hirtelen eső [taeten]

prológus

Egy csepp, két csepp, öt csepp, meg tíz,
teljes mértékben elázott Lee.

Ma gyorsan végzett a munkával, gondolta pikk-pakk hazaér a jól ismert macska köves úton, a kedvenc pékségén át, ahol vesz magának egy kicsit sem diétás kakaós csigát, hogy ezzel ünnepelje meg a hét legcsodásabb napját, a pénteket. Csak gondolta. Mert, amint kilépett az égimeszelő irodaház üveg zsilipjén, megpillantott néhány csúnya szürkés vihar felhőt, melyeken a mennydörgés sem szépített, mind ez egy dolgot jelentett, itt tényleg vihar lesz.
Ugyanis a tegnapi időjárásjelentésben is hallotta már, hogy hatalmas esőzés lesz késő délután, de azt nem, hogy ennyire meg fogja viselni. Az első száz méter után úgy érezte magát, mint akit baltával csapkodtak, egyszerűen hasogatott a feje, a gondolatai össze-vissza cikáztak a fejében, mint ezernyi méh, és a sípolás a fülében adta meg neki a kegyelem döfést. Ekkor Mr. Lee összeesett az éppen rákezdő viharban, a kedvenc péksége kirakata előtt, a "finom és puha" macskakő ágyon.