Újabb földrengés söpört végig a városon. Folyamatosan egyre közelebbről halottam, és ez megrémisztett. A földrengés megállt, ezért azt hittem vége. De nem így volt. Megfordultam, és egy óriás féle lényt láttam meg. A pince teljesen beomlott, ezért nem tudtam lemenni. Tudtam hogy harcolnom kell, mégis gyáva módon elkezdtem futni. Féltem hogy rájönnek, nem vagyok teljesen ember. Nem kelett sok az óriás féle lény utól ért. Eszembe jutott édesanyám utolsó szavai;„Ne félj haználni az erőd!” gyáva voltam. De most már nem futamodhatok meg! Átváltoztam. Forróságot éreztem. De nem foglalkoztam vele. Csak egy cél lebegett a szemem előtt. Megmenteni az emberiséget, mégha több ezer évbe is telik. Az óriást sikerült megölnöm. Legalábbis csak azt hittem. Az óriásnak vissza nőttek a testrészei, de én nem adtam fel. Sok sebet szerzett már, viszont a testrészei vissza nőttek.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve, megfogtam a törött villanyoszlopot, és átszúrtam vele a tarkóját. Valószínűleg hatásos volt, mivel a teste elkezdett párologni, és többet nem mozdult meg.
Ha tetszett, ne felejts el csillagozni!⭐😊
YOU ARE READING
Avery és a titánok története (ErenXOc)
Fanfiction(Szerk.: ÁTÍRÁS ALATT) Minden tiszta vér. A régi világ amiben éltünk, nincs többé... Ebben a világban már csak a harcnak élünk, de... vajon hogy is kezdődött mindez? Elmesélek mindent az elejétől, a végéig... Ez a történet egy Avery nevű lányról fo...
