Az igazi hősök [ Bakugou x Reader]

2. rész

-fúj...- szólalt meg a hátunk mögött egy ismerős női hang. Dabival egyszerre néztünk hátra, rosszalló tekintettel -a szinglikre is legyetek már tekintettel- haladt el előttünk és leült velünk szembe egy fotelba.
-nem tehetünk róla, hogy senkinek sem kellesz- mondta gúnyosan a mellettem ülő
-Dabi!- böktem oldalba
-jól van jól van...- legyintgetett -bocs na...- mondta unottan -viszont akkor csókolom meg, amikor csak akarom- mondata után maga felé fordította a fejemet, majd ajkaimra tapadt és egy forró csókba hívott
-ewww...- fejezte ki az undorát a szőke hajú nő -fel ne faljátok már egymást...ne feledjétek, hogy ma este lesz a nagy nap!- mondta izgatottan
-ja...tudjuk...- forgatta a szemét a sebhelyes
-szóval ma éjjel nem tudjátok azt csinálni, amit tegnap- vonta meg a vállát hanyagul.
-miii?!- kerekedtek ki a pupilláim és éreztem, hogy vér szökik az arcomra
-túl hangosak voltatok és mivel a szobám elég közel van a tiétekhez, így mindent hallottam- mondta gonoszul
-csak irigykedsz...de mintha nem lenne vagy még két szoba azon kívül- mondta unott hangnemben
-ch...- fordította el a fejét a szőke
-jaj nemár...gondoljatok arra, hogy ma este nagy nap lesz!- csitítgattam a kedélyeket
-á...igazad vaaan!- mondta egy ördögi mosollyal az előttünk ülő -teljesen lázba hozott- mondta már szinte extázisba esve
-a lelkesedésedet tartogasd inkább a ma estére Toga...- mondta komor hangon a fekete hajú
-de Tomura azt mondta...-
-miről folyik a nagy csevej?- hallottuk meg a már jól ismert hangot
-á...Shigiii!- örült meg Toga -pont rád akartam terelni a szót- kedveskedett
-nem kell a seggnyalás Toga- foglalt helyet a kanapé másik oldalán -azzal csak bosszantasz- hangneme kissé ideges volt, amit egyből észre is vettem
-mi idegesített fel ennyire?- kérdeztem érdeklődően. Erre nagyot sóhajtott és elkezdte mondandóját
-emlékeztek, hogy időzített bombákat raktunk le a hősök főhadiszállása köré igaz?- nézett végig rajtunk
-már hogyne! Minket is megbíztál vele- mutattam Dabira majd magamra
-Nos...itt van a probléma. Mégpedig az, hogy a hátsó oldalon, ahol a legnagyobb a védelem, igaz hogy ott vannak a bombák csak valaki elfelejtette megnyomni azt, a gombot, ami elindítja a számlálót- csikorgatta a fogait
-micsoda?- lepődtem meg
-szóval baszhatjuk az egészet?- kérdezte idegesen a fekete hajú
-erről szó sincs!- mordult fel Shigaraki -oda majd titeket küldelek- mutatott ránk -a ti képességetek pont jó lesz bomba helyett, főleg azért, mert szinte ugyan olyan. Közelharcban [név] a jobb, a távolságiban pedig Dabi te vagy. Összekombinálva ezt a kettőt fergeteges lesz mint mindig- mosolyodott el -ez egy kicsit megnyugtató a baki után- sóhajtott a kék hajú
-az én helyem még mindig a jobb oldalon lesz?- kérdezte érdeklődve Toga
-igen...ezen az egy dolgon kívül semmi sem változott- mondta unottan
-ez kezd engem is lázba hozni- mosolyodtam el

Eközben a hősök főhadiszállásán:

-igen, ahova tudtam, rakattam kamerákat. Igen még a fákra is de úgyis mindjárt itt vagy szóval most hagyjál- szólt kissé idegesebben a hangja -hallod nem basszál már fel!- kiabált a telefonba a férfi, majd kinyomta -faszom...ez hihetetlen geci. Nem tud egy pillanatra sem nyugton maradni- morogta az orra alatt, majd kiment az ajtón és megvárta társát, aki nemsokára meg is jelent.
-Kacchan- futott felé a férfi
-Deku bazdmeg...- fordult el idegesen
-miért nyomtál ki?- nézett rá kérdően a zöldhajú
-mert felbasztál de amúgy sincs hozzá közöd!- szidta le Midoriyat, aki csak csendben hallgatott -amúgy meg hol hagytad a pasidat?- ment be az épületbe és a zöld szemű is követte
-mi? Milyen pasimat?- értetlenkedett
-ne add már a hülyét!- fordult hátra idegesen, miközben elkezdett gyorsabban sétálni -azt a félhajú faszt- nézett előre
-Todoroki-kunra gondolsz?- vonta fel a szemöldökét Izuku
-ja...- mondta érdektelenül
-csak azért mert beszélgetek vele és néha-néha együtt szoktunk menni azokra a helyekre, ahol az emberek veszélyben vannak és szükségük van ránk hősökre, az még nem azt jelenti, hogy a pasim- közölte hidegen Deku. A szőke erre nem mondott semmit, csak tovább sétált az irodája felé, majd bement az ajtón és vonakodva beinvitálta a zöldhajút is.
-szóval?- foglalt helyet a székén és mélyen belenézett Midoriya zöld szemeibe -mit akarsz? Kivele!- utasította, majd rákönyökölt az asztalra
-ugye tudod, hogy ma kezdődnek a cseresznyevirág-ünnepek?- kérdezte félénken. A szőke erre csak egy nagyot sóhajtott
-szerinted hülye vagyok?- kérdezte idegesen, még mindig szemezve a zöldhajúval
-csak arra akartam kilyukadni, hogy az utcákon tömegek lesznek és ez a helyzet kiváló a gonoszok számára. Főleg azért, mert már majdnem több, mint egy hónapja nem hallottunk a Gonoszok Ligájáról és attól tartok, hogy vagy ma, vagy az ünnepek során támadnak- szólt már aggódóan a hangja. Bakugou erre elmosolyodott.
-ezzel én is tisztában vagyok- hunyta le a szemét -napok óta próbálom megfejteni azoknak a kibaszott szartúróknak a logikájukat, de egyenlőre semmire sem jutottam. Viszont most azt hiszik, hogy leengedjük itt a védelmünket és az utcákon lavírozva várjuk, hogy felbukkanjanak, de mi nem vagyunk hülyék- húzta egy félmosolyra ajkát -tudom, hogy ránk, hősökre fáj a foguk. Ezért sem támadtak az előző hónapban- dőlt hátra a székén és összefonta maga előtt két karját.
-az lehet, de mindenre fel kell készülnünk!- figyelmeztette a szőke hajút
-pontosan ezért kapnak egy kis meglepit- mosolyodott el elégedetten

Vissza a Gonoszok Ligájához:

-akkor majd éjfél előtt pár perccel legyetek itt, hogy Kurogiri el tudjon teleportálni a hősökhöz. Addig meg mindent ellenőrizzetek!- utasított minket a feladatra, amire egyöntetűen bólogattunk. Ezután mindenki elment a saját dolgára, csak mi ketten maradtunk még a nagy teremben, Dabival.
-emlékszel még?- nézte a padlót, zsebre dugott kézzel. Hangján hallottam, hogy halványan elmosolyodik, amit imádtam. Felé fordítottam a fejemet és én is felgörbítettem ajkaim.
-mire?- kérdeztem kedvesen, majd közelebb sétált és pár centire állt meg előttem
-a legelső edzésünkre ezen a helyen- nézett mélyen a szemembe
-hogy felejthetném el?- mosolyodtam el mégjobban -jól elnáspángoltalak- ült ki egy gúnyos mosoly az arcomra
-de azért te sem úsztad meg ép bőrrel- vont közelebb magához a derekamnál fogva és viszonozta a mosolyt -meg kell hagyni, hogy tényleg jó vagy közelharcban- hangjában az elismerést véltem felfedezni, amit csodáltam, mert ilyen annyira ritkán van, mint a fehér holló
-És akkor még csak 16 voltam. Mostanra már biztosan simán lenyomnálak- nagyzoltam direktbe a fizikumommal
-ó igen? Itt talán igen de az ágyban nem- kuncogott gonoszul
-b-baka...- fordultam el vörös fejjel. Komolyan hogy lehet valaki ennyire perverz? Harcról beszélgetünk, erre máris átterelődik a téma...szerintem ezis a képességéhez tartozik, hogy mindenből kihozza ezt a dolgot...
-csak nem zavarban vagy?- kérdezte cinikusan, majd megfogta az államat és maga felé fordította a fejemet
-ha tudnád mennyire megütnélek most- próbáltam dühöt mutatni de még mindig zavarban voltam
-ha tudnád mennyire szeretlek- mondta, majd rátapadt ajkaimra és egy hosszú, érzelmes csókot adott
-mikor lettél ennyire érzelgős?- kérdeztem, mikor már elváltunk
-mi? Érzelgős? Tévedsz...csak őszinte vagyok cica- kacsintott egyet mosolyogva. Imádom, amikor ezt csinálja jézus...el fogok olvadni... -de tolhatunk még egy utolsó "edzést" itt ha akarod- távolodott el tőlem
-utolsó?- vágtam értetlen fejet
-igen. Mert már nincs szükségünk rá- vont vállat
-mi? Miért?- vontam fel a szemöldököm
-mert ha ma megöljük az első számú hőst, akkor ezzel a tervünk sikerül. Az ezutáni dolgok meg csak jönnek maguktól és azok már nem érdekesek. Nekünk ez az egy célunk van és az a cél, az ma éjfélkor élesben elkezdődik- ült ki egy ördögi mosoly az arcára
-tudod mit? Rendben!- mondtam határozottan -toljunk egy utolsó edzést- mondtam boldogan, majd elkezdtük.

Eljött az idő...23:57 van. Már mindenki elfoglalta a helyét, elrejtve egy bizonyos ponton, ahol jó rálátást lehetett kapni a hősök főhadiszállására.
-már csak két perc- pillantott rá a karórájára a mellettem lévő Dabi. Shigaraki kérésére az épület hátsó részén támadunk majd, de egyelőre még várunk. Tényleg bejött a sejtésünk. Valóban leengedték a védelmüket és azt hiszik, hogy a tömeget fogjuk gyilkolni, bár azt sem zárom ki, hogy nem is annyira hülyék és számítanak ránk. Csak ne az utóbbi feltevésem legyen igaz...
Remélem a többiek sikerrel járnak és mi is, de minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy megöljük Bakugou Katsukit. Bízom a csapatomban de nem is...a családomban.
-és figyelj...most!- mutatott az épületre, a bombák pedig azonnal robbantak is a többi részen, kivéve az előttünk lévő oldalon. Miután ez megtörtént, megkezdtük a támadásunkat és csak remélni tudom, hogy minden jól sül el.