hirtelen eső [taeten]

2.

Ten a kuckója ajtajához szaladt, majd Taeyong közelségének köszönhetően, a három kulcsból ötödjére találta el a megfelelőt, ezzel még vörösebbé téve, amúgy is pírban úszó arcát. És ezzel együtt még kényelmetlenebbül érezte magát, mivel Ty a háta mögött állva a nyakába hajtva fejét kinevette a meglepetésére ügyetlenkedő Chittaphont, aki korábban mesteri pontosággal készítette el kakaóscsigáját. Ten próbált megnyugodni, de egyre hevesebben vert a szíve a bőrét simógató leheletektől. Nem bírt magával. Megfordult és zaklatottságábán erősen meglökte Taeyongot, akiről a takaró ennek következtében leesett, és hirtelen az ő hófehér arca is a bíbor színbe borult. Ten nem is gondolta volna, hogy ilyen aranyos, ha elpirul, hiszen még sosem látta így a telefonjában rideg üzletembert. Figyelmét arcáról csak a kívánatos, izmos teste vonta el, amit nem akart nagyon megbámulni, alig bírta ki, hogy ne nézze tovább. Ekkor Ty szemébe nézett, mire egymásra mosolyogtak.
-Bocsánat - remegett meg hangja - remélem...hogy nem fájt - mondta akadozva Ten. Kívülről úgy tűnt sajnálja, de legbelül örült, mert úgy gondolta megérdemelte.
-Áhh, semmiség - válaszolt meglepetten - Ennyitől nem dőlök ki - mondta határozottnak tűnve Taeyong. Gondolta, hogy a fiú erős, hiszen korábban egyedül cipelte be a viharból a pékségbe, de mégis elcsodálkozott a határozott lökésen. Ezután zavartan néztek egymás szemébe, és mindketten csak elmosolyodtak. Ten amilyen gyorsan csak tudott bement az ajtón, és felkapcsolta a lámpát, Taeyong pedig szorosan követte a már lépcsőn rohanó fiút. Amint felértek, Yong meglepődve tekintett körbe, hiszen inkább hasonlított egy komplett lakáshoz a felső szint, mint egy kis lyukhoz, amiben Ten elvileg csak néha húzza meg magát az elmondottak szerint. Ahogy felértek a bambusz lépcsőn, egy rövidke folyosóba értek, amiből nyílt egy konyha balra, vele szemben pedig egy nappali, ami nem volt túl nagy, de annál otthonosabb. Egy szép fa asztal, majd egy kétszemélyes bőr kanapé tűnt elő a falak mögül, felette egy aprócska könyves polccal. A kanapé mellett egy antik fonográf, valamint egy kecses bronz állólámpa állt, azzal szemben egy hatalmas szekrény, ami tele volt színesebbnél színesebb borítójú lemezekkel és régi könyvekkel. Taeyong még észrevett pár családi képet is a szoba falán, de úgy érezte nem szeretné faggatni a kis megmentőjét, majd ha szeretne beszél róla. Csak az nem tűnt fel Tynak, hogy ameddig a nappalin gondolkozott, a kisebb mindvégig beszélt hozzá, de fogalma sem volt róla, hogy miről lehetett szó.
- Ne haragudj Ten. - mondta kellemetlenül érezve magát Taeyong, fejét megszégyenülve lehajtotta, Chittaphon pedig nem tudta mire vélni a helyzetet - Miről is beszéltél az elmúlt néhány percben?
Ten azonnal elmosolyodott a kissé bizonytalan Taeyongtól, de csak kedvesen válaszolt neki.
- Hé - érintette meg Taeyong állát Ten jobb kezével, aki csillógó szemekkel, ártatlanul felnézett. Ten megértően Taeyongra mosolygott - csak annyit mondtam, hogy mi hol van a házon belül, és ha kell valami csak szólj.
Taeyong erre nem tudott mit felelni, hiszen Ten hosszú ujjaival még mindig az állát tartotta. Puha érintésétől teljesen elgyengült, és hirtelen vágy ébredt testében.
Ten keze már égett az idősebb arcán, így elkapta zavartan, Taeyong sem bírta volna tovább. Csak gyorsan, zavarodottan megkérdezte hol találja a fürdőt, és rohant is befelé, becsapva maga mögött az ajtót. Felzaklatva dőlt neki az ajtónak, majd arra gondolt, hogy igazán vehetne egy forró fürdőt ez után a kimerítő nap után, valamint azért, hogy elterelje piszkos gondolatait.
Mindkettejüknek jót tett az egyedüllét, hiszen a levegő minden egyes együtt töltött perccel csak forróbbá vált. Ten mégis úgy érezte, hogy valami rosszat tett, talán túl közvetlen volt vagy esetleg rossz benyomást tett Taeyongra. Amíg egész nap csak Tyyal törődött észre sem vette, hogy teljesen elhanyagolta magát, nem evett, nem ivott. Így a konyha felé sietett egy kis harapnivalóért és egy pohár hideg vízért. Majd a nappaliba ment, és az ablak elé állt, miután lerakta a finomságokat a dohányzóasztalra. Teljes nyugalomban vizslatta tükörképét, majd arra lett figyelmes, hogy ismét esik az eső, olyan hirtelen kezdett rá, mint ahogy Ty belecsöppent az életébe, már minden rossz gondolata elszállt vele kapcsolatban.
- TEEEEN!!! - kiáltotta el magát Taeyong valószínűleg a fürdőből, ami halálra rémisztette a kisebbet - HOL TALÁLOM A RUHÁKAT?
Ten nagyot sóhajtott, majd hálószobájába érve, keresett egy nagyobb pólót, egy alsót és egy mackónadrágot. Mindezek után tért be a fürdőbe, amivel semmi probléma nem lett volna, ha éppen nem akkor lépett volna ki Taeyong őt keresve, ezzel beesett a befelé nyíló ajtón, leverve a törölközőt Taeyong derekáról. Ten zavarában fel sem mert nézni, csak a ruhákat az idősebb kezébe nyomta, és maga után becsapva az ajtót rohant vissza a nappaliba. Ez annyira kínos, gondolta magában a kisebb. Végülis nem ő volt a hibás, minek nyitott ajtót Taeyong, de most komolyan?? Csak fortyogott magában összetett kezekkel a kanapén. Hiába volt ideges, éhsége nagyobb volt, így belekezdett a falatozásba. Mondjuk Taeyong sem volt a legnyugodtabb állapotában. Hiába nyugtatta le a forró fürdő, Ten kis mutatványától ismét felgyorsult a szívverése. Még mindig nem volt képes felvenni a kezébe nyomott ruhákat, csak nézte bambán meztelen alakjának sziluettjét a tükörben, hiszen a párától alig volt kivehető testének körvonala. Mégis mit érez folyton a közelében? Miért nem tud számára Ten is olyan átlagos ember lenni, mint bárki más? Kicsit sokáig gondolkozhatott, mert teljesen eltűnt a pára a tükörről. Magára vette a kapott holmikat, amik kényelmesek voltak, bár izmos testén enyhén megfeszültek. Minden porcikája láthatóvá vált. Éppen visszatért volna a nappaliba, amikor arra lett figyelmes, hogy Chittaphon már a harmadik chipses zacskót ürítette ki, és éppen a negyediket bontja fel, zaklatott ábrázattal.
-Baj van?- kérdezi Taeyong csodálkozva, mert nem gondolta hogy a kisebb ilyen törékeny alakkal ennyit képes enni.
-Én- akadt el a hangja, mégis mit mondhatna, esetleg azt, hogyha nem eszek valamit, akkor téged fallak fel? - én csak, éhes voltam. -vigyorgott Taeyongra, ezzel oldva a feszültséget.
-Azért én is kaphatok? -nézett kiskutya szemekkel Taeyong Chittaphonra, majd lehuppant mellé a kétszemélyes kanapéra.
-Persze- mosolyodott el Ten - mondd hogy ÁÁÁ - ezzel Taeyong szájába tömve egy nagy adag chipset, aki kis híján megfulladt, ezzel nevetésre kéztetve a kicsit.
-Lehetne, hogy magam egyek? - nevetett már Taeyong is, hiába átkozta még félperce Tent.
Már egy ideje csend telepedett köréjük, Taeyong pedig teljesen elmerült a hatalmas szekrény látványában, kíváncsi volt, miért van ekkora lemez gyűjteménye egy ilyen fiatal srácnak. 
-Ten - szólt Taeyong. Tennek inkább Ty  határozott arcéleiben merült el, így azonnal találkozott a tekintetük - ennyire oda vagy a zenéért? A fonográf sem kerülte el a figyelmem. - mosolygott Taeyong, igazán érdekelte a válasz.
- Anyukám és apukám gyűjti a lemezeket, vagyis gyűjtötték. Tudod ez hozta őket össze. - mosolyodott el, mégis fájdalmasan csillogtak szemei, ezzel Taeyong realizálta, mennyire érzékeny témába is kérdezett bele.
- Én - kezdett volna bele Taeyong, de Ten belefolytotta a szót.
- Igazán nem kell sajnálnod, csak talán annyit- remegett meg hangja - hogy nem ismerhetted meg őket, nagyon kedvelnének téged. - mosolygott ismét Ten, nem akart az első találkozásukkor a szülei miatt zokogni, elég neki az minden este elalvás előtt. - És a te szüleiddel mi a helyzet? - könyökölt Ten saját térdeire, közelebbről figyelve Taeyong tökéletes vonásait, addig is elterelve figyelmét szülei igazságtalan haláláról.
- Itt élnek ők is, csak a kertvárosban, egy kellemes családi házban, ott ahol felnőttem. Ha gondolod egyszer bemutatnálak nekik, legalább örülnének, hogy vannak egyáltalán barátaim.
"Barát, nagyon régen szólítottak így... ráadásul pont Ő..."