -Attól féltem hogy ember lesz a hajón. Itt szinte mindenki tündér drága! - mutatott körbe, de én csak el sem képedtem, csak elmenekültem a fiú közeléből, eldobva egy mini kábítóbombát. Az egész fedélzet szomorú tekintettel zuhant a földre, egymást ölelve. Nem szeretnék tündérekkel lenni... Mind rosszak!

A hajóra visszaérve a padlóra zuhantam. A legénységből senki nem volt kint, csak Taehyung, aki azonnal szaladt is a megmentésemre. Én is kaptam a kábító gázból, csoda, hogy idáig el tudtam repülni.

-Jól vagy Jimin? - óvatosan felemelte a fejemet, és a karjaiba kapva vitt a kabinjába.

-Jó ha tudod, a tündérek érzékenyek a narancsra. - mosolyogtam rám de ő csak gyengéden felpofozott.

-Én arra vagyok érzékeny, ha valaki tereli a témát. Azt kérdeztem, hogy jól vagy e! - a nyakamra markolt, de épp csak annyira erősen, hogy kapjak levegőt.

-Tae én...

Nem tudtam befejezni a mondatomat, tenyerét a számra helyezte, így levegőt kaptam de... A szabad kezével felettem támaszkodott.

-Miért nem voltál képes itt maradni? Tudod te mennyire aggódtam mikor megláttam hogy lezuhansz?! - kaptam egy újabb ütést, de még mindig a gyengébb fajtából. 

-S... Sajnálom.

-Értsd meg, hogy erről a hajóról többet nem mehetsz el! - szemei könnyesek voltak, ajka pedig kikékült. Sóhajtva ültem fel félig, majd ajkaira tapadtam, azzal a céllal, hogy felmelegítsem hideg bőrét. Egy jó néhány percig rajtuk voltam, de mégis ő volt aki mozgatta párnyácskáit az enyémeken.

-Taehyung... - szólaltam meg lihegve, mikor édes, érzelmes és lágy csókunk után szétreppentünk. - Védj meg engem minden tündértől, embertől és élőlénytől. Legyél te az a személy, aki sok szeretetével és rengeteg csókjával eláraszt. Legyél a sorsom Taehyung! -csillogtak a szemeim a mondandóm közben, hiszen a fiú, aki felettem volt, egy ember volt, akit megcsókolt egy tündérfiú. Ezután teljesen megváltozott az életem, mondhatni 180 fokos fordulatot vett. De ennek meglepően örültem, mert én az voltam, aki fiú létére egy emberférfibe lett szerelmes.