Elsárgult valóság

𝑽𝑰.

A kellemes illatok már-már csábító hangon szólítgattak, ahogy az asztalnál ülve kavargattam a teámat. Érdeklődve hallgattam Archerék nagy beszámolóját a kalandos utazásukról Cananeába és Pedro zsörtölődő kishúgáról is gyakran szó esett a pékség egyik ablakhoz közeli asztalánál. Majd' egy órája üldögéltünk már a Galleta y leche ízlésesen berendezett, őszies hangulatban úszó helyiségében, egyre csak várakozva. A péksütemények édeskés aromája hívogatóan kúszott az orromba, már mikor először beléptünk is, és a pultnál érdeklődtünk Felia felől, azóta pedig megállíthatatlanul ivódtak bele ruháinkba, megzavarva érzékeink koncentrációját. Gyakran pillantgattam a muffinokkal és lekváros süteményekkel megrakott pult felé, de továbbra sem mertem venni magamnak, hiszen nem tudtam, mikor toppan be nagynéném. És a tudat sem igazán hagyta nyugodni kavargó gyomromat, hogy Felia vajon mit tudhat Meredithről, amit mi nem. Rodrigo szerint nem sokkal az érkezésünk előtt ment el az óvodába, úgyhogy úgy döntöttünk, megvárjuk, míg visszaér.

- Aztán meg mikor végre bejutottunk a buliba, olyan tömeg volt, hogy alig látszott a színpad - magyarázta Archer csillogó szemekkel.

- Nem mintha sokat kellett volna látnunk, mivel mindenhol, úgy értem, mindenhol ott voltak a táncosok - nevetett fel Pedro is vidáman, két kávékortyolgatás között.

- Azért volt egy-két csinos darab - vigyorgott a másik, aztán mikor eszébe jutott valami, lendületesen folytatta. - De azért a pultos sem volt semmi. Rendesen beszartam azoktól a fekete szemektől. És nem is beszélt, vagy ha igen, akkor is ilyen ufóhangon.

- Mert részeg voltál - kuncogott a fekete hajú, hirtelen barátja szavába vágva. - És mennyi borravalót kért... sőt, egyenesen szemmel ölt, ha nem adtam neki eleget. Jesszusom!

- Előlem meg el akarta venni a tequilát, miután mondtam neki, hogy ihatna velem. - Durcásan keresztbe tette karjait mellkasa előtt, mint egy sértett kissrác. - Hát így hívjon meg az ember bárkit is egy italra!

- Én nem egészen így emlékszem. Megkérdezted, van-e valakije, aztán hogy mikor végez - vágta rá a Shane mellett ülő Pedro röhögve. - Csak úgy mondom, hogy egy férfiről van szó - fordult felénk.

- Jól van, lehet, egy kicsit részeg voltam már. De mentségemre szóljon, sok lányt meghúztam akkor - vigyorodott el. - Szerintem a pultos sem panaszkodott volna.

- Undorító vagy, baszki - nevetett fel hitetlenül Myla a vajas croissantja felett, közben jól megtaszította a vállánál Archert. Lényegében most először szólalt meg, mióta a pékség küszöbét átléptük.

- Hidd el, szerintem a srác jobban örült volna Myla társaságának. Majd kiesett a szeme egész este - viccelődött tovább Pedro. Ahogy az asztal fölött kapkodtam a tekintetem a beszélgetők közt, egyszer csak összeakadt a pillantásom Jazlynével, aki felvont szemöldökkel némán tudatta velem, hogy nem egészen érti ezt az egész szituációt. A mellette helyet foglaló Leo viszont annál inkább élvezte. - Nem igaz, Myla?

- Ezzel most azt akarod mondani, hogy nem vagyok elég jó pali, hogy felszedjem a pultos csávót? - Arch sértetten széttárta kezeit, majd kicsit túljátszva szerepét, csalódottan ingatni kezdte a fejét.

- Én csak azt mondom, hogy nem a te súlycsoportod volt a srác - mosolygott játékosan a másik fiú a csészéje fölött.

- Persze! Csak azért mondod, mert neked nem sikerült olyan jól elbeszélgetned vele, mint nekem - húzta ki magát büszkén Archer, míg a mellette a poharát forgató Myla alig tudta visszatartani a nevetését.

- Miről beszéltetek olyan jól? - tudakolta az öcsém hirtelen, mire a kérdezett egy elégedett mosolyt villantott felénk.

- Ó jaj, én már aggódnék Leo miatt - dörmögte maga elé Shane, velem szemben, mire már épp kérdeztem volna, mire gondol, amikor Arch megelőzött.