Baba [hopekook]

[3] szeptember 3.

JUNGKOOK

- Úristen - motyogta maga elé Jimin ebédszünetben, miközben nagy szemekkel nézte a telefonját. Jungkook mellette ült, és igyekezett nem összeenni az új lila pulcsiját, amit a legjobb barátjától kapott. Alig várta már, hogy feltudja venni, mindig amikor eszébe jutott, hogy mit is visel, rögtön elmosolyodott.

- Mi az? Minden oké? - érdeklődött Jungkook. Jimin nem egy halk ember, ezért a visszafogott hangerő kicsit megijesztette a fiatalabbat. 

- Nem - vágta rá Jimin. - Beszélnünk kell, gyere! - állt fel hirtelen, majd elindult az iskola udvarára, ami hatalmas volt. Mivel sokat lógtak ott, tudták az összesen titkosabb helyet, ahol senki sem találta meg őket.

⋇⋆✦⋆⋇ 

- Emlékszel, amikor meséltem, hogy Hoseoknak tetszik valaki az osztályunkból? - tért a lényegre suttogva a szőke.

- Igen, de nem értem, miért-

- Elméletileg te tetszel neki - vágott Jungkook szavába. Jungkook döbbenten nézett Jiminre, miközben próbálta keresni a szavakat. Bár szülinapján viccelődtek vele, sosem gondolta volna, hogy tényleg felé érdeklődött valaki, aki annyira helyes és kedves, mint Hoseok.

Sokat még nem hallott a fiúról, viszont azzal mindig is tisztában volt, hogy mennyire aranyos emberről is volt szó. Rengetegen beszéltek arról, hogy Hoseok hogyan segített nekik, az elején még normálisan, azonban akkora már eltúlozták a történeteket.

- Honnan veszed? - kérdezte végül.

- Valaki hallotta őket erről beszélni - legyintett Jimin. Jungkook elfintorodott, undorító dolognak tartotta a hallgatódzást, főleg ha ilyen témáról volt szó. Úgy tartotta, más embernek a szerelmi élete nem tartozik a publikumra. 
Az is eszébe jutott, hogy ha Hoseok nem vállalta volna büszkén azt, hogy meleg, akkor azzal nagy sebeket ejthettek volna a lelkén.

- Emlékszel még, mit ígértél nekem? - rángatta ki a gondolataiból a szőke hangja. - Azt mondtad, ha te jössz be neki, elmész vele randizni. 

- De- de mennyi esélye volt annak, hogy pont én tetszek neki?! Az csak egy buta kijelentés volt Jimin, egyszerűen a "mi lenne, ha..." gondolattal játszadoztam! - védekezett Jungkook. 

- Ne már! Biztos vagyok abban, hogy élveznéd! És megígérted!

- Nem ígértem én semmit!

- De!

- Nem!

- De!

⋇⋆✦⋆⋇ 

Jungkook sóhajtva lépett ki az iskola kapuján. A gyerekes vitájuk Jiminnel elhúzódott, óra kezdetéig, és mivel a szőke nem akart engedni, Jungkook kénytelen volt megígérni, hogy egyetlen randira elmegy Hoseokkal.  Csak nem lesz olyan rossz, igaz?, nyugtatta magát.

- Hé, Jungkook! - halott meg egy ismerős hangot maga mögül. Kínosan elvigyorodott, majd megállt és hátrafordult. Amint meglátta Hoseokot, elpirult.

- Igen? - kérdezte rekedtes hanggal, amitől csak még jobban zavarba jött. Gyorsan megköszörülte torkát, és lenézett a földre, hogy kerülje a másik tekintetét.

- Arra gondoltam, hogy izé - motyogta az idősebb, majd felsóhajtott. - Esetleg elmehetnénk valahova kettesben, ha te is szeretnéd. Mármint így randizni.

- Én- én nem is tudom... - dünnyögte Jungkook, aztán eszébe jutott mit beszélt Jiminnel. Ha most elutasítja Hoseokot, a legjobb barátja sosem bocsátana meg neki, és nem akart vele haragban lenni. Beharapta az alsó ajkát, majd bólintott végül. - Rendben, elmegyek veled randizni.

megírtam: 2021. 07. 14.
publikáltam: 2021. 08. 07.

az sem megy, hogy az előre megírt részeket időben kirakjam hehh