hirtelen eső [taeten]

1.

A porcelán bőrű fiatal halkan szuszogott. Egy ideje nem a szezonba illő, karácsonyi, szarvas mintás pokrócba bugyolálva aludt, az akkor már bezárt pékségben, az egyik boxban, amelynek a függönye, csak is miatta, be volt húzva. Az elázás nyomai még látszódtak a radiátoron száradó ruhákon, hiszen alig néhány órája szúnyókált a vihar áldozata. A két oldalt felnyírt, szőkés haja viszonylag hamar megszáradt, viszont cipője annál kevésbé. Az elegáns, bőrből készült, két oldalt gumis, boka csizmában úgy megmaradt a víz, mintha csak szivacs lett volna, mondjuk ebben rásegített a benne hagyott szintén szétázott zokni.
A tulajdonos többször elmélázott a pult takarítása közben. Ennek az oka mindig ugyanaz volt, nevén nevezve Lee Taeyong. Csodálta a férfit, egyszerűen nem bírt betelni a látványával. A hívogató cseresznye színű ajkai, melynek az íze is hasonló lehet, az éles álkapocscsont, mely még vonzóbbá tette. Amit a thai pék a legelragadóbbnak talált, azok az obszidián szemek, melyekből az érzelmeket soha sem tudta kiolvasni, bár most a lehunyt szemhéjaktól nem láthatta, de így sem kerülte el a figyelmét. A mindig beállított haj, melyet megszokott, az most száradás közben begöndörödött, ami egészen tetszett Chittaphonnak. Az általában fél órás takarításból, most másfél órás lett, de nem bánta, hiszen addig itt maradt volna, ameddig az Taeyong fel nem ébred. Ha nem zárt volna be olyan hirtelen, még most is lettek volna vendégek, de fontosabbnak tarotta a férfi egészségét. Amikor meglátta ahogy botorkál, majd összeesik, azonnal rohant a segítségre. Akkor délután nem számított az hogy, "technikai okok miatt zárva, holnap nyitunk" , vagy a kiesett bevétel, Chittaphonnak sokkal fontosabb volt a kiszemeltje. Mindig udvarias volt vele, és voltak olyan napok, amikor még borra valót is adott neki a kedves vendége. Ahogy ábrándozott a férfiról, egyszer csak egy apró sóhajt hallott. Az ébredező megdörgölte a szemeit, szájhoz emelt kézzel ásított egy nagyot, majd értetlenül nézett körül. A kisebb szólásra nyitotta volna a száját, de Taeyong gyorsabb volt.
-Hogy kerültem ide? -pillantott a takaróra- igazából egy kakaós csigáért jöttem erre fele, de mi történt a ruháimmal? -kérdezte meglepetten az idősebb.
A fiatalabb mély lélegzetett vett, majd a szemébe nézve, kissé bizonytalanul, de elkezdte.
-Tudod -egy szó után, zavartságában, azonnal a földet pásztászta- délután erősen rákezdett az esőzés, és mivel vendég szűkében voltam, csak a kirakaton át nézelődtem- egyre kényelmetlenebbül érezte magát, az őket kémlelő obszidiánoktól, és érezte hogy kezd pír szökni az arcára- és láttalak sétálni az utcán, az éppen elkezdődő nagyszemű esőben, majd azt, ahogy összeesel.
-Várjunk -vágott közbe meglepve Taeyong- te egyedül hoztál ide az utcáról? Hány méteren át cipeltél? Hogy bírtál el? -Taeyongból még ömlöttek volna a kérdések, de a kisebb büszkén közbe szólt, miközben a boxhoz sétált, és szembe ült vele.
-Lehet nem látszik -mosolyodott el- de én nagyon sokáig táncoltam és szertornásztam, kettő, a bolt előtt harminc méterre estél össze, három, nem is vagy annyira nehéz- még büszkébben mosolygott, melyet Taeyong nagyon édesnek talált, így azonnal elmosolyodott, annyira, hogy a határozott tekintete, egy pillanat alatt, ellágyult. Aranyosnak találta az orra formáját, a rajta ülő, vékony keretű szemüveget, egyszerűen csak nagyon illet hozzá. A fényes fekete haja, amibe olyan szívesen bele túrt volna, és az alatta megbúvó csillogó fülbevalók, egyszóval, Taeyongot teljesen elcsábította Ten bájos aurája. Nézte, ahogy ajkai mozogtak, majd egyre hangosabb hangokat hallott.
-Yongie, te figyelsz rám? -kérdezte Ten kicsit aggodó szemekkel- Minden rendben?
Taeyong az édes becenév hallatán feleszmélt az ábrándozásból, majd csak ennyit mondott.
-Tessék? Ne haragudj, nem figyeltem- mosolyodott el zavartan, melyre Ten csak ennyit mondott.
-Semmi gond, biztos kimerült vagy, szóval elölről kezdem, oké? -mostmár Taeyong teljes figyelmét szentelte a kicsire-éppen arról kezdtem beszélni, hogy a megázott ruháid levettem rólad, nehogy megfázz- Taeyong zavartan a takaró alá nézett, hogy az alsónadrágja még rajta van-e. Mikor meggyőződött róla, hogy igen, egy hatalmasat sóhajtott, mire Ten kuncogásban tört ki, mire még inkább zavarodottan nézett, a behúzott függönyre. Kicsit kaján vigyorral, de folytatta Ten- mivel még nem száradtak meg a ruháid, arra gondoltam, hogy kapsz egyet az én egyenruhámból, persze a kötényt nem kell felvenned, így csak egy ing meg egy nadrág, vagy addig maradsz, ameddig meg nem száradnak, persze, nem szeretném húzni az időd- mondta kissé kipirultan Ten.
-Ameddig döntök, kaphatok egy kakaós csigát? Persze kifizetem, nem azért.
De Ten, maga sem tudja miért, így szólt határozottan, de kedvesen
-Nem, a ház ajándéka. -de, amilyen hirtelen mondta, olyan hamar el is szált a bátorsága, így csak pirultan szaladt a pult mögé, előkészíteni a "rendelést".
-Oh, ez igazán kedves. -szólt mosolyogva.
Taeyongnak nagyon imponált, hogy mekkora odafigyeléssel tálalta Ten az egyszerű kakaós csigát, négyzetes mintában még málna szószt is nyomott rá, valamint friss málnával díszítette. Ez még Gordon Ramsaynek is tetszene, gondolta magában egy félmosoly kiséretében, miközben lelkesen figyelte szorgos ujjait majd elgondolkozott, friss málna októberben?? De ekkor jött felé a legaranyosabb dolog az életében, várjunk, a mi? Mármint a legédesebb, a kakaós csiga, bizonyára így értette, gondolta magában. Zavarodottan elhesegette gondolatait, mire Ten odaért hozzá.
-A rendelés tálalva uram - mosolygott kedvesen, de pajkosan a kisebb.
-Köszönöm szépen - mondta ugyanolyan arckifejezéssel Ty.
-Nah szóval, döntöttél Taeyong? -a kisebb már régebb óta tudta a másik nevét, hiszen a pékség valamely boxában mindig hallotta ahogy az üzleti telefonokat intézi, olyan kezdésekkel, "Itt Lee Taeyong, hallgatom".
Kicsit izgult Ty, mert elfelejtett gondolkozni a kérdésről, de gyorsan improvizált.
-Mivel holnap szabadnapos vagyok és a miattam kiesett bevételed révén - Ten kicsit furcsán nézett, de hagyta Tynak folytatni -arra gondoltam, kölcsön kérem az egyik egyenruhádat, és besegítek délelőtt.
-Oh, ez nagyon kedves, de erre semmi szük- Ty félbeszakította
-Ragaszkodom hozzá, hogy segítsek. Te is segítettél nekem, nem szeretnék az adósod maradni. - vett egy mély levegőt Ty - kérlek- mosolyodott el őszintén, majd rászorított gyengéden Ten asztalon lévő kezére, és mélyen a szemébe nézett.
Ten lélegzete elakadt, Taeyonggal vagy egy percig tartották a szemkontaktust, mire Ty megint beszélni kezdett.
-Hogy is mondjam, egészen megkedveltelek, és mindig is szimpatikus voltál, Ten.
Ten enyhén elpirult, de a szemkontaktust már nem bírta tartani, érdekesebbnek találta az asztaluk márványlapját. Majd ő is mondott valamit.
-Hogy legyen? Mármint hazamész? Mármint, szakad az eső, szóval nem hinném, ezért, akár aludhatnál nálam- Ty szemeiben furcsa csillogást fedezett fel, amit nem tudott mire vélni, de folytatta- van egy kis ajtó ott, látod? -mutatott az ajtó irányába, melyre ki volt írva hogy "privát"- az ajtó mögött van egy lépcső, annak a végén egy szoba és egy fürdő. Ott szoktam aludni, ha nincs kedvem haza menni, tudod a korán kelés miatt- nevette el magát Ten - mit szólsz? Persze a francia ágyon nyugodtan aludhatsz egyedül.
-És akkor te hol alszol?- csak ennyit kérdezett Taeyong majd folytatta-engem nem zavarsz, amúgy nagyon tetszik az ötlet, úgy sincs kedvem hazasétálni esőben ilyen sötétben.
Hivhatott volna taxit is, gondolta Ty, de túlságosan érdekelte a fiú.
-Akkor megbeszéltük- mosolygott édesen a fiatalabb, mire Taeyong mosolya is szélesebb lett.
Taeyong elkezdte majszolni az egyik legfinomabb dolgot az életében, Ten kakaós csigáját. A kicsi csak mosolyogva figyelte, milyen jó ízzel ette a kakaós csigáját, gondolta azért ízlik neki, mert a neki szánt sütik mindig a legnagyobb szeretettel készülnek. A gondolatra még jobban elmosolyodott, mire Taeyong ránézett és csak ennyit mondott.
-Ilyen jól még nem esett semmilyen étkezés- mosolygott Taeyong is hasonlóan, mint Ten.
-Kérsz még valamit? Esetleg valamilyen italt?
-Csak egy pohár vizet.
Persze nem a víz kellett Taeyongnak, hanem a kisebb látványa hátulról. Kicsit gonosznak érezte magát emiatt, dehát ő is csak egy ember, vágyakkal.
Ahogy ellibbent a pulthoz, tetszett neki a feszülős fekete farmer nadrágja, melyen kétoldalt egy-egy vékony, fekete bőrcsík húzodott, ami még jobban kiemelte Ten csinos alakját. A vékony, de izmos combjai, nem is beszélve a gömbölyű fenekéről, egyszerűen oda volt érte. Sajnos az ing nem sokat mutatott felső testéből, de egyenlőre ennyi elég neki. Így is szinte csorgott a nyála a fiatalabb látványától, nem is beszélve az aranyos személyiségéről, ami azonnal levette a lábáról. Addig bámulta a kisebbet, hogy már csak az előtte koppanó ásványvizes üveg hangjára eszmélt fel. Az asztalra nézett, majd gondosan megfigyelte az üvegen legördülő vízcseppeket, melyeknek útját csak Ten hosszú, vékony, de erős ujjai gátolták. Ten lassan ès kecsesen elemelte kezét az üvegtől. A nedves ujjait a combján törölte meg, és bájosan mosolyogva így szólt:
-Csak annyit kérdeztem az előbb, hogy szeretnél-e megfürdeni és átöltözni. Mondjuk -pimaszul elmosolyodott- elég jól áll ez a takaró - nevetett Ten, mire Taeyong bevágta a kamu durcit, kezeit keresztbe fonta.
Ten leült mellé majd Ty szőke tincseit simogatva mondogatta.
-Sajnálom, ne haragudj~~ , az én hibám, én adtam rád~~
Kicsit Taeyong még kérette magát, majd játékosan megborzolta Ten haját, és annyit mondott:
-Oké, megbocsátok, csak mutasd meg merre van a fürdő -mosolygott Tenre, aki az előbbiek miatt túlságosan közel került Tyhoz, így zavartan felpattanva invitálva felfele.

~~lesz folytatás~~