A nemes csábító

3. fejezet

Most álmok nélkül aludtam, csak a mély feketeség vett körbe. Amikor felébredtem, megdörzsöltem a szemeimet, hogy magamhoz térjek. Mary már kifelé bámult az ablakon, és az arcát a nap fényes ereje sütötte. Széthúztam én is a függönyt, de a hirtelen jött fénytől egy másodperce le kellett hunynom a szemem. Mikor kinyitottam már nem volt olyan bántó a fény. Kipillantva a gyönyörűen megkopott sárgás földeket és mezőket láttam, amik mellett szélsebesen haladtunk el. A fejünk felett madarak röpködtek, vígan szálltak az égen, minden gond és probléma nélkül, gondolom útnak indultak a végtelenbe. Ahhoz képest, hogy november közepe volt, a nap fénye még erőteljesen sütött, mindent aranysárgává változtatva, de közben mégis minden milliméteren észre lehetett venni a tél közeledtét. Az út mentén rengeteg fa sorakozott, kísért minket egy új életbe. Ágaik már felszabadultak a zöld levelek súlyától, az összes a fa törzse mellett kuporodott össze a földön. A természetben is észrevehető volt a változás, vége az ősznek. Nincsenek gyönyörű sárga, piros, megkopott barna levelek, csak az elszáradt maradvány feküdt a földön, amit még nem hordott szét a szél. A fák elaludtak, a bokrok begubóztak, az állatok felkészültek a téli álmukra. Minden olyan szomorú volt, kietlen, mégis oly gyönyörű, hogy vonzotta a tekintetett. A távolban egy magasba érő kastély volt látható. Hát megérkeztünk. – futott át a gondolat a fejemben. Aztán jöttek az újabb és újabb képek, kérdések. Lehet, hogy nem ide kellett volna jönnöm, és ha Edward első útja ide vezet? Mi lesz, ha Ashley néninek vagy akárcsak egyetlen embernek is baja lesz az miatt, mert itt bújok el? Az otthoniak biztos megsínylik a szöktetésem, de vajon megtehetem ennek az egész elmebajnak a következményét a családommal? Istenem, kérlek, küldj egy jelet nekem, hogy jó úton haladok. Segíts nekem megmenekülni az a házasság elől, amibe bele akarnak kényszeríteni. – imádkoztam összekulcsolt kézzel, kértem és ígértem, bármit, csak hogy az életem úgy élhessem le, ahogy azt én látom jónak. Bármit hajlandó voltam megtenni érte, csak senkinek ne essen baja közben. Fohászkodásom közben egy könnycsepp gördült végig nyúzott arcomon, melyet egy erőteljes mozdulattal lesimítottam onnan és elhatároztam, hogy erős leszek és kitartok az akaratom mellett. Senkire nincs szükségem, hogy boldog és normális életet éljek. Szabad nő vagyok, és nem hagyom magam. – erősítettem meg magam, vagy inkább makacsság volt?! Néhány pillanat és vége lesz a futásnak, jöhetnek a boldog percek, órák vagy akár napok. De lehet-e valaki boldog, akinek az élete rettegés, aki szökésben van?! Vajon rájöttek már odahaza, hogy elmentem? Mi lesz a többiekkel? Az apám mindegyiket megöli, akiről kiderül, hogy segített nekem. Úristen mit tettem...?! Csak magammal voltam elfoglalva, de a lényegre nem gondoltam. Egyáltalán nem is agyaltam azon, hogy a többiekkel mi lesz... Emily, remélem megfogadja a tanácsom és Anthony is észreveszi, ami kiszúrja a szemét. – suhant át a gondolat a fejemen, miközben felnevettem. Férfi, úgyhogy nem fogja még azt se észrevenni, ha Emily a lábai előtt hever majd. Gondolataimból a paták egyre halkuló és a kocsi egyre lassuló tendenciája térített észhez. Mire felocsúdtam Timothy már nyitotta is ki a kocsi ajtaját, majd a kezét nyújtotta. Felálltam léptem egyet és felmagasodva felnéztem az ódon, de stramm épületre. Hatalmas volt, egy igazi herceg kastély. Habár nem hercegek élnek benne, bárki, akinek van pénze, megengedhet magának egy ilyen otthont. Ashley néni pedig határozottan megérdemli, nála jobban senki sem. Igazából gyönyörű volt, de mélyen beismertem én egy aprócska egérlyukba is szívesen élnék, ha szeretett férfi ölelne magához mindennap.... Miket beszélek, nincs nekem arra szükségem, a férfiak úgy is csak az erejüket fitogtatják, az alkoholos üveg fenekére néznek, utána meg testileg és lelkileg kínozzák végig az életünket. Na köszönöm szépen négy évet lehúztam ezen körülmények között, még nyolcvan évet nincs kedvem, és nincs erőm se. A szabad kezemmel levetettem a fejemről a kapucnit és hagytam, hogy a nap melege melegítse fel kihűlt bőröm. Lehunytam a szemem és csak élveztem, ahogy a meleg nap felforrósítja a bőröm, miközben a hideg szellő a hajam az arcomba fújja. Élveztem ezt a kettősséget, a felszabadultságot, még ha csak körülbelül fél pillanatig is tartott csak. A boldogság édes érzése járta át a testem, úgy éreztem hazaértem. A ház hatalmas faajtaja hirtelen kicsapódott én pedig a szemem elé tettem a kezem, hogy megnézhessem, ki indult elém. Királykék ruhában, gyors iramban közeledett felém Ashley néni, én pedig hamar leugrottam a megmaradt lépcsőfokról és a szoknyámat megemelve futottam elé. Ő megtorpant és hatalmasra tárta a karjait, amik közé a testem szinte berepült. Ha az előbb azt is éreztem, hogy hazaértem, akkor csak látszat volt, mert most, hogy szorosan magához vont a nénikém, most éreztem csak igazán a felszabadultságot, ez volt igazából az otthon létének a jelenléte. Az igazi szeretett itt kezdődött és egy anya ölelésében fejeződött be. Na olyan ölelést is nagyon-nagyon régóta nem érzékeltem.