Elsárgult valóság

𝑰.

Ahogy kiértem a friss levegőre, azonnal egy mélyet lélegeztem, majd ezzel egyidőben össze is húztam magamon a vékony dzsekimet. Szeptemberhez képest most kifejezetten csípős volt az időnk, ami főleg reggel érződött meg, de a délutáni órákban sem igazán volt melegebb tizennyolc foknál. Egy gyenge szellő hirtelen játékosan felkapta, majd megcsavargatta barna tincseimet, mire én egy megkönnyebbült sóhajjal konstatáltam, hogy végre-valahára elindulhatok haza.

- Hogy a róka nyeljen le keresztben, te, hollóképű spanyol katonai géppuska... - hallottam meg magam mögül a zsörtölődő hangot, ami azonnal mosolyt csalt az arcomra. Nyugodtan állva vártam, hogy mellém érjen barátnőm, ezalatt pedig különféle szitkokat szórt vélhetően a történelemtanárra. - Most mondd meg, Thea, mi ez a világ? Mintha nem lenne elég dolgom; nyilván most kell feladni három témából esszét, hogy szúrjon keresztül Kupidó nyila.

Halkan felnevettem, miközben lassan elindultunk az utcán, magunk mögött hagyva hat órányi kegyetlen szenvedést és egy hatalmas épületet, amit a cananeai Escuela gimnáziumnak csúfolnak. Félreértés ne essék, nagyszerű iskola a környéken, de leggyakrabban egy élő gyötrelem.

- Miből kellenek a fogalmazások? - kérdeztem rá, félbeszakítva ezzel a további céltalan - de annál mulatságosabb - szitkozódását.

- Mexikó első világháborúban játszott szerepéről, a következményekről és a második világháború előtti változásokról - sóhajtott fel drámaian Jazlyn, miközben hollófekete haját gondosan a füle mögé tűrte, amiben így megcsillantak az apró kövek és karikák. - Nyilván, a lehető legnehezebb témákból. Bezzeg Jessy még ezt is kevesellte! Közölte Mr Davisszel, hogy ez így neki nem jó, ő már ezeken a témákon túljutott, úgyhogy adjon még valami másból is írni valót.

- Azt hinné az ember, már hozzászoktál, hogy Jessy ilyen túlbuzgó - nevettem fel halkan, a mellettem lépkedő lány fancsali képét nézve. - Egyébként, még nem is mondtad, milyen Mr Davis. Tanultok is vele azért vagy csak esszéket ad?

- Ha úgy van, elmagyarázza, amit tudnunk kell, meg igyekszik is segíteni és minden kérdésre válaszolni, de valahogy olyan flegma stílusban, ami esküszöm, bicskanyitogató - húzta el a száját, miközben vastag sálját igazgatta, amit csupa színes kocka borított, összhangban fekete-fehér nadrágjával. Hosszú fakóbarna szövetkabátja ugyan elrejtette a kíváncsi szemek elől, de én tudtam, hogy egy fehér felsőt és egy szintén kockás inget vett fel, hogy teljes legyen az összeállítása. Lábfejét ennek megfelelően pedig egy fényes fehér bakancsba bújtatta, ami alól kikandikált egy bézs, avokádókkal tarkított zokni is.

- Akkor ezek szerint hasonlít Mrs Harrisonra - húztam el a szám kifejezve nemtetszésem, mire ő bólogatva felém fordult. - Ezesetben egy főnyeremény lehet a csávó.

- Az hát. - A keserves grimasz és a szemforgatás újra mosolyt csalt az arcomra, míg csendesen lépkedtünk a néhány elsárgult, ropogós falevél közt. Egy újabb hűvös szellő kapott bele hullámos hajzuhatagomba, hogy megint libabőrt okozva egész testemen tovább álljon. - Van valami terved délutánra?

- Anyának megígértem, hogy besegítek ma a recepción és a díszítéssel, amíg ők elmennek vásárolni, meg rendezik nagyiékat. Te meg tudtommal beadandókat írsz - tettem hozzá jókedvűen csipkelődve. Kikerülve egy terebélyes pocsolyát, igyekeztem figyelmen kívül hagyni a lépteinket kísérő zavaró cuppogást.

- Ráér az még - legyintett. - Úgysincs semmi kedvem ma a törin agyalni, bőven eleget foglalkoztam ma már vele.

- Akkor átjöhetnél segíteni a díszítésben, ha már úgyis szabad vagy egész este - vigyorogtam rá, ő pedig vállat vonva beleegyezett.