09. 09.
Kedves naplóm! Sajnálom, hogy vagy egy hete nem írtam de annyi minden történt, hogy nem volt időm. Oké ez kicsit túlzás, de történtek dolgok.
Hol is hagytam abba? Csütörtökön azt hiszem....amikor Gil rámült. Hát pénteken megtette újra, de nem ebédnél ,hanem az osztályteremben és állítása szerint teljesen véletlenül, de a barátai mást mondtak. Matek óra előtt voltunk, éppen pakoltam elő a cuccomat és azon morfondíroztam kész van e a házi feladatom, amikor hirtelen bezuttyant az ölembe. Most nem sikítottam fel, mert annyira váratlanul ért, de reagálni se tudtam amikor már pattant fel és kezdett sűrű bocsánatkérésbe. Nem mondtam semmit csak elfordultam, jelezve, hogy nem érdekel a bocsánatkérése. Erre olyat tett, amire nem számítottam. Felkapott és megölelgetett.
- Gil! - sikítottam fel.
Azt hittem erre meglepődik és elenged, de csak ölelgetett tovább.
- Mattieeee ne haragudj, véletlen volt, esküszöm többet nem fordul elő
- Hiszem ha látom - motyogtam magam elé, amit természetesen nem hallott meg, mert csak tovább mondta a magáét - Jó megbocsátok!
A második mondatomat úgy tűnik meghallotta, mert azonnal letett és leült mellém. Fújtam egyet és körbenéztem a teremben. Szerencsére senki nem foglalkozott velünk, de amikor drágalátos ikremre néztem, hirtelen gyanúsan elkapta a tekintetét és telefonjába mélyedt. Rosszat sejtve elővettem a sajátom, de mielőtt ránézhettem volna az összes létező közösségi médiájára, Gilbert kikapta a kezemből.
- Tényleg, megakartalak kérni, hogy add meg a telefonszámod és az instagramod és a twittered és....
- Gilbert! - nyúltam a telefonom után, de odébb ugrott vele.
- Egy pillanaaat - követte be magát Instagrammon, Twitteren és a többi felsorolt alkalmazásban.
- Gilbert. - hangom elég fenyegető lehetett, mert rám kapta a tekintetét.
- Olyan cuki, amikor próbálsz ijesztő lenni. - adta vissza a telefonom egy hanyag félmosollyal.
Rá se hederítettem, gyorsan rámentem a beszélgetésemre ikremmel. És lásd csodát levideózta az előző ölelkezős hadműveletet. Dühösen ránéztem, de ő látványosan kerülte a tekintetem.
Ez volt pénteken, azóta meg Gilbert nem hagy békén. Pénteken egész este beszéltünk, szombaton elmentünk fagyizni és bemutatott a barátainak, akik csak "a juharszirupos srác"-ként emlegetnek. Vasárnap sajnos nem láttam.....már mint nem sajnos pfh egyáltalán nem hiányzott....a sármos mosolya, a puha haja.....az arrogáns viselkedése....a cuki arca....neeem nem hiányzott. Csak helyette a családommal kellett lennem, mert meglátogattuk apu rokonait. Hétfőn pedig kezdődött újra a pokol. Gilbert nem volt suliban, ezért ikertesóm nagy kegyesen mellémült és egész nap idegesített, aztán ebédnél mellé és Ivan mellé kellett ülnöm. Igen közben ezek összehaverkodtak, szerencsére most Ivan nem ült rám. Miközben ők beszélgettek én csak némán bámultam a telefonom és vártam, hátha Gilbert ír.
- Hey öcsi - rázta meg a vállam ikrem - hozzád beszélek.
- Mi? - kaptam fel a fejem azonnal.
- Becsöngettek - nevetett.
- Oh - pattantam fel - de várj, ma nincs több óránk.
- Tudom - nevetett még mindig - de hogy bevetted.
- Hmpf. - fordultam meg és elindultam haza.
- Naaaa várj meg - futott utánam.
- Nem - mentem tovább lendületesen, de hamar beért.
- Még mindig haragszol a pénteki miatt? - lihegett - esküszöm másnak nem küldtem el milyen cukik vagytok a pasiddal.
Erre a mondatára megtorpantam és ránéztem. Teljesen vörös lehettem, mert kajánul elvigyorodott.
- Csak nem igazam van?
- Nem! - ütöttem mellkason és tovább indultam gyorsan.
- Neeeeeem? - vigyorgott és utánam eredt - deeee szerintem igazam van.
- Nem a pasim! - csattantam fel és tovább mentem - és valószínűleg nem is lesz....
- De szeretnéd ha az lenne?
- Nem! Dehogy....olyan idegesítő és aranyos és sexy és.... - gyorsan abbahagytam mielőtt folytatom a felsorolást. - mindegy.
Szerencsére az ikrem nem feszegette tovább a témát és amúgy is jött értünk apa, ezért elkezdte neki mesélni milyen napja volt. Kedden szerencsére jött Gil suliba és ő idegesített. Megbeszéltük, hogy délután átjön tanulni, mert minden tanár mániákusan felmérőt akar iratni első héten. Kicsit féltem, hogy mi lesz ha találkozik a szüleimmel, de szerencsére nem voltak otthon és az ikrem is elment Ivannal valahova. Előtte rám kacsintott és mondta, hogy érezzem jól magam és védekezzünk, amit nem igazán értettem, de ráhagytam. Tanultunk, néztünk filmet és beszélgettünk, igazából semmi érdekes nem volt a tényt leszámítva, hogy GIL OTT VOLT A SZOBÁMBAN! Igazából még sosem voltak olyan jó barátaim, hogy átjöttek volna hozzám, most meg a srácot akit alig pár napja ismerek a legjobb barátomként tartom számon. Úgy tűnik a gimnázium tényleg jobb, mint az általános iskola. Szerdán és ma is átjött tanulni és ma már nem is tanultunk csak egymást átölelve filmeztünk. Most pedig itt fekszik mellettem és alszik, remélem nem keltem fel az írással. Olyan aranyos....
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Szeptember kilencedike
Hello napló! Igen tudom kicsit elhanyagoltam az írást, de ennek van egy nagyon jó indoka:flörtöltem. A drága kis juharszirupos sráccal. Jó kifejtem bővebben.
Hétfő: beültem az ölébe "véletlenül" (megint az idióta Roderich ötlete volt). Szegény srác annyira kiakadt, hogy megszólalni sem tudott, szerintem ez már túl sok volt neki. Gyorsan le is szálltam róla és bocsánatot kértem, de rám se hederített, ezért be kellett vetnem a nagyágyúkat, felkaptam és szorosan megöleltem. Na ekkor már megjött a hangja és aranyosan felsikított. Magamban kuncogtam, ahogy próbált kiszabadulni, de előbb-utóbb feladta és megbocsátott. a szemem sarkából láttam, hogy az ikertesója videóz minket, gondoltam később megkörnyékezem a felvételekért. Láttam, hogy Mattie veszi elő a telefonját ezért gyorsan kikaptam a kezéből és elkezdtem bejelölni magam mindenhol, ami természetesen nem tetszett neki. Vissza is adtam neki a telefont gyorsan mielőtt lecsap, de azért megjegyeztem, hogy cuki amikor dühös. Hát utána rám se nézett és vörös volt egész nap, mint egy paradicsom. Roderich vett nekem ebédet, én meg rögtön hazarohantam, hogy írjak Mattienek. Megkérdeztem akar e velünk lógni szombaton (természetesen randira gondoltam) és belement. Kettesben elmentünk fagyizni, egyszer megfogtam a kezét, amikor majdnem elbotlott és közbe kellett lépnem. Pechemre mivel magamhoz rántottam és a másik kezében volt a fagyija, esés közben az arcomba nyomta. Olyan aranyosan kért bocsánatot utána, én meg csak nevettem. Ezután muszáj volt átugranom Roderichez tiszta ruháért (mert a pólómra is bőven jutott a fagyiból) ahol természetesen ott volt Elizabeth is. Gyorsan bemutattam őket Mattienek és mentem átöltözni. Nem tudom miről beszélhettek, de amikor lejöttem Mattie megint nagyon zavarban volt és csak szó nélkül felkelt amikor meglátott és kirohant. Nevetve követtem és intettem Rodiéknak.
Sajnos ez után a remek szombat után a vasárnapom nem volt olyan jó, egész nap otthon voltam és nem hogy nem találkoztunk, de még írni se írt egész nap. Ráadásul a fagyitól megfájdult a torkom és otthon szenvedtem az ágyamban. Hétfőn nem mehettem iskolába és egész nap Roderichnek panaszkodtam, hogy nem láthatom az édes kicsi Mattiem. (!!!!) Szerencsére kedden már mehettem, ráadásul be is édesgettem magam a házukba. Kettesben voltunk, persze az ikre megjegyezte, hogy védekezzünk, mire odasúgtam halkam, hogy egyenlőre nem tervezem megfektetni az ikrét. Egyenlőre. Nagyon jó volt, sajnos a "tanulást" amit kifogásnak használtam Mattie túl komolyan vette és tényleg tanulnunk kellett. Ettől eltekintve ez volt a legjobb randim életemben. Szóval muszáj volt megismételnem szerdán és ma is megyek hozzá, csak gyorsan hazarohantam "összepakolni a tankönyveim". Szurkolj, hogy ne kelljen tanulnom és rátudjam beszélni a filmmaratonra. Holnap írom a fejleményeket.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
(Heyyo!Szóval igen, végre folytattam és most eléggé érzem a kreatív hullámokat szóval lehet még egy részt írok ki tudja)
