8. fejezet

39 5 0
                                    

Megállítottam őket hogy maradjanak, de aztán rossz ötletnek gondoltam, ezért elengedtem őket.
Erről majd beszélek a tábornokkal-gondolkodtam el. Már teljesen besötétedett, ezért visszaindultam a föld alá, ahol komoly megbeszélések folytak a titánokról.
Este félre hívtam a tábornokot, és megbeszéltük, hogy beavatjuk a többieket is. Elmondjuk titánok gyenge pontját, de azt már nem, hogy én mondtam el.
Miután ezt megbeszéltük, beavattam, hogy mi is történt a mezőn.

-Kageyama tábornok!-tisztelegtem neki.
-Nem vagy katona! Ne tisztelegj!-próbált szigorú lenni, de a szája szélében mosoly bújkált.
-Miért is kerestél?-kérdezi komolyan
-Tegnap felmentem a felszínre, és...
-Hogy hol voltál?! Megmondtam, hogy nem mehetsz fel, mivel bármi bajod eshet!-mondja mérgesen, és aggodóan.
-Ne aggódj, vigyázok magamra. De most nem is ez a lényeg. Van néhány dolog, amit elszeretnék mondani.
-Csak nem bepasiztál?-kérdezi mindent sejtően Kageyama
-Nincs időm pasizni! Szóval amit mondani akartam. Már születésem óta át tudok alakulni egy átlagnál sokkal nagyobb titánná, de ez még nem minden. Nagyon nagy a valószínűsége annak, hogy én hívtam ide, régen a titánokat...-hadartam el egyszuszra mindent.
-Ráadásul mikor kimentem  a mezőre, és elkezdtem dúdolgatni, megjelent egy seregnyi titán!-mondom teljesen kiakadva.
-És ezt eddig miért nem mondtad el?!-kérdezi kissé dühösen.
-Mert féltem, hogy megutálsz.
-Sose utálnálak meg! Olyan vagy nekem, mintha a lányom lennél.-Ilyet már nagyon rég éreztem. Végre érzem, hogy van aki szeret.
-Köszönöm-mondom neki meghatódottan, és öröm könnyekkel a szememben

Ha tetszett, ne felejts el csillagozni és kommentelni!⭐😊

Avery és a titánok története (ErenXOc)Where stories live. Discover now