A Férfi

7.fejezet

Liam arcán láttam, hogy hirtelen azt sem tudja mit mondjon,de nem is volt szükség semmire. Csak ültünk egymás mellett és a távolba bámultunk. Néha nincs szükség beszédre ahhoz, hogy kommunikálni tudjunk egymással az emberekkel. Elég egy pillantás, egy mozzanat, vagy akár ezek hiánya. William nagyjából 2 napja ismert, mégis velem maradt. 

-Nem beszélt anyukád arról, hogy baj van? Vagy nem viselkedett furán?-nézett rám.

-Nem, eddig minden rendben volt, aztán egyszer csak hagy egy üzenetet hogy fontos találkozója van és aztán haza sem jött. Fogalmam sincsen hogy mi történhetett.-temettem az arcom a kezeimbe.

-Oké, most az lesz, hogy szólunk a rendőröknek aztán ők segítenek anyukádat megtalálni. Elkapják a férfit és minden rendben lesz. Oké?-nézett rám komoran.

-Rendben.-mondtam fáradtan.

Vacsora után felmentem a szobába és ledőltem az ágyra. Anyára gondoltam. Arra, hogy most hol lehet. Arra, hogy remélem jól van, nem bántották és biztonságban. 

Hajnali három volt már, de én egy szemhunyásnyit sem aludtam még. A konyha felé tartva egy pohár vízért, megálltam William ajtajában. Hezitáltam, hogy be kopogjak-e megnézni, hogy fent van-e még. Úgy gondoltam biztosan alszik, mint minden normális ember egyébként, így tovább indultam. Ebben a pillanatban kinyílt az ajtaja.

-Oh, ne haragudj én csak...-hebegtem.

-Semmi baj, szerintem érthető hogy nem bírsz aludni.-nyugtatott meg.-Én meg csak szimplán nem szoktam aludni.-mondta halálosan komoly arccal.

-Miért?- suttogtam értetlenül.

-Mert vámpír vagyok.-nézett mélyen a szemembe. A következő pillanatban reméltem, hogy Jack nem ébredt föl ugyanis úgy elkezdtem nevetni hogy még két várossal arrébb is hallották.

William és én hét óráig csak Netflix filmeket néztünk. Akár mennyire is próbálkozott elterelni a gondolataimat, csak anyára tudtam gondolni. Remélem nem bántották és egy-két napon belül már megint az égetett pirítós és a tömény parfüm illata csap meg minden reggel amint kinyitom a szobám ajtaját. Bárcsak.

Mikor lementem a konyhába feltankolni Liammel nasit, Jack fáradt arccal nézett ránk. Ezt két okból kifolyólag furcsálltam. Egy: miért volt ilyen fáradt? és kettő: Miért nincs a pékségben.

-Jó reggelt, hogy aludtatok?- köszönt

-Nagyjából sehogy, és te?- válaszoltam.

-Dettó.-mondta fáradtan.-Ma az embereknek valahogy azzal a tudattal kell tölteniük a napot, hogy a pékség nincs nyitva. 

-Beszélnünk kell a rendőrséggel.-jelentette ki Liam.

-Will, te és én be megyünk a rendőrségre, Colin, te pedig el ne merd hagyni a házat!-mondta ellentmondást nem tűrő hangon.

-Tényleg hagyjuk egyedül? - nézett nagybátyjára Liam.

-Igazad van. Vigyázzatok magatokra, rendben? A házat el se hagyjátok! A legjobb az lesz ha a szobátokban maradtok amíg nem vagyok itt.-mondta miközben felvette a pulóverét. Miután megbeszéltük hogy mit mondd a rendőrségnek, elindult.