09.01.
Kedves naplóm!
Ma volt az első napom a gimnáziumban és az első találkozásom a pszichológusommal. Ő adta ezt a naplót, hogy "szavakba öntsem az érzéseim" és azt is mondta, hogy "ez segíteni fog feldolgozni a gimnázium traumáját". Hát remélem beválik, mert eddig eléggé kiábrándító az iskola. Úgy gondoltam minden este leírom a napomat, legalábbis azokat amikre emlékszem. Szóval, első nap:
Reggel korán keltem és sütöttem palacsintát apáéknak, magamnak és a tesómnak. Mire kész voltam a reggelivel, ők is felkeltek és kedves tesóm azonnal beszélni kezdett saját magáról. Én szokás szerint a háttérbe maradtam és csendben megettem a reggelim, majd felmentem készülődni. Apa később feljött és megkérdezte elvigyen e suliba, amire igent mondtam. Gyorsan elkészültem, majd lementem és megvártuk még a tesóm is elkészül végre. Apu elköszönt apától és elindultunk. Amint a suliba értünk, kezdődött a rémálom. Próbáltam megkérdezni a portást, hogy melyik az én termem, de észre sem vett. Aztán mire megtaláltam a termem, már csöngettek és csak egy srác mellett volt hely a teremben. Csendes fiúnak nézett ki, fehér haja volt és ravasz tekintete. Remélem nem fog piszkálni. Amikor elkezdődött az óra és mindenki bemutatkozott, (engem természetesen kihagytak) a nevét is megtudtam: Gilbert.
Az első pár órám unalmasan telt, elmondták, hogy milyen füzeteket kell hoznom és a házirendet, amit alapból is tudtam, aztán végre elengedtek ebédszünetre. Elmentem az ebédlőbe és kerestem egy szabad asztalt a sarokban, aminél csak egy szék volt. Éppen nekiálltam a finom poutinomnak, amikor egy srác elindult felém. Még nem láttam az iskolában, pedig nagyon magas volt. Végzősnek vagy legalábbis tizenegyedikesnek nézett ki. Már azt hittem valaki megakar velem ismerkedni, amikor fogta magát és rámült. Mintha ott sem lettem volna. Hozzászoktam, hogy nem vesznek észre, de hogy rám üljenek!? Ez már pofátlanság.
Próbáltam tudomására adni, hoy alatta ülök, de csak szép komótosan nekiállt az ebédjének. (mellesleg erősen vodkaszaga volt, azt hittem átveszem én is és azt hiszik majd otthon, hogy ittam) Szerencsére gyorsan megevett mindent és felállt. Teljesen kilapultam és talán túl hangosan sóhajtottam, amikor felkelt mert rám nézett.
- Oh, rajtad ültem? Miért nem szóltál? - szólalt meg erős orosz akcentussal.
Ránéztem egy olyan "bazdmeg nyílván szóltam, csak nem vetted észre" fejjel, aminek a specialistája vagyok és felkeltem. Ő ezzel a beszélgetést befejezettnek tekintette és fejcsóválva elment.
Magamban elküldtem a fenébe és mentem vissza az osztályba. Leültem a helyemre és előkészültem a következő órára, amikor meglepetésemre valaki hozzám szólt. Ez a valaki, pedig a padtársam, Gilbert volt. A beszélgetésünk nagyjából így zajlott le:
Gilbert: Szia, nem hallottam a neved, amikor bemutatkoztál.
Én: Mert...nem mutatkoztam be....
G: Értem, akkor most megtennéd?
Én: Mattie.
G: Gilbert.
Én: Tudom.
És utána bejött a tanár és ezt nem folytathattuk...de örülök, hogy valaki észrevett.
Ennyi érdekes történt az első napomon, remélem a következő jobb lesz.
Jó éjt napló!
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Szeptember elseje
Ma volt az első nap a gimiben, nem mondom, hogy jó volt, de nem is rossz. Egész nap Roderichel és Elizabetával lógtam és néha féltesóm is meglátogattam, hogy megnézzem, hogy van. Az osztályban nem volt semmi érdekes, a padtársam egy csendes, mézszőke hajú gyerek, akinek juharszirup illata van. Megkérdeztem mi a neve, de nem tudtam meg mert olyan halkan beszélt, ezért az ikertestvérét kérdeztem meg, aki elmondta, hogy Mattienak hívják. Holnap megpróbálok majd többet beszélni vele, most egyenlőre hagytam, had szokja meg a környezetét. Ebédnél láttam, hogy az a bunkó Ivan ráült, legközelebb majd én ülök rá, hogy lássam ,hogy reagál. Legalábbis Roderich-el fogadtam, hogy meg merem e tenni és nyílván benne voltam. Kíváncsi vagyok mitől van émelyítően juharszirup szaga, lehet a táskájában tart. Vagy víz helyett azt issza? Erre is rá kell jönnöm holnap.
(sajnálom, hogy ilyen rövid a rész)
