Mikor haza értünk, a szüleim megkértek hogy szedjek össze egy kevés élelmet, ezért elindultam az egyik romos boltba. A földrengésben, nagyon sok veszteség ért minket. Sokan életüket vesztették, voltak akik elvesztették minden vagyonukat, és sok épület omlott le. Összeszedtem amit csak tudtam, de így is kevés volt. A közelünkben nem volt sok bolt, és most majdnem az összes romos. Indulni készültem, mikor a föld újból megremegett, így rohantam haza. De a látvány ami ott fogadott, örökre az emlékezetembe égett..
A házunk romokban állt.. Hirtelen köhögést hallottam, ezért rohantam a hang irányába. Az én drága és egyetlen szüleim egymás mellett feküdtek, de apa már nem élt.. nem tudtam segíteni nekik, és emiatt hatalmas bűntudatom lett. Fájt, hogy nem voltam ott mikor megtörtént. Hirtelen egy kéz ért hozzá a kezemhez. Megfordultam, és láttam ahogy anya haldoklik.
-Ne aggódj anya, jobban leszel!-mondtam neki reménykedve. Viszont.. én is tudtam hogy ez hazugság.
-Nem csillagom, én már nem leszek jobban. De soha ne felejtsd el, amit mindig mondtam. Egy nap, te leszel majd az emberek szemében a fény. Mi örökké vigyázunk majd rád. Ne félj használni az erőd! Szeretünk-ezek voltak az utolsó mondatai, és velük együtt újabb két ember távozott a túlvilágra, hogy rátaláljanak a békességre.
Ha tetszett, ne felejts el csillagozni!⭐
YOU ARE READING
Avery és a titánok története (ErenXOc)
Fanfiction(Szerk.: ÁTÍRÁS ALATT) Minden tiszta vér. A régi világ amiben éltünk, nincs többé... Ebben a világban már csak a harcnak élünk, de... vajon hogy is kezdődött mindez? Elmesélek mindent az elejétől, a végéig... Ez a történet egy Avery nevű lányról fo...
