Skorpius Malfoy És Én

6. Fejezet

              Dumblidore serege

Este még rengeteget beszélgettünk arról amit még a klubbhejségben mondtam Skorpiusnak.
Újra fogjuk szervezni Dumblidore seregét. Ehez pedig kell tartanunk egy úgymond „gyűlést", amit régen apuék csináltak.
Mindent elmeséltek nekem az ötödik évükről, amikor is nagyon sok minden történt velük.
De gondolom ezt a storyt már mindenki ismeri. Apát, Ront és Hermionét mindenki ismeri, és gyakorlatilag az egész történetüket tudja mindenki.
Szóval ez most nem is lényeg.
Megbeszéltük, hogy ma mivel szombat van, lemegyünk Roxmortsba, és úgymond „megbeszélést" tartunk néhány roxfortos diákkal.
Meg próbáljuk megfűzni őket, hogy gyakoroljunk együtt a szügség szobájában, úgy mint annakidelyén anyuék.
Szóval most reggel nyolc óra körül van, és készülődtünk, hogy le menjünk, és be üljünk valami olyan hejre, ahol nem hallhatnak minket, nehogy lebukjunk.
Mi, lányok már lent ültünk a klubhejség kanapéján, és vártuk a fiúkat, akik persze véletlenül sem akarnak időben leérni.
Egyépként tegnap sajnos nem volt annyi időnk megbeszélni a dolgokat, így most beszélgettünk egy kicsit a lányokkal.
- Lisi, Vati! Na, mi volt tegnap?
Kezdtem el húzogatni a szemöldökömet. Először Vati szólalt meg.
- Hát, tényleg odajött, ahogy mondtad. És azt mondta, hogy nagyon rég óta fel figyelt rám és, hogy lenne - e kedvem valamikor elmenni vele a háromseprűbe.
- És? Mit válaszoltál neki?
Kérdezte Lisi.
- Nyilván azt, hogy igen.
Nevet Parvati, majd Lisire néz, majd megszólal.
- És, veled mi van?
Kérdezte.
- Engem is el hívott randizni. De engem nem Roxmortsba. Azt mondta, hogy azt szeretné, hogy meglepetése legyen az, hogy hova megyünk.
Elvileg holnap visz el.

Mondta boldogan Elisabeth.

- De ne is rólam beszéljünk. Hanem itt van Lily. Láttuk ám, hogy tegnap fogtátok egymás kezét.
Mondta Lisi.

- Jó, igen. Az volt, hogy... Megkérte, hogy korrepetáljam, meg, hogy segítsek neki valamilyen beadandóval, és... És, hát megcsókolt.

Mosolyogtam barátnőimre vidáman.
- Úúú Lily. Ez nagyon klassz.
Visított Vati, teljesen szórakozottan.
Komolyan néha olyan, mint egy túlcukrozott óvodás... Na, mindegy. :D

- Na. A fiúk is meg találták a klubbhejséget?
Nézett a lépcső felé Lisi.
- Jó reggelt. Köszöntek a fiúk.
- Sziasztok köszöntünk vissza.
Skorpius oda jött, és egy puszit nyomott az arcomra, én pedig azt hiszem picit elpirultam, és a pillangón is önálló életet kezdtek élni a gyomromban.

- Szerintem induljunk.
Mondta Vati.
- Várjunk, csak egy pillanatra. Hogy lesznek ott a többiek a többi házból? Mármint jönnek a hugrabugból, meg a hollohátból is.? Nem?
Kérdezte Lisi.
Itt Jamesre néztem, és elvigyorodtam.
Végül pedig megszólaltam.
- Tegnap mindent elintéztünk.
Kacsintottam a többiekre, és végre 20 perc késéssel el tudtunk indulni Roxmortsba.
Amikor megérkeztünk, beléptünk a Szárnyas Vadkanba.
Nem voltak sokan, csupán csak néhányan ültek a kocsma egy - egy rejtettebb zugában. Akiket meghivtam, már mind ott voltak, egy kicsit elzártabb hejségben.
Onnan tudtuk, hogy a roxfortosok vannak ott, hogy elég nagy volt a hangzavar...
Kicsit lámpalázasan megalltam a kiseb „hadsereg" előtt.
- Egy kis figyelmet kérnék. Kösz.
Mondtam, miután már minkenki rám figyelt. Ez után folytattam a hosszú mondandómat.
- Tudjátok, hogy a sötét nagyúr szolgái, ismert nyelven a halálfalók, újra összegyültek, és egy újabb varázsló háború van készülőben.
Az iskolában nem kapjuk meg a megfelő felkészülést, nem vagyunk tökéletesen kiképez...
Nem tudtam befejezni a mondatot, mert az egyik hugrabugos fiú belekiabált a mondandómba.:

- Te könnyen beszélsz. A nagy Harry Potter az apád.
Erre még néhányan feláltak, és egyetértettek vele, amire én nem tudtam mit mondani, nem is hallatszódott a hangom a „kis" hangzavarban.
- FOGJÁTOK MÁR BE!
Kiabálta el magát Vati.
Még soha nem halottam, hogy fel emelte volna a hangját, így eléggé meglepett, és úgy láttam, hogy többen is értetlenül néztek. Majd Vati folytatta.
- Halgassátok már végig. Lehet nem mond hülyeséget. És azért mert az apja a "nagy" Harry Potter, attól még Lily igen nagy boszorkány. Egyáltalán tudjátok, mire képes?? Tudtátok, hogy, hogy úgy idéz patrónust, mintha ez egy természetes dolog lenne? Vagy, hogy úgy bánik, a védő varázslatokkal és az átkokkal, hogy a halálfalókkal szemben is megállná a helyét? Van fogalmatok róla, hogy mennyit tudna nekünk segíteni?

Hadarta Parvati, nekem meg le esett az állam. A teremben a diáktársaink csendben maradtak. Azt hittem, hogy Vati ennyit akart mondani, de kiderült, hogy nem. Csak a hatás szünet kedvéért várt. :)
- Aki akar maradjon, és hallgassa végig Lily Potter szavait, mert nincs más választásunk ha életben akarunk maradni Voldemort csatlósaival szemben. Aki pedig távozni akar, annak tessék. Ott az ajtó.
Mutatott az ajtó, felé, majd intett, hogy folytassam.
Én kicsit megszeppentem szólaltam meg újra. Parvati bátorítóan rám mosolygott, én pedig folytattam a mondanóm.
- A szüleink is harcoltak a sötét oldal ellen, és nekünk is követnünk kell a példájukat. Van egy hej, ahol ők mindíg gyakoroltak. Ez nem más mint a szügség szobája. Aki csatlakozni akar Dumblidore seregéhez, az írja fel a nevét erre a lapra.

Raktam le egy pennát, és egy pergament az asztalra, aminek a tetején kacskaringós betűkkel oda volt firkantva:
Dumblidore serege.

Ne haragudjatok!
Borzasztó régen hoztam részt.
Legközelebb tényleg megpróbálom hamarabb.
Építő jellegű kommentet, kritikát szívesen fogadok.
Puszi: Lau😘