09.19.
Összevesztem Gillel.
Próbàltam megbeszélni vele, ami pénteken történt, de meg sem akart hallgatni.
Okay ez nem igaz, mindenàron próbàltam kerülni a témát...de Máximo felhozta és Gil dühös lett, hogy nem vele beszéltem meg ezt hanem "másnak teregettem ki a szennyesünk" még akkor is, ha az a legjobb baràtja.
Szóval, így zajlott a napom:
Reggel elvittek apáék suliba,Alfred otthon maradt mert "nem érezte jól magát", de tudtam hogy csak Ivannal akar kettesben lenni. Amikor bementem az osztàlyba Gil még nem volt, ezért csak leültem a helyemre és gondolkodni kezdtem mit mondok neki, amikor jön. Aztàn bejött Máximo és beszélgetni kezdtünk.
Elkezdődött az első óra, de még nem volt sehol Gil. Màr a màsodik óra közepénél tartottunk, amikor betoppant.
- Elnézést a késésért tanár úr - tett le egy papírt az asztalra.
A tanár csak biccentett és a helyére küldte. Gondosan kerültem a szemkontaktust és úgy tettem, mintha minden erőmmel a matekra összpontosítanék. Nagyjából öt percig bírta csendben mellettem.
- Mattie - súgta, mire rànéztem.
- I-igen? - nyeltem és reméltem ő nem hallja a bizonytalanságot a hangomban.
- Sajnálom, hogy kikeltem magamból pénteken és csak úgy ott hagytalak...átgondoltam a hétvégén és egy igazad van, kicsit tényleg gyorsan haladok. Ha elmondod meddig mehetek el.....
- Khm Gilbert, ha késtél legalább ne zavard az óràmat. - szakította félbe a tanár.
Gilbert elhallgatott, de pár perccel később egy papírdarabot csúsztatott a zsebembe. Kivettem észrevétlenül és elolvastam: " Szünetben megbeszéljük?" Rànéztem és bólintottam.
Szünetben elővettem a tízoraim és feléfordultam a székben, de mielőtt elkezdhettünk volna beszélni, megjelent Màximo.
- Szia Giil - pacsiztak le - Mattie - mosolygott ràm
- Szia - tűrtem be a hajam a fülem mögé.
Gil furàn nézett ràm, majd rá.
- Honnan ismeritek egymást? - àllt meg rajtam a tekintete újra
- Oh ez egy nagyon vicces story. Azt hittem, hogy Alfreddal beszélek, de véletlenül őt fenyegettem meg. Aztàn nekiálltunk beszélgetni. Haver, ilyen srácot ne engedj ki a kezeid közül.
- He? - nézett rá Gil.
- Hát mesélte, hogy veszekedtetek. Inkább beszéljétek meg tesó, mielőtt eldurvul a helyzet.
Ezekkel a szavakkal el is ment és ott hagyott engem egy most már làthatóan irritált Gilberttel.
Gil csak ràm nézett, megrázta a fejét, felkelt és kiment. Némàn néztem utána, nem tudtam mi baja, vagy mit tudnék tenni, hogy jóvátegyem. Órára természetesen visszajött, de nem szólt hozzám és kerülte a tekintetem. Rám se nézett, hozzàm se ért, meg se szólalt. Ezt nagyjából ötödik óra utánig bírtam.
- Gil....kérlek, beszéljük meg - fogtam meg a vàllàt mielőtt kiment volna
- Mattie most ne.
- De mi a baj? Mit tettem?
- Most ne. - ràzta le a kezem a vàllàról és kiment.
Máximo látta a szerencsétlenkedésem és leült mellém.
- Sajnálom, nem akartam bekavarni nektek. De nyugi, biztos megbékél - mosolygott rám biztatóan - addig is, nem akarsz ma eljönni velem moziba? Akivel eredetileg mentem volna lebetegedett, de már megvannak a jegyek.
- Hát...jó, miért is ne - mosolyogtam vissza
Gil biztos megbékél és majd megbeszéljük, gondoltam naivan.
Suli után így nem haza, hanem Màximoval moziba mentem. Gilt láttam áldogálni a hàzunk felé vezető úton, de nem arra mentünk hanem a parkolóba, ugyan is Màximonak sajàt motora van.
- Pattanj fel - dobott nekem egy sisakot.
Felültem mögé és átkaroltam a derekàt, nehogy leessek és elindultunk. Nem volt olyan érdekes a mozi, a legújabb Marvel filmet néztük meg, de igazából nem tudtam odafigyelni mert Gilen jàrt az agyam. A film után Máximo elakart vinni étterembe, de visszautasítottam mondván haza kell mennem. Igazi úriemberként hazavitt a motorjával és arcra puszival köszönt el, amitől kicsit zavarba jöttem. Amikor bementem a házba Alfredet talàltam a nappaliban.
- Huu ki volt az a srác? - mivel nem vàlaszoltam folytatta - Apáék nincsenek itthon, enyém a kanapé és a tv, Ivan itt van szóval ne gyere le nagyon. Oh és valaki vár a szobádban.
Be sem tudta fejezni a mondatot, màr rohantam fel. Szinte berontottam a szobámba, ahol az àgyon nem màs ült mint Gilbert. Megàlltam az ajtóban és végignéztem rajta, ő csak ràm pillantott és felkelt az ágyamról. Pár percig néma csend volt, majd beszélni kezdett.
- Mattie....beszélnünk kell.
- Rendben....- ültem le a székemre - de ülj csak le
Leült és felhúzta egyik làbàt.
- Miért mondtad el Máximonak, hogy mi van köztünk? Miért nem hozzám jöttél, hogy megbeszéljük?
- Én csak tanácsot akartam....csak jobban ismer, mint én hisz szinte a testvéreként tekint rád!
- Azt tudom, de....én is jobban ismerem őt, mint te. Hozzàm kellett volna jönnöd és nem elmondanod neki.
- Nem tudtam, hogy ez ekkora baj lesz. Én csak....nem akartam neked csalódást okozni vagy olyat mondani, ami megbànthat....
- Mattie nem tudnàl megbántani, semmivel. Azt akarod, hogy lassabban haladjunk? Rendben. Nekem mindegy, hajlandó vagyok hozzàd igazodni.
- De nem akarom, hogy hozzám kelljen igazodnod, azt szeretném, hogy te is boldog legyél....ebben a kapcsolatban...
- Én boldog vagyok, ha veled vagyok. De te biztos velem akarsz lenni? Láttam, hogy elmentél Máximoval....
- Csak elmentem vele moziba
- Szóval randiztatok.
- Nem volt randi! Nem gondolok rá úgy...
- Arcon puszilt.
- Te megcsókoltàl....
- Szeretném megtenni újra, de te nem engeded.
- Gil pontosan az a gyorsan haladás, ha màr most csókolózunk.
- Jó, akkor holnap gyere el velem randizni.
- Holnap nem jó....
- Holnapután?
Erre màr ràbólintottam. Azt elfelejtettem mondani neki (direkt), hogy pont azt a filmet láttam ma Máximoval....annyira aranyosan begeekelt és ódákat zengett arról milyen jó lesz a film, nem akartam elrontani a kedvét. Megbeszéltük, hogy majd ír és elment haza. Igazából nem érzem úgy, hogy megbeszéltük a problémát, de nem hiszem hogy elő fog jönni egy hamar. Mind a ketten szeretjük elkerülni a konfliktusokat, főleg én és szeretném ha ez a kapcsolat működne köztünk. Majd holnapután kiderül, hogy mi lesz velünk.
-----------------------------------------------------------
Szeptember 19
Nem bírom idegekkel amit Mattie csinál. Azt mondja "legyen komolyabb a kapcsolatunk" aztàn elmegy randizni az iskola legnagyobb nőcsábászàval.
Megakartam vele beszélni ami tegnap történt, tényleg. Àtgondoltam, kicsit igaza van és elakartam neki mondani, megoldást akartam talàlni, kompromisszumot akartam kötni vele. Erre csak nem jön oda a drága Màximo és üti bele az orràt!? Azt mondta, "vigyázzak Mattiera, mert sokan elakarják majd venni" aha mondjuk TE!?
Annyira felidegesítettem magam rajta, hogy inkább kimentem. Mire visszajöttem màr ment az óra, de még nem voltam teljesen lenyugodva, ezért a biztonság kedvéért hozzàjuk se szóltam. Nem akartam megbàntani Mattiet valamivel, amit nem gondolok komolyan. Iskola után gondoltam megvàrom Mattiet, hazakísérem és megbeszéljük út közben a dolgokat, erre nem Máximoval ment valahova!?
Rá is írtam Màximora, hogy moderálja magát, az hogy veszekszünk nem azt jelenti, hogy becsórhatja a jövendőbelim. Nem is válaszolt, csak elolvasta. Elmentem Mattiekhoz, de csak az ikre volt otthon.
- Csàó Gil - ökölpacsizott le velem - Mattie nincs itthon, ha őt keresed.
- Ja, ja tudom...- morogtam.
- No, mi az? Hol van Mattie ha nincs se suliban, se itthon, se veled?
Vàlaszul csak megràntottam a vàllam és bementem mellette.
- Naaaa Gilbert mondd eeeeel, làtom rajtad,hogy tudod hol csavarog az öcséééém.
Lerogytam a kanapéra és elterpeszkedtem.
- Az ikrednek randevúja van. - jelentettem ki faarccal.
- Hogy mi!? És nem veled!?
- Mint látod....
- Mi történt köztetek? Utàlnom kéne téged?
Elmeséltem neki mindent: a csókot, a többi csókot, Màximot, a veszekedést, mindent.
- Ti nagyon hülyék vagytok - ült le mellém - egyrészt, biztos nem azért mondta el Màximonak, mert kiakart beszélni vagy mert nem is akarja megmenteni a kapcsolatotokat. Egyszerűen csak tanàcsot akart, mert egy idióta és még nem volt kapcsolata. Másrészt biztos nem úgy ment el Máximoval, hogy randira valószínűleg csak barátként gondol rá és....
- Valószínűleg? - szakítottam félbe, mire morcosan nézett ràm.
- Biztosan. Ugyan is csak egy emberre gondol többként: rád. Te vagy az első ember, aki iránt tényleg romantikus érzéseket tàplàl, még sosem làttam ennyire szerelmesnek és ez làtszik rajta. Meg na, szoktam vele beszélni nagyon sokat áradozik rólad hidd el. Te vagy az első neki, mindenben. Az első legjobb barátja, az első crusha, első csók....első ember, akit bemutatott apàéknak....satöbbi - kacsintott a végén, de rögtön újra komolyra vette a szót - a lényeg....hogy szeret.
Felkeltem és megöleltem.
- Köszönöm, i guess...felmegyek és megvárom a szobájàban
- Szólok neki ha hazajön.
Felmentem és leültem az ágyára. Most volt időm jobban körülnézni, szóval nekiálltam elemezni a polcai tartalmát. Üres juharszirupos üvegek, kanadai zászlók, pàr könyv és egy kép az ikrével. Àtnéztem az íróasztalára és a laptopja mellett megláttam egy képet a kis Mattieról. Olyan öt-hat évesnek nézett ki, iskolai egyenruhában volt és nagyon mosolygott. Olyan édes volt, hogy muszáj volt lefotóznom.
Nagyjából két óràt vártam, amikor hirtelen motorzúgàst hallottam. Kinéztem az ablakon és azt láttam, hogy Mattie leszàll Màximo motorjáról és Máximo arcon puszilja.
Visszaültem az ágyamra és némàn meredtem magam elé. Arcon puszilta. Az én Mattiemat. Pár perccel később berontott Mattie a szobàba. Némàn rànéztem és megvártam, hogy feldolgozza, hogy a szobàjàban vagyok.
- Mattie, beszélnünk kell....- àlltam fel pár perccel később.
- Rendben....- ült le a székére, mire én is visszaültem az àgyra. Gondoltam lehúzom a sebtapaszt vagyis belecsapok a lecsóba, magyarul elmondom mi zavar.
- Miért beszéltél Màximoval rólunk?
- Csak tanàcsot akartam kérni...csak jobban ismer mint én, hisz szinte a testvére vagy neki.
- De én is jobban ismerem őt, mint te. Nem akar segíteni csak azt akarja, hogy mi ne legyünk együtt.
- Egyáltalán te együtt akarsz lenni velem?
- Igen! Miből gondolod, hogy nem?
- Ma sem szóltàl hozzám, szinte egész nap...
- Mert nem akartam olyat mondani, amit megbànok! Nagyon felcsesztél ezzel a Máximos dologgal....bírom a srácot, de mindig az az ember kell neki valahogy, aki nekem.
- Szóval...kellek neked? Azután, hogy azt mondtam haladjunk lassabban?
- Hát persze...haladhatunk olyan lassan, amilyen lassan szeretnél. Szívesen alkalmazkodok hozzád...
- De nem akarom, hogy csak te alkalmazkodj hozzám, azt akarom, hogy te is boldog legyél....a kapcsolatunkban...
- Én boldog vagyok már ha veled lehetek.
Elvörösödött és beletúrt a hajàba.
- Akkor....randi?
- Holnap? - mosolyogtam rá.
- Akkor nem jó
- Holnapután.
- Rendben - mosolygott ràm ő is.
- Elviszlek moziba, nem rég jött ki egy új Marvel film, amit megakarok nézni
És itt elkezdtem beszélni az új filmről meg a Marvel univerzumról...utána megbeszéltük, hogy mikor talàlkozunk és hazamentem.
Remélem nem jön közbe (khm MÁXIMO I'M LOOKING AT YOU) semmi és elmehetünk az első hivatalos randinkra.
Oh és természetesen ràírtam Máxira és lebasztam, amire csak annyit írt hogy "még nem a tied, aki kapja marja pretty boy" szóval ő is igazán felidegesített.
(Na én mondtam, hogy lesz hosszú rész is. Remélem élvezitek az olvasást, ha igen ⭐ meg esetleg komment? Vagy ha helyesírási hibàt találtok/nyelvtani hibát akkor is nyugodtan szóljatok nem harapok 🐱)
(Asajaka ez neked szól gimme ⭐👏🏻)
