Lehetünk MI is?

22.

Tudtam, hogy most ásom a síróm a bátyám előtt. Az a baj egyre jobban kedvelem Markot amit nem szabadna de mivel most egy jó darabig úgy sem lesz a közelben Mason próbálom kihasználni az időt Markékkal. A gondolkodásomat Ariana szakította félbe mert végzett a hintázással.

- Na tetszett tündérem?- olyan boldog voltam mert láttam, hogy ez a szőkeség is boldog.

- Igen igen imádtam nem eszünk vattacukrot?

- Hát nem is tudom kérdezd meg a bátyádat!

Mindketten Mark felé fordultunk aki a semmi merengett mozdulatlanul.

- Mark? Mark? Hahó- semmi nem reagált egy idióta ötletem támadt és gyorsan meg nyaltam az arcát.

- Mi mi a fasz volt ez Amy?- kérdezte zavarodottan miközben már sírásig nevettük magunk.

A vattacukor után már nem nagyon voltunk a vidámparkban mert besötétedett haza fele Ari elaludt Mark karjában .

- Kinyissam?. - bár ez hülye kérdés volt mivel gyerekkel a kezében nehezen ment voltna neki.

- A megköszönném – mosolygott rám.

Kinyitottam a házat és előre engedtem őket és felmentünk az emeletre Ari szobályába.

- Ragd csak le én átöltöztettem te menj csak. -suttogtam neki.

- Oké lenn leszek a konyhában.- megfordult és lement.

Soha nem gondoltam volt, hogy egyszer egy óvodás fogok öltöztetni jó a saját gyerekemnél természetes lett volna.

- Amy?- kezdett ébredezni.

- shh aludj csak én itt leszek.- takartam be és megsimogattam a fejét és lassan mentem kifelé gyors felkapcsoltam a hercegnős éjjeli fényét még egyszer ránéztem és becsuktam az ajtót. Halkan lementem a lépcsőn a konyhába ahol ott ült a Mark.

- Azt hiszem én lefekszem aludni.- kezdtem búcsúzkodni tőle.

- Várj! Ugye nem mondod el senkinek amit ma mondtam neked?

- Úgy ismersz aki ilyet csinálna de most komolyan?!!- csalódottan megráztam a fejem és elindultam a nekem kijelölt vendégszobába.