Baba [hopekook]

[1] szeptember 1.

JUNGKOOK

Jungkook izgatottan igazította meg fekete haját a fürdőszobájában lévő tükre előtt. Egy fehér póló volt rajta, fekete nadrággal. A születésnapján mindennek tökéletesnek kellett lennie, főleg úgy, hogy a tizenhatodikról volt szó. Mindig, amikor kívánnia kellett - hullócsillagtól, kívánság kúttól, vagy bármi egyébtől -, azért könyörgött, hogy tizenhat évesen legyen tökéleteshez közeli élete. Akár csak egy évre, de a világ legboldogabb embere akart lenni. 

Mosolyogva szökkent le a lépcsőkön, köszönt a szüleinek, majd elindult az iskolába. Nem szeretett reggelizni, nem is volt éhes a korai órákban, viszont néha a szülei ráerőltették az evést. Ők csak jót akartak a fiuknak. 

- Jó reggelt szülinapos! - ugrott rá legjobb barátja, Jimin. Jimin volt az az ember, aki segített neki elfogadni a tényt, hogy ő biszexuális, aki ott volt mellette, amikor elmondta ezt a szüleinek. Összességében sokat köszönhetett az apró szőke fiúnak, túl sokat.

- Jó reggelt - Jungkook mosolyogva visszaölelte őt. 

- Délután gyere át - kérte Jimin. - Oda akarom adni az ajándékod.

- Mondtam, hogy nem kell semmit sem venned... - rázta meg a fejét Jungkook. Nem tudta letagadni, imádta amikor kapott valamit, viszont előfordult, hogy tehernek érezte magát, amikor költöttek rá.

- Mhm, már mindegy - vigyorodott el a szőke, majd boldogan elindult a termük felé. Jungkook sóhajtva követte őt.

Iskola után elindultak Jiminhez. Ott a szülők is felköszöntötték a fiút, ajándékul egy tábla csokit kapott. Mosolyogva köszönte meg, majd felment barátja után a szobájába.

- Tessék, bontsd ki! - Jungkook kezébe adott egy díszes csomagolópapírral fedett puha dolgot. A fekete hajú fiú izgatottan tépte fel a csomagolást. Egy halvány lila színű bőpulcsit tartott a kezében. Régebben már kinézte ezt a ruhát egy bolt kirakatában, azonban akkor nem volt rá pénze. A legszélesebb mosolyával vette fel.

- Köszönöm szépen! - szorította magához Jimint, aki kuncogva bújt közelebb a magasabbhoz. A szőke mindig is imádott öleléseket adni és kapni, akit csak egy picit is ismert nem menekülhetett a szeretete elől. Nem mintha akartak volna.

Körülbelül félóráig feküdtek, egymáshoz közel, amikor Jimin megtörte a csendet.

- Azt pletykálják, Jung Hoseoknak tetszik valaki az osztályunkból.

- Jó neki - ásított Jungkook. Nem nagyon érdekelte őt Hoseok, attól függetlenül, hogy népszerűnek számított. Tucatszámra nyerte a tánc versenyeket, mindenkivel kedves volt, és fontos volt számára, hogy a környezetében élő emberek jól érezzék magukat. - Amúgy is, végzősként egy tizedikest kedvel? - vonta fel a szemöldökét.

- Ne légy idióta - csapott rá Jimin. - Csak két év van köztünk, rosszabb esetben három. Különben is, nem ő dönti el, kibe szeret bele.

- Mhm... tök mindegy, nem nagyon érdekel. 

- Pedig lehet, hogy rólad van szó.

- Nem valószínű - mosolyodott el Jungkook. Örült annak, hogy olyan embert tudhatott maga mellett, aki teljes mértékben elfogadta őt, és támogatta mindenben.

- De ha elhívna, elmennél vele? - kérdezett rá a szőke, miközben feljebb emelte a szemét, hogy belenézzen Jungkook szemébe. 

- Ja, miért ne - vonta meg a válltá a szülinapos. Attól függetlenül, hogy fiatal volt, borzasztóan vágyott egy párkapcsolatra.

megírtam: 2021. 01. 25.
publikáltam: 2021. 07. 29.