Az igazi hősök [ Bakugou x Reader]

5. rész

-hallod ne baszakodj már velem- csettintgetett a képem előtt idegesen -ébredj már föl- rivallt rám. Gyorsan megráztam volna a fejem, de nem tudtam, ugyanis a nyakam is le volt kötve.
Úgy tartanak, mint valami állatot...
-fent vagyok már!- morogtam
-faszom Csipkerózsika...- forgatta szemeit
-szakadjál ketté...- szidkozódtam halkan
-hogy mit mondtál?- kérdezte idegesen, miközben az arcomba hajolt
-semmit...éppen dicsértelek- mondtam unottan
-ajánlom is- egyenesedett fel és összefonta maga előtt karjait. Ahogy ezt megtette, láttam izmain, ahogy megfeszülnek, ami valljuk be, nem volt rossz látvány, plusz ez a fekete trikó is jól áll neki, de ez nem tántorít el afelől, hogy megöljem.
-különben is hol a francba vagyok?- forgattam volna fejemet de elég erősen le volt kötözve, tehát esélytelenül.
-már vártam mikor kérdezed- mosolyodott el, majd elődobott maga mögül egy széket és helyet foglalt előttem. Hogy a francba került elő a semmiből egy szék? Hogyan? Miért nem láttam eddig? Várjunk...lehet azért, mert ettől a húshegytől nem vettem észre...biztosan. -ez az építmény a föld alatt van, amiről ti- mutatott rám -gonoszok nem tudtok- mondta egy elégedett mosollyal. Komolyan hogy lehet ennyire idegesítő valaki?! -ez a hely pontosan az ilyen esetekre készült- komorodott el -nincs messze a volt főhadiszállásunktól, de nincs is olyan közel, így a robbanás nem okozhatott károkat benne- mondta teljesen komoly arccal
-aha...- tettettem egy ásítást -szóval akkor csak el kell égetnem ezeket a láncokat, plusz téged és szabad vagyok- jelentettem ki teljesen nyugodtan. Az előttem ülő felnevetett -most meg mi ilyen rohadt vicces?- vontam fel az egyik szemöldököm
-az, hogy ilyen naiv vagy- nevetett tovább
-elmondanád, hogy mégis mik vannak rajtam? Például ez a szar a fejemen- tekintettem föl -ez Celebro? X-Men-eset játszunk?- néztem rá kérdő tekintettel
-nagyon humoros vagy, de téves...- komorodott el ismét -az arra van, hogy egy kis árammal sokkoljuk azt az ici-pici agyadat- mosolygott gúnyosan -a láncok pedig- nézett végig azokon -hőérzékelőkkel vannak ellátva, úgyhogy ha esetleg a képességedért kiáltanál segítségért, akkor a két oldaladon lévő injekciók beléd fecskendeznek annyi altatót, amitől remélhetőleg meghalsz- dőlt hátra a székén egy önelégült fejet vágva
-felőlem...- vontam volna meg a vállam, de a láncoktól aligha sikerült -de most azt mondd meg, hogy hol van Dabi- utasítottam, mire benyitottak
-Kacchan!- szólt közbe az illető. Zöld haj, szem, szeplős arc és egészen jól kidolgozott felső test. Természetesen amit ki tudtam venni abból, amit a rövidujjú póló mutatott. Milyen meglepő...a felsője is pont ugyan olyan színű volt, mint a haja...
Egészen kedves, gyerekes arca van, de mégis férfias. Őt is sokszor láttam a tv-ben, sőt néha élőben is, mikor azt próbáltuk kideríteni, mikor lenne a legmegfelelőbb lecsapni Bakugoura. Hát ez a terv most kudarcba fulladt de nagyon. A mostani helyzetem tényleg röhögni való és szánalmas. Nem is értem hogy viselhetem el önmagamat...
De várjunk...tényleg jól hallottam? Kacchannak hívta?
-mivan már- rivallt rá idegesen -mondtam, hogy ne hívj így- morogta, mire én csak nevettem egy jót
-ő lenne...- mutatott rám a zöldhajú
-igen ő- forgatta szemeit -de halljam mit akarsz!- utasította
-ja persze...- kapott a fejéhez -most kaptuk a jelentést, miszerint felmérték a károkat. Szerencsére senki sem maradt a törmelék alatt, de az egész főhadiszállásnak annyi. Újra kell építeni mindent- mondta csalódottan
-ezt jól elintéztétek- mondta nekem egy szúrós pillantással a szőke
-szivesen- mosolyogtam gúnyosan -amúgy...- fordultam a zöldhajúhoz -ha már ez a pöcsfej nem akar válaszolni- pillantottam a szőkére -akkor te légy olyan kedves mondd el, hogy mit csináltatok Dabival- vicsorítottam egy kedves mosoly helyett. Ez volt a maximum, amit ki tudtam hozni ebből a helyzetből. A zöld nem értette most mi van, de nagynehezen meg akart volna szólalni, amikor Katsuki szóra nyitotta száját
-neki köszönheted az életed- biccentett komoran Dekura. Először azt hittem, hogy rosszul hallok és csak értetlenül tekintgettem a két férfira
-mert meg akartad ölni őket- nézett rosszalló tekintettel hőstársára
-hát nyilván szaros Deku!- kiabált rá -gonoszok bazdmeg! Gondolkozz már!- mondta neki még mindig fennhangon
-de ez nem jogosít fel arra, hogy megöld őket, még mielőtt kihallgattad volna- emelte meg hangját Midoriya is. Kicsit sokkoló látvány volt őket hallani veszekedni, de eközben mulatságos is. Ezután pár másodpercnyi csend állt be közénk, majd a zöldszemű ismét megszólalt -én javasoltam, hogy fogjunk el téged- fordult felém -a társadat pedig otthagytuk. Nem csináltunk vele semmit- nézett mélyen a szemembe. Megnyugodtam, amikor ezt mondta, de az nem fér a fejembe, hogy kegyelmet kaptam a hősöktől. Hogy süllyedhettem ilyen mélyre...
-jól tettétek, hogy nem öltétek meg Dabit- mondtam halkan, a padlót kémlelve, de persze mindkettőjük meghallotta.
-miért ilyen fontos neked?- kérdezte meg óvatosan a zöldhajú. Semmi köze hozzá és nem fogom kiönteni nekik a lelkem. Erről mindkettőjük letehet.
-nincs közötök hozzá- válaszoltam komoly arccal Deku felé, ezzel kissé ráijesztve
-én tudom miért- mosolyodott el ördögien Bakugou -jó volt vele igaz?- hajolt közelebb, amire én csak értetlenül néztem
-mi?- kérdeztem még mindig tudatlanul. A szőke teljesen az arcomban volt, majd megszólalt
-a szex- mondta mélyen belefúrva vörös szemeit az én [szemszíned] színű íriszeimbe. Kellemetlen volt a helyzet, ugyanis teljesen el voltam pirulva. Valóban jó vele a dolog, de nagyon félre értette a helyzetet. Azért mert együtt vagyunk Dabival, az még nem azt jelenti, hogy csak az élvezetek miatt.
-el vagy tévedve- komolyodtam meg
-a vörös arcod árulta el, hogy igazam van- húzta egy félmosolyra ajkait. Valóban...de a fő ok nem ez. Ha elmesélném csak nevetnének... -csak kihasználtátok egymást testileg igaz? Nem várom, hogy tagadd, mert tudom, hogy igaz- ennél a pontnál voltam úgy, hogyha mégegyszer megszólal, meg fogom ölni. Olyan mérhetetlen mennyiségű méreg gyülemlett fel bennem, hogy ott helyben felrobbannék.
Lefejeltem volna, de sajnos végtagom oda volt szegezve a szék háttámlájához, így csak egy heves mozdulatot tettem, ami megcsörgette a láncokat.
-nana! Ezt te sem gondolhatod komolyan- inogtatta fejét
-hogy lehetsz ekkora pöcsfej?!- rivalltam rá idegesen
-szivem...- mosolyodott el kajlánul -én csak az igazat mondtam- hangja nyugodt volt, ami mégjobban felidegesített, ezért fogcsikorgatva tűrtem a látványát és a pofázását. Nagyon is jól tudtam mire megy ki a játék. Fel akar idegesíteni annyira, hogy elveszítsem a fejem és aktiváljam a képességemet. Aztán ha ez sikerül, szépen kapok egy sor altatót, amitől majd alulról szagolom az ibolyát. Na persze...ezt ő sem gondolhatja komolyan...hülye nem vagyok. Bár ha nagyon akarom, ki tudok szabadulni, de egyelőre még várok ezzel. Hátha ki tudok szedni valamelyikőjükből egy fontosabb információt. Bár ahogy elnézem maguktól is elmondják, az előbbi párbeszédet alapul véve a kettő idióta között. Egy gonosz jelenlétében elmondani a robbanás eredményét...sőt még azt is tudom, hogy nem messze vagyok a mostmár volt főhadiszállástól. Na ezek tényleg hülyék... -most meg mi ilyen kurva nevetséges?- kérdezte idegesen az előttem álló szőke
-ti- válaszoltam kuncogva -azt hiszitek ti irányítotok de az fel sem merült bennetek, hogy én nem véletlenül vagyok itt ugye?- mosolyodtam el ördögien. Ezzel remélem rájuk ijesztettem és nem fognak pofázni nekem. A tüskés hajú idegesen felém lépkedett, míg meg nem állapodott az arcomnál centikre. Neki ez valami szokás, hogy belelihegjen az ember pofájába? És mégegy ok a többi száz mellett, hogy kinyírjam...
-ha igazat mondasz- nézett mélyen a szemembe -minden mozdulatodat figyelni fogom- suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg
-nocsak nocsak- mosolyodtam el -én vagyok a gonosz és hős létedre te fenyegetsz meg- mondtam majd erőt vettem magamon és pár centivel arrébb fordítottam a fejem, majd én is a füléhez hajoltam -ez tetszik- suttogtam én is -de utállak szóval mássz ki a képemből- húztam vissza a fejemet normális állásába
-te nem vagy valami ijedős kislány igaz?- egyenesedett ki
-örülök, hogy rájöttél- mondtam gúnyosan
-chh...- húzta fel felső ajkát dühösen
-akkor én megyek is- szólt Midoriya félénken Bakugounak, majd hátrébb lépett
-helyes...amúgy is már rég el kellett volna húznod innen- köpte neki a szavakat idegesen, miközben rá se nézett. A zöldhajú éppen kilépett volna az ajtón, de valaki erősen rányitotta, ezért Deku majdnem hátraesett. Milyen kár, hogy csak majdnem...
-hol van?!- kérdezte sürgetve a zöldet valami fehér hajú. Jaj nem várjunk ez...bazdmeg...hogy neki is itt kell lennie...
Izuku lassan felém mutatott és a felemás hajú rámvezette tekintetét. Szemeiben láttam a haragot, de nem nekem szánta, hanem bátyjának.
Idegesen felém lépdelt, tartva a szemkontaktust, majd a dühös tekintete lenézővé vált egy kis undorral megspékelve. -azt hittem öregebb vagy- mondta semleges hangon. Hogy micsoda?! Ezt most nem tudom hova rakni...miért mond ilyeneket? Meg amúgy is mit képzel? Hogy mondhat ilyet? Teljesen lefagytam...
-úgy érted idősebb?- kérdeztem idegesen -az öreg kifejezés kissé lenéző...- tettem hozzá halkan -de hogy csak hogy tudd én pont annyi idős vagyok, mint te- tekintettem fel rá szúrósan
-hol van a bátyám?- kérdezte azon az idegesítően nyugodt hangján, az előző mondataimat figyelmen kívül hagyva. Ez a csávó még Bakugounál is irritálóbb...
Már értem Dabi miért nem kedveli
-szerinted én tudom?- mosolyodtam el gúnyosan -de ha tudnám sem mondanám el- mondtam magabiztosan
-akkor mégegyszer megkérdezem- vett egy nagy levegőt -hol van a bátyám?!- tette kezét a nyakamra, majd erősen megszorította, de én tűrtem azt
-Todoroki-kun!- szólt rá a zöld hajú, de mintha meg sem hallotta volna
-hadd halljam merre van?- morogta idegesen, majd éreztem a hideget, ami fagyasztja meg a láncokat.
-hé engedd már el te félhajú fasz!- szólt rá idegesen a szőke. Csak nem megkedvelt? Najó viccet félretéve...még talán meg is köszönném neki, hogyha leszedné rólam ezt a...hogy Katsuki szavaival éljek "félhajú faszt". Komolyan örülnék neki, mert konkrétan a semmiért fojtogat.
A hideg egyre jobban égette nyakamon a bőrömet és már a levegővétel is kezdett nehézkessé válni. A megölésemmel nem megy amúgy se semmire...ha ki akar szedni belőlem valamit, akkor elég rossz úton halad. De nem mintha mondanék akármit is...
Próbáltam még levegőért kapkodni, de szinte esélytelennek láttam, így csak hagytam, hogy egyszerűen megfojtson.
Sajnálom Dabi...

És én is sajnálom a késést, de nem volt sok ötletem hozzá, viszont remélem valamennyire érdekes lett.
Nagyon meg szeretném köszönni azoknak, akik olvassák ezt a könyvet és voteolnak. Komolyan szebbé teszik a napjaimat, úgyhogy mégegyszer köszönöm❤