Elsárgult valóság

𝑽𝑰𝑰.

- Szóval mit kell tudni erről a Domenico fiúról? - kérdezte Katherine a volán mögül, várva, hogy mindenki beszálljon az autóba.

Domenico Amari.
Az ember, akit csaknem az egész város ismer, ha mást nem is, helyi legendákból és mondvacsinált mítoszokból. A férfi, aki különféle korábbi drogügyletekkel és csempészettel is lett vádolva, már egészen fiatal korától. Nos, talán ő lehetett volna a "Cananea rosszarcú bűnözője" díj nyertese, ha valóban létezett volna ilyen. Ezek alapján meglehetősen nehezemre esett elképzelni a gondoskodó báty szerepében, habár valahogy felnevelte Fridát.

Az Amari család, mióta csak az eszemet tudom, nem igazán rendelkezett valami jó hírnévvel, ami úgy tűnik, az évek alatt csak tovább romlott. Fridáék anyja a legjobb tudomásom szerint alkoholba fojtotta bánatát, ami olyannyira hatásos volt, hogy bele is halt, magára hagyva két kiskorú gyermekét; az apjuk pedig... nos, vele senki nem tudja, mi történhetett. Egyesek állítják, hogy látták, ahogy az állami rendőrség elviteti, mások szerint ő is csak magára hagyta a gyerekeit bánatában, miután a felesége meghalt. Hallani olyan történeteket is, hogy egy másik nővel emigrált valahová vagy hogy már lehetséges, hogy ő is réges-régen a föld alatt van, békességben. A zűrös családi élet vélhetően korábbi generációktól ered, mivel terjednek olyan mendemondák, leginkább az öregek részéről, hogy az Amari üknagyapa valamiféle maffiózó és kereskedő volt az első világháború idején, komoly befolyással és kapcsolatokkal. Persze, ezt mai napig senki nem tudja sem alátámasztani, sem cáfolni, éppen ezért csupán egy városi mítosz maradt.

- Domenico Amari sok mindenről hírhedt itt, a városban. Leginkább a családja miatt, sok történet terjed az Amarikról - magyarázta a mellettem helyet foglaló Jazlyn kissé feszülten. - De néhány évvel ezelőttig elég sok problémája volt neki is a rendőrséggel.

- Nagyszerű. Szóval egy helyi bűnözővel van dolgunk... - motyogta maga elé Kate lemondóan.

- Emberöléssel vagy erőszakkal vádolták már? Vagy ült miatta? - zárta be maga után az anyósülés ajtaját Shane is, mire nővére már be is indította a fehér sedan motorját. Csipet-csapatunk ezúttal négy főre redukálódott, tekintettel arra, hogy Leo még suliban volt, Pedronak vigyáznia kellett a húgára, Archer és Myla pedig elmondásuk szerint rémesen másnaposok, így ezt az utat most kihagyták.

- Olyanról még nem hallottunk. Általában ilyen piti kis ügyekért vették elő, mint a csempészet, illegális dolgok árusítása - vontam vállat, az elsuhanó házakat bámulva. Miközben a pénteken a gondolataim elé kúszó két rövidke sor járt a fejemben, és próbáltam megtalálni a megfelelő rímet a harmadik sorhoz. Végül előkaptam a telefonom és megnyitva a jegyzetfüzetet, gyorsan begépeltem az ötleteimet.

- És úgy gondoljátok, ő tudhatja, hogy hol van Meredith? - Kate ujjai idegesen kezdtek dobolni a kormánykeréken, minden alkalommal, amikor egy jelzőlámpa megállásra késztetett minket. - Mit is mondott pontosan a nagynénéd? - Pillantásunk találkozott a visszapillantóban, mielőtt ismét gázt adott volna az induláshoz.

- Hogy utoljára az Amari testvérekkel látta. Viszont-

- Viszont Frida csak annyit volt hajlandó mondani, hogy nem tudja, miről beszélünk, úgyhogy kérdezzük meg a bátyját - vágott közbe Jazlyn lendületesen, mire bólogatva adtam igazat neki, mielőtt folytattam volna.

- Ezért azt gondoltuk, az órák után majd beszélünk Domenicóval, mivel gyakran eljön a húgáért, ha végzett. - Egy ezüst színű kocsi állt meg hirtelen mellettünk, aminek hátsó üléséről egy fiatal kislány nézett vissza rám nagy, barna szemeit kíváncsian körbefuttatva társaságunkon. Apró mosollyal intettem neki, mire az arcán ülő vigyor jócskán kiszélesedett.