Az igazi hősök [ Bakugou x Reader]

1. rész

-És ismét megmentett egy csomó embert! Ez hihetetlen!  Akárcsak All Might! Elképesztően kitartó és a képessége is bőven dicséretre méltó! Nem véletlenül ő az első számú hős! Bakugou Katsuki többek között...- hallgatott el azonnal a készülék, miután idegesen kikapcsoltam
-hánynom kell tőlük- mondtam a lehető legtöbb undorral a hangomban -főleg az előbbi szóban forgó idiótától- szóltam már haraggal, majd erősen lecsaptam a dohányzóasztalra szerencsétlen távirányítót és a kanapé felé vettem az irányt, hogy leüljek párom mellé.
-nem kell folyton emiatt feszengened- nézett rám megnyugtatóan gyönyörű tengerkék szemeivel, miközben helyet foglaltam. Rávezettem tekintetem, elvesztem íriszeiben és az idegességem semmissé lett.
-már a pillantásod is megnyugtat engem ugye tudod?- mosolyogtam kedvesen a fekete hajú férfire. Halkan felkuncogott, majd egy óvatos szájpuszit adott ajkaimra.
-ezért vagyok itt neked [név]- suttogta, majd újra párnácskáimra hajolt.
Igen...ő tényleg itt van nekem a többiekkel együtt.

................

Sok évvel ezelőtt, mikor még elkezdtem volna az általános iskolát, a családom a házunk leomló darabjai alatt ragadt. Gyorsan a helyszínre siettem és azonnal keresni kezdtem őket. A törmelékek között matattam és folyamatosan szólítgattam édesapámat, édesanyámat, nővéremet és a kisöcsémet. Kiabálásom ellenére senki sem válaszolt és egy hős sem volt jelen. Imádtam a hősöket...én is az akartam lenni, mikor felnövök, aztán majd embereket menthetek, legyőzöm a gonoszt és minden jó. De ez csak egy naiv elgondolás egy naiv kislánytól. Tehetetlen voltam. Nem tudtam mit tegyek. Már véresre kapartam a körmeimet, de semmire sem jutottam, viszont a remény még mindig élt bennem, hogy talán életben vannak és csak kisebb sérüléseket szereztek, aztán este megint együtt nevetünk vacsora közben. Zokogtam és a kétségbeesés úrrá lett rajtam, majd a törmelékek közé rogytam. Egyszercsak észre vettem, hogy az egyik felém tornyosuló faldarab elkezd  lassan eldőlni. Ha nem megyek el, akkor összenyom és itt végzem. Túl erőtlen voltam a meneküléshez. Összeszorított szemmel vártam mikor esik rám, de nem következett be. Pár másodperc múlva erős karok tartottak meg engem. Nem értettem az egészet és mielőtt még észbe kaptam volna, már le is tett az egyik épület vízszintes tetejére. Megszeppenve álltam ott és néztem fel a megmentőmre. Mikor felismertem ki az, nem hittem a szememnek...
-All Might!- csillant fel a szemem, de ez nem sokáig tartott, ugyanis ráeszméltem, hogy a családom még mindig a rom alatt van. -a többiek...- szóltam szomorúan
-ne aggódj- fordult meg magabiztosan -a profi hősök és a rendőrség hamarosan itt lesz.- guggolt le hozzám -minden rendben lesz picúr- tette vállamra kezét a szokásos mosolyával arcán. Bíztam szavaiban, ugyanis a példaképem volt, mint minden embernek. Úgy volt ahogy mondta. Nemsokára már kék és piros fények villogtak, majd felmérték a károkat. Idő közben bevittek a rendőrőrsre, hogy kikérdezzenek mennyit tudok a körülményekről. Pár óra múlva a helyszínelők is visszaértek. Én egy megvilágított teremben ültem, egyetlen egy asztallal velem szemben, ami mögött egy üres szék álldogált. Csak némán ültem, de már nagyon mentem volna haza...viszont már nincs otthonom.
Hirtelen benyitott, a magát főkapitánynak nevező férfi és sajnálattal közölte, hogy nem tudták megmenteni szeretteim életét. Ott, azonnal olyan szomorúság és bánat tört fel belőlem, hogy amint meghallottam, kifutottam a teremből és a kijárat felé siettem. Nem néztem körbe, senki sem érdekelt csak az, hogy újra láthassam őket. Nyitottam volna ki az ajtót, de hirtelen beleütköztem valakibe. Hátraestem, majd záporozó könnyekkel a szememben néztem fel az előttem tornyosuló személyre. A Béke Szimbóluma...megintcsak...
-picúr...te meg...-
-azt mondtad minden rendben lesz- fakadtam ki, őt közbe vágva -de már semmi sem lesz az- zokogtam tovább. Az első számú hősnek megakadtak a szavai és a szokott mosolya is arcára fagyott. Bűnbánóan félrepillantott, majd újra megszólalt
-sajnálom...- mondta megbánással és szomorúsággal a hangjában. Ezután kifutottam az ajtón és eltűntem. Rohantam, ahogy csak a lábam bírta. Megútáltam a hősöket...All Mightban csalódtam. Méghogy minden rendben lesz...csak mese habbal. Bárcsak én is meghaltam volna a törmelékek között...
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok telítették meg fejemet, míg végül egy idegen, kihalt helyen kötöttem ki. Ismét lerogytam és úgy folytattam tovább a megállíthatatlan sírásomat.
-hát téged meg mi lelt?- kérdezte egy ismeretlen hang. Könnyeimet próbáltam magamban tartani és kissé lenyugodni, hogy megtudjam ki is valójában a hang forrása. Megtöröltem szemeimet pulcsim ujjával, majd felnéztem és egy kék hajú fickót láttam meg, arcán egy kézzel és a teste egyes pontjain. Először nagyon megijedtem tőle, ezért kúszva hátráltam. -nem kell tartanod tőlem- hangján hallani lehetett, hogy mosolyra húzza száját
-ki vagy te?- kérdeztem megrémülve, miközben a könnyeim még mindig folytak le arcomon. Az előttem álló lassan közelebb lépett és leguggolt hozzám.
-Shigaraki Tomura vagyok. És mi a te neved csöppség?- hangvétele furcsán nyugodt és kedves volt
-[t-teljes név]- mondtam félénken
-milyen képességed van?- kérdésében intenzív érdeklődést véltem felfedezni
-kék lángokat tudok csinálni a kezemmel, de anyuval még gyakoroltunk otthon és már tárgyakat is tudok formázni- mondtam bánatosan
-mondd csak [név]...nem akarsz hozzám csatlakozni?- kérdése meglepett. Nem tudtam mit válaszoljak. Nem tudtam pontosan ki ő, de a családom nélkül úgyis csak vergődnék az utcán.
-hozzád?- kérdeztem vissza csodálkozva
-úgy van! Gyere- nyújtotta óvatosan a kezét, amit némi hezitálás után fogadtam el. Beérve az elhagyatott épületbe elég otthonosnak éreztem, ugyanis belülről sokkal szebb volt, mint kívülről. Nyugodtan leültünk és mindenről kérdezett. Elmeséltem neki a történteket, amit emberi módon fogadott. A hősökkel való hozzáállásunk is egyezett, így könnyen együtt tudtunk működni. Úgy éreztem, hogy ez egy új kezdet lehet számomra.
Az évek elteltével már több emberrel bővült a társaságunk és mi lettünk a Gonoszok Ligája.