hirtelen eső [taeten]

5.

Taeyong egykedvűen bámult ki felsőemeleti lakásának ablakán. Nézte a késődélutáni szürke felhőket, majd a lenyugvó nap egy meleg sugarába botlott tekintete. Ekkor a mai nap összes kedves emléke előtte termett. A csodálatos reggel, amikor Ten mellett ébredt. Ahogyan az ablakot törölgette ragyogó cseppecskékben úszva. Amikor aranyosan megsímogatta szőke tincseit, és összeakadt tekintetük. Végül pedig a számára legédesebb emlék, amikor a pékség kapualjában búcsúzásukkor szorosan megölelték egymást. Ő játékosan beletúrt Ten fényes fekete hajába, majd belehajtotta arcát, hogy lénynek minden báját magába szívja. Ezután elköszöntek egymástól, és ő lassú léptekkel hazafele indult a nedves macskaköves úton. pillanatát megőrizte szívében, és szürke, idegen lakásában csak ezek tartották életben. Rájött, hogy ez volt eddigi életének legszeretetteljesebb napja, és még sok ehhez hasonlóra vágyik.
Most viszont otthon ül, egyedül, és a nap is nyugovóra tért már. Kanapéján leheveredve a plafonra meredt, úgy nézte, mintha bármi érdekes lenne rajta. Egy darabig még így feküdt, aztán a fürdőszobába indult. Meglátta magát a tükörben és egy könnycsepp gördült le az arcán egészen az inge gallérjáig. Hirtelen nem tudta, hogy ez végtelenül bánatos magányának vagy ennél még erősebb érzéseinek köszönhető. Sehogy sem tudta Tent kiverni a fejéből, egyfolytában a mai nap szép pillanatain járt az esze.
Egy félórányi szünetet tartva napközben bezárták boltot, és elvonultak az emeleti lakásba. A kanapéra ültek, és az asztalra tették kis uzsonnájukat. Taeyong természetesen kakaós csigát, Ten pedig a kedvencét, tojásos szendvicset evett, valamint egy-egy csésze kávét készítettek maguknak. Mielőtt elkezdtek volna uzsonnázni, Taeyong Tenhez fordult:
- Esetleg felráknád valamelyik bakelitet? - kérdezte óvatosan Taeyong, hiszen tudta, hogy minden egyes darab nagyon sokat jelent Ten számára.
- Ohh, természetesen! - válaszolt Ten meglepve és lelkesen. Máris a szekrény előtt termett, és vékony ujjaival szaladgált a tarka borítok között - Nem is tudom - szólt tanácstalanul - Neked mihez lenne kedved?
- Esetleg jazz?
- Remek, akkor legyen egy könnyű kis jazz! - a szekrény széléhez sietett, és előhúzott egy sárgás színű kopott lemezt - Meg is van! - majd óvatosan a fonográfra helyezte, és ráemelte a vékony tűt, és felém fordulva mesélni kezdett - A szüleim minden héten pénteken kettesben vacsoráztak. Ekkor én általában a szobámban ülve olvasgattam, és mindig felhallatszottak a szobámba a finom régi dallamok. Sosem voltam ekkor velük, de biztosra veszem, hogy minden egyes estéjük nagyon romantikus lehetett. - elérzékenyülve elmosolyodott, és a szemében gyűlő könnytől fátyolos lett a tekintete, majd Taeyong mellé ült.
- Köszönöm, hogy megosztottad velem ezt velem, mostmár minden egyes hangját úgy élvezhetem, akárcsak te! - átkarolta vállát, és megértően mosolygott.
Ten megtörölte a szemét, és kedvesen nézett fel Taeyongra.
- Köszönöm, hogy megoszthatom veled! - elmosolyodott - Viszont most már együnk, mert lassan vége is lesz a szünetünknek! - mondta aranyosan.
- Akkor jó étvágyat, kedvenc kis pékuram! - mondta nevetve (nagyon megtetszett neki Haechan szóhasználata).
- Hé! Ezt ki engedte meg neked? - válaszolt dacosan Ten - Éppen elég, hogy Haechan így hív!
- Bocsánat! Többé nem fordul elő - mondta viccesen grimaszolva Taeyong.
Miután elfogyasztották ízletes uzsonnájukat az ajtó felé indultak. Ten már a kilincsért nyúlt, amikor Taeyong megszólalt:
- Várj valamit elfelejtettem!
Ten erre hátra fordult mire Taeyong szorosan megölelte. Taeyong ujjai Ten derákan összefonódtak, mintha sohasem akarná elengedni a fiút. Ten viszonozta az ölelést, és Taeyonghoz simult. Taeyong Ten füle mellé emelte ajkait, és suttogni kezdett:
- Köszönöm, hogy egész nap itt lehetek veled! Igazán köszönöm! - majd egy csókot hintett Ten vékony, de izmos vállára.
Ten még közelebb húzódott, és magához szorította Taeyongot.
- Én köszönöm, igazán nagy segítség vagy! Végre nem vagyok egyedül. Eddig még senkit sem engedtem be ebbe a lakásba - mondta őszintén.
- Én bármikor eljövök hozzád, persze csak ha nem bánod.
- Nem, dehogy! - majd Ten zavarta kibújt Taeyong öleléséből - De lassan ki kellene nyitnunk, már így is késésben vagyunk - mondta megszeppenve.
- Persze, menjünk csak!
Taeyong a tükörben elnézve magát arra jutott, hogy nagy szüksége van egy forró zuhanyra. Szépen levette, és gondosan összehajtotta a Tentől kapott egyenruhát. Majd a zuhanyba lépve elhúzta az üvegajtót, és magára engedte a forró vízsugarat. Ahogy a vízsávok végigfolytak testén egyből Ten meleg érintéseit érezte. Nem harcolt tovább az ellen, hogy nem tud semmi másra gondolni csak az ő édes egyetlen pékére. A víz alatt állva átengedte magát képzeletének, és testének minden önfeledt rezzenését Tennek tulajdonította. A párás levegőben zajló mámorát a jéghidek vízcseppek zavarták meg.
- Te jó ég! - kiáltott összerezzenve, azt se tudta hol van. Az előbb még Ten forró ölelésében merült el, most pedig a hátán jéghideg sarki szelet érzett. Sietve kipattant a fülkéből, és törölközőbe csavarta magát. A fürdőböl kilépve a nappali órájára tekintett.
- Jó, hogy elfogyott a meleg víz, hiszen nem szoktam én egy órán át zuhanyozni!
- dehát akkor teljesen megszűnt az idő.
A konyha felé vette az irányt, és leült a pulthoz. Az előtte lévő zacskóból elővette a Tentől kapott pogácsákat, és falatozni kezdett. Ekkor megremegett az asztal márvány lapja. Telefonja megcsörrent. Ki hívhat, ha nem más, mint - gondolta naívan - Jaehyun - hát persze.
- Szia! Mondd gyorsan!
- Miért éppen zavarok? - vonta kérdőre Jaehyun.
- Nem, dehogy. Csak egy másik hívást vártam.
- Ohh sajnálom - még a telefon mikrofonján keresztül is hallottszott csalódott sóhaja - Csak annyit akartam mondani, hogy holnap reggel nyolc helyett tízkor lesz a megbeszélésünk. Ráérsz később bejönni az irodába.
- Ez nagyon jó hír!
- Én mindig jó híreket mondok, nem igaz? - kérdezte nevetve.
- Dehogyis nem!
- Na jól van, nem is zavarok tovább! Szép estét! Holnap találkozunk!
- Neked is! Köszönöm, hogy hívtál!
De ki is Jaehyun? Taeyong talán 14 éves lehetett, amikor iskolát váltott. Nagyon nehezére esett, mert jól érezte magát az akkori osztályközösségében. Végül szülei nyomására a gazdasági szakirányú gimnáziumban tanult tovább, de nem ment könnyen számára a beilleszkedés. Tipikus jó tanuló volt, korábban kedves és nyitott, viszont az új közeg hatásárá zárkózott lett. Egy hónap magány után Jaehyun volt az első, aki barátsággal fordult felé. Ő volt az osztály igazi rosszcsontja. Az összes fiú példaképe, és az összes lány szerelme. Minden pillanatban a következő csínytevésén járt az esze. Persze nem volt ő rossz tanuló, sőt! Taeyong után ő volt a második az osztály rangsorban, csak éppen a magatartásával nem lehetett mit kezdeni. De ezt Taeyong egyáltalán nem bánta, nagyon jól kiegészítették egymást. Neki köszönhető, hogy az új gimnáziumban feszények nélkül élte mindennapjait Taeyong. Teljesen feloldódott. Olyan szorosra fűződött barátságuk, hogy egyetemre is együtt jelentkeztek. Ezek alatt az évek alatt sem unták meg egymás társaságát. Az egyetemista lét minden izgalmas pillanatát együtt élték meg. A hosszú, akár három órán át tartó előadások utáni jutalmat, az egy-egy korsó hideg sört a közeli kocsmákban. Ha éppen előkelőbb hangulatban voltak, akkor száraz vörösbort ittak. Élvezték a hétvégenti baráti összejöveteleket, a tanulmányi kirándulásokat, a vad bulikat és mindent amit még el lehet képzelni. A nehezebbnél nehezebb vizsgaidőszakokon is átsegítették egymást, és így sikeres lediplomáztak. Tanulmányaik után közös vállalkozásba kezdtek, és az egyre sikeresebb cégüket azóta is együtt vezetik. Jaehyun mindig Taeyong mellett állt, és ez fordítva is így volt. Ennél tökéletesebb barátságot el sem lehetne képzelni.
Taeyong vacsora után az ágyába bújt, és annak reményében, hogy álmaiban is vele lesz Ten, boldogan feküdt le. Természetesen arról sem feledkezett meg, hogy továbbra is őrizze Ten álmait.