Baba [hopekook]

[4] szeptember 5.

JUNGKOOK

- Ez így biztos jó lesz? - kérdezte Jungkook, miután már a harmadik szettjét próbálta fel. Jimin az ágyán ült, segíteni akart a fiatalabbnak kiválasztani a ruháját, és meg akarta nyugtatni őt a randi előtt. Egy szombati napot választottak, azt beszélték meg, hogy késő délután Hoseok elmegy elé.

- Mondtam már, tökéletes vagy így - felelte a szőke, miközben negyedszer futotta át szemével a másikat. Egy bő kék farmer nadrág takarta lábait, felsőtestére egy egyszerű fekete pólót húzott, amire rávett egy nagyobb, szintén fekete dzsekit, hiszen a késői órákban hideg volt ott kint. - Kisminkeljelek?

- Nem kell, köszi - sóhajtott fel Jungkook. Természetesen borzasztóan izgult, hiszen bármennyire is nem örült az ötletnek először, minél tovább gondolt a randira, annál jobban tetszett neki Hoseok szerelme. Az utóbbi napokban igyekezett mindent megtudni az idősebbről, és mindenki csak jót mondott róla. 

- Bármi van, hívj! Mindig legyél elérhető, ha más helyszínre mentek, írj! - nézett rá Jimin. 

- Oké, anya.

- Ne viccelődj! Mi van, ha elrabol?

- Te egy olyan emberrel akarsz összehozni, aki lehet, hogy elrabol? - kérdezett vissza Jungkook döbbenten. Semmilyen ilyesmiről nem volt szó eddig, sőt legjobb barátja csak jó dolgokat mesélt a randijáról. - Nem megyek, lemondom!

- Eszedbe ne jusson! - pattant fel Jimin. - Ez csak egy buta kis... felvetés volt. Semmi baj nem lesz, ígérem.

- Oh te jó ég... - dünnyögte Jungkook. - Mire vállalkoztam? 

⋇⋆✦⋆⋇ 

HOSEOK

Öt perccel a megbeszélt idő előtt ért Jungkook házához, kezében egy csokor liliomot szorongatott. Nem tudta, hogy a fiatalabb szereti-e egyáltalán a virágokat, de úgy érezte vennie kell egyet. Ezzel is tudatni akarta vele, hogy ő komolyan gondolja a randijukat. 

Egy térdnél szakadt farmert viselt, fehér pólóval. Miután elindult eszébe jutott, hogy talán fázni fog úgy, de már nem volt ideje visszafordulni.

Nagyot lélegezve, gyengén becsengetett Jungkookék házába, és várt. 

- Szia - köszönt félénken az ajtót nyitó fiú, majd elpirult, mikor meglátta az idősebb kezében lévő virágokat. Hoseok először kissé lefagyott, hisz hiába viselt a másik egyszerű ruhákat, mégis borzasztóan gyönyörű volt bennük. Tulajdonképpen, teljesen mindegy volt mit hordott, Hoseokot levette volna a lábáról.

- Szia! Öö- ezt neked hoztam! 

Csoda lesz, ha ezek után még találkozni akar velem. 
Jungkook arca pár fokkal vörösebb árnyalatot vett fel.

- Mindjárt visszajövök, gyorsan lerakom egy vázába... - motyogta, inkább magának, mint a másik fiúnak. Ha nem lett volna teljes csend az utcában, Hoseok lehet meg sem hallotta volna a fiatalabbat. 

⋇⋆✦⋆⋇

Mikor lehet egy randin úgy megfogni a másik kezét, hogy ne legyen botrányosan kínos?
Vagy mikor lehet bármit is úgy csinálni, hogy természetesnek hasson? Hoseok úgy érezte, bármit is csinált, csak rontott a hangulaton. Tudta, hogy Jungkook egy visszahúzodó fiú, de ennyire?

Miközben ilyeneken gondolkodott, Jungkook borzasztóan boldog volt. Oké, nem történt sok minden addig a pontig, de Hoseok végig éreztette vele, hogy csak olyan dolgokat fognak csinálni, amiket ő is akar. És ezért végtelenül hálás volt.

Talán mégsem volt annyira rossz ötlet hallgatni Jiminre, és igent mondani az idősebbnek.