A nemes csábító

5. fejezet

Sötétség vett körbe. Rázott a hideg. Elfáradt és megdagadt szemeimet lassan nyitottam ki. Egy másodperc törtrészéig elgondolkodtam, hogy mi történt, hogyan is kerültem ebbe az üres, riasztó helyiségbe, amikor eszembe jutott, hogy Ashley néni házában vagyok, a gyerekkori szobámba. Mivel nem számítottak rám, nem volt begyújtva, hiszen magamra zártam az ajtót. Minden bizonnyal elaludhattam, mert nem sokra emlékszem. A lábaim elzsibbadtak, így nehezen tudtam talpra állni. Egyedüli fényforrást a folyosóról beszűrődő vékony csík jelentette. Annyira sötét volt, hogy konkrétan az orromig is alig láttam. Édesanyám zsebkendőjét végig az ujjaim között görgettem, ez megnyugvással töltötte el meggyötört szívem. Halkan kinyitottam az ajtó zárját és kilestem a biztonságot rejtő ajtó mögül. Odakint meleg fény fogadott, a forró levegő körbeölelte fagyos testem és egészen a szívemig hatolt. Kiléptem a bejárat mögül és elindultam lefelé, ahonnan a hangos szavak sokasága özönlött felém. Már betéve ismertem a ház minden pontját. Rengeteget bújócskáztunk itt a mamával és Ashley nénivel. Lesétáltam a lépcsőn a fa korlátba kapaszkodva és reménykedve, hogy nem esem el. Bár amekkora szerencsém van.... – ötlött fel bennem a gondolat, amely mosolyra fakasztott. Az étel fenséges illata bekúszott az orromba és a gyomron azonnal felmordult, jelezve, hogy nem mostanság kapott élelmet. A gyerekek nevetése betöltötte az egész étkezőt, az előteret és igazából minden egyes helyiséget. Még engem is mosolyra késztetett. Anyám zsebkendőjével végigtöröltem az arcom, remélve, hogy nem nézek ki olyan szörnyen, mint amilyen rosszul érzem magam. Az alsó lépcsőre érve kissé elbizonytalanodtam, de erőt vettem magamon és az étkezőbe sétáltam. James bácsikám az asztal főn ült, jobb oldalán, vagyis nekem háttal, Ashley néni foglalt helyett, bal oldalt pedig az ikrek nevetgéltek. Ők vettek észre legelőször.

- Aliciiiaaaa.... – kiáltották egyszerre és mielőtt észbe kaptam volna, már mindkét lány felém szaladt, én pedig hatalmasra tártam a kezeim és hagytam, hogy forrón öleljenek. Fájdalommal járt minden szorításuk, de egy percig se bántam, mert eközben boldogság járta át a testem és a szívem. Örömük és mosolyuk rám is rám ragadt.

- Lányoook. El vagyok ájulva tőletek. – mondtam tetettet döbbenettel és a hatás kedvéért a kezem az „o-t" formáló ajkaim elé emeltem. – Növekszetek ám, mint a gomba. Csak ámulok és bámulok, hogy milyen gyönyörű hercegnők is vagytok.

- Nem is vagyunk gombák, nem igaz Daphne? – bökte oldalba húgát Lucy, miközben gondolkodóba esett. – Vagy....

- Ne erőltesd meg a kicsi fejecskédet aranyom, inkább gyere és fejezd be a zöldségeket. – reagált gyorsan Ashley néni és visszateregette a lányokat a helyükre. – Örülök, hogy lejöttél – súgta nekem, hogy csak én halljam. – Már aggódtam miattad.

- Nem kellett volna, csak aludtam egy nagyot. – válaszoltam majd megrántottam a vállam és leültem én is az asztalhoz. Minden finomságtól roskadozott az asztal, azt se tudtam mivel kezdjek. A porcelán tálról felemeltem a fedelet, amiből először a forró gőz tört utat magának, majd követte is rögtön az íncsiklandozó illatfelhő is. A hasam egy hatalmas korgással reagált és már mertem is a tányéromba a tál tartalmát. A leves olyan gusztusosan nézett ki, hogy anélkül, hogy megfújtam volna kezdtem el lapátolni a számba. Hallottam James bácsi intő szavait, hogy óvatosan, de nem foglalkoztam vele. Kicsit megégette a nyelvem, de az íze, az valami fenséges volt. Már majdnem vetekedett Mrs. Potts főztjével. Ashley néni eközben utasításokat adott ki, hogy azonnal takarítsák ki a szobám és gyújtsanak be, hogy mire felmegyek oda, már minden rendben legyen. Hagytam, hadd végezze el a teendőit, miközben ettem. A többiek nagyjából már végeztek, mire én egyáltalán felbukkantam, és miközben megtömtem a pocakom mindenki engem figyelt. Ashley néni visszaereszkedett mellém a székbe, és a szabadon levő kezem, ami az ölembe feküdt finoman megérintette és megszorította. Bólogatott, majd egy szomorú mosollyal az arcán fordult a többiek felé. James észrevette hitvese hangulatváltozását és ő is megtette, amit velem az előbb a nagynéném.