Baba [hopekook]

[5] szeptember 5.

JUNGKOOK

Kevés olyan megnyugtató érzés volt, mint Hoseok kezét fogni. Hiába izzadott az idősebb keze, az a folyamatos biztonság érzet amit kapott cserébe felülmúlhatatlan volt.

- Nem megyünk... - kezdte Hoseok egy torok köszörüléssel. - Nem megyünk meginni valamit? Egy kávét, esetleg?

- Nem szeretem a kávét - válaszolt szinte rögtön a fiatalabb, mire Hoseok látványosan elbizonytalanodott.

Elrontottam azzal, hogy nemet mondtam?

- De esetleg egy forró csokira beülhetnénk! - folytatta gyorsan, piros arccal. Úgy érezte, hogy megbántja a másikat, ha elutasítja, de közben kint akart maradni tovább, a szabad ég alatt. Nem tudta meddig fog tartani a randi, és mindenféleképpen látni szerette volna a naplementét. Jimin számtalanszor megígérte neki, hogy majd megnézhetik, viszont egyszer sem tartotta be azt.

Nem merte megmondani az idősebbnek azt, hogy mit szeretne.

- Igazán nem kell, ha nem szeretnél - mosolygott rá kedvesen Hoseok. - Ez most a te napod- vagy hát délutánod. Azt csináljuk amit te akarsz.

- Nem inkább a 'mi délutánunk'? - kérdezett vissza Jungkook, oldalra döntve fejét. - Randi kettőnkről szól... - motyogta.

- Igen igazad van! És mit szeretnél csinálni?

Oh, te jó ég...

⋇⋆✦⋆⋇

A kezdeti nehézségek ellenére mind a ketten hamar feloldódtak. Az utóbbi egy órában - miután végeztek a kávézóban, - egy kis, viszonylag eldugott padon ültek, folyamatosan beszélgetve, egyre jobban megismerve egymást.

Ahogy közeledtek este felé, egyre halkabban beszélgettek. Jungkook az égre felnézve realizálta, mennyi is az idő. Elkezdett mozgolódni, miközben felnézegetett. Az pad előtt lévő fa kitakarta a naplementét, de nem akarta elrontani a pillanatot. 

HOSEOK

- Umm, minden oké? - kérdezte félénken Hoseok. Félt, hogy elrontott valamit, és emiatt mozgolódott a fiatalabb. Nem segített rajta, hogy még a beszélgetésük is abbamaradt.

- Igen! Persze! - vágta rá Jungkook. - Csak... nem akarjuk megnézni a naplementét? - javasolta halkan. 

Hoseok megnyugodott. Romantikus dolgot fognak csinálni - mármint számára kevés olyan dolog van, ami ennél is romantikusabb -, ez csak azt jelentheti, hogy Jungkooknak is tetszik a randi, ugye? Hisz mi másért hívta volna tovább magával?

- Felőlem nézhetjük - vigyorgott. - Keressünk valami olyan helyett ahonnan jobban láthatjuk. 

⋇⋆✦⋆⋇

- Hazakísérsz? - kérdezte Jungkook a másik szemébe nézve, lebiggyesztett ajkakkal. 

Aish, hogy lehet valaki ennyire aranyos?

- Persze! - vágta rá. - Nem is hagytalak volna egyedül menni este.

-  Azért nincs annyira sötét - kuncogott a fiatalabb. - De köszönöm szépe- Úristen, menjünk előtte a játszótérre! - kérte miután meglátta az említett helyet. 

- Mehetünk, ha... - kezdett bele Hoseok, miután elengedte Jungkook kezét. - El tudsz kapni! - kiáltott fel, mielőtt elfutott Jungkook elől, aki először csak döbbenten nézett a másik után, majd röhögve követte. 

- Most komolyan fogócskázni akarsz? - nevette. - Istenem, de gyerekes vagy!

- Ha ez a véleményed, miért futsz utánam?

Negyedórán keresztül kergetőztek, bár néha megálltak egy picit pihenni. Miután teljesen kifulladtak egymás mellé feküdtek a játszótér közepén, elkezdtek csillagokat nézni. Jungkook teljesen hozzábújt a másikhoz, aki úgy érezte, hogy mindjárt kiugrik a szíve a helyéről. Örült annak, hogy végre feloldódott annyira a fiatalabb, hogy gondolkodás nélkül cselekszik mellette.

Hoseok egy apró puszit nyomott a másik homlokára. Örökké úgy akart maradni vele.

Hihetetlen, hogy az első randi után ennyire magába bolondított.