09.02.
Második nap a suliban, kicsit jobb volt, mint a tegnapi azt hiszem. Nem nagyon történt semmi, de Gillel végre beszélgettem többet. Kiderült, hogy a nevemet se hallotta tegnap, szóval hangosabban kell vele beszélnem.(Ami nyílván nehéz lesz, de megpróbálok minden tőlem telhetőt)
Miközben ezt írtam átgondoltam és rájöttem, hogy igenis történt valami.Gil...RÁMÜLT!!!
Az történt, hogy leültem szépen ebédelni és odajött hozzám. Megkérdezte hogy vagyok és hogy van e szabad hely. Természetesen azt mondtam neki, hogy van és arra számítottam, hogy akkor mellém ül. Hát nem.Fogta magát és az ölembe ült.
- Gil! - sikítottam fel és teljesen elvörösödtem.
Hirtelen mindenki ránk nézett és Gil is meglepődött, hogy hogy megjött a hangom. Leszállt rólam gyorsan és bocsánatot kért.
- Bocsi, csak láttuk, hogy Ivan tegnap rád ült....és Rodheyék kihívtak, hogy én is üljek rád.
- ahh...értem - mondtam, pedig nem értettem semmit - és most...kapsz valamit?
- aha, mivel megmertem tenni, ők fizetik az ebédem. De mert nem hagytad hogy az öledben üljek, nem kapok desszertet - nézett rám szomorú kiskutya szemekkel.
Szó nélkül átnyújtottam neki a juharszirupba fojtott palacsintáim, mire felcsillant a szeme.
- kösziii - hajamba borzolt és elszaladt.
Sóhajtottam és folytattam az evést. Úgy tűnik, csak a kajám kellett neki....
Szóval ennyi érdekesség történt ma. Remélem holnap is észrevesz és beszél velem.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Szeptember 2
Szóval folytatom ezt a naplódolgot, mert csak itt merem bevallani, hogy: azt hiszem tetszik valaki.
Pontosabban nem "valaki" hanem a padtársam, Mattie.
Ma ebédnél megtettem és ölébe ültem. Nagyon kiakadt és olyan aranyosan felsikított, hogy mindenki ránk nézett. Szegény annyira zavarba jött, hogy olyan vörös lett mint az ingje. Gyorsan kiszálltam az öléből, pedig nagyon jó volt ott ülni és érezni a juharszirup édes illatát. Kicsit féltem mondjuk, hogy összenyomom. Megkérdezte van e ebédem és elmagyaráztam, hogy a barátaim fizetik majd, majd kipróbáltam mennyire figyelmes és elpanaszoltam, hogy nincs desszertem. Olyan édes volt, hogy odaadta a sajátját, ami juharszirupba fojtott palacsinta volt. Legalább rájöttem, hogy miért illatozik tőle. Olyan izgatott lettem, hogy azonnal Lizékhez szaladtam és ott hagytam. Holnap határozottan adok neki valamit.
(Heyyo! Kijavítottam a helyesírási hibákat és a következő rész hamarosan jön ^^)
