Véres Játszma - jikook

5. F e j e z e t

*Jimin szemszöge*

Miután ott hagytam a fura alakot a mosdóban, újra az ajtó felé viharoztam, a mai nap már nem tudom hányadszor. Kilépve onnan, áttörtem a biztonsági őrökön, akik épp valami gyerekcsapattal veszekedtek arról, hogy ők még kicsik a szerencsejáték világához.

Vicces, hogy ide akarnak tartozni. Ezen jóízűt kuncogtam magamnak, elrejtőzve maszkom alatt, de ekkor az egyik utánam kiáltott.

-Mr. Jeon , hova igyekszik? Még csak most jött! Vigyen be minket kérem szépen! – nagyra nyíltak szemeim és kicsit megdermedtem, hogy ez a kis taknyos tényleg nekem kiabál e. Hallottam a hangjában az igazi könyörgést, viszont lenne egy fontos kérdésem .. Ki a franc az a ,,Mr. Jeon" ?

Megfordultam és felvontam szemöldököm. Ekkor ő csak nagyot nézett és a bocsánatomért esedezett, hogy összekevert azzal a fickóval, akit úgy emleget itt mindenki. Én vagyok csak ennyire lemaradva, vagy más sem tudja ki ez az ember?

Mielőtt tovább indultam volna úgy gondoltam megkérdezem ki is ő mert tudtam, egész este fúrná az oldalam a kíváncsiság. Bár, ha nagyon akarnám meg tudnám kérdezni kedves és szerető munkatársam, viszont úgy gondoltam ez a módszer jobban kézre esik most nekem.

-Semmi gond kicsi fiú, de ha már itt tartunk, meg tudnád nekem mondani ki is ő, akit úgy emlegettél? – néztem le rá a lehető legkedvesebben, ami tőlem kitelt.

-Oh hát, hogy nem tetszik őt ismerni? Ő ennek a helynek a tulajdonosa! Őt mindenki ismeri kifinomult és kedves személyiségéről, és persze nem utolsó sorban sok pénzéről is. – nagyot mosolygot az apróság, ami nekem is leheletnyi mosolyt csalt az arcomra. – És mellesleg nézze csak, ott jön! -mielőtt reagálhattam volna az egészre a kisfiú felkiáltott és a kaszinó ajtaja felé mutatott.

Abban a pillanatban még nem kapcsoltam, de pár másodperc múlva én is oda tereltem figyelmem amerre a kis srác ujjai mutattak és megláttam egy jóval magasabb embert. Fekete volt a haja és feszülős fekete nadrág volt rajta, felsőtestét takaró bőrdzsekivel. Felénk lépkedett, hajába vezetve ujjait. Úgy éreztem, valami lassított felvételben vagyok, ahogy a férfit néztem felénk haladni, de felgyorsított mindent, mikor levette - csak a divat miatt hordott - napszemüvegét. Ekkor koppant csak az állam nagyot a talajon. Az az ember, aki húzta az agyam, és akit seggdugasznak hívtam, majd aki miatt voltam tűz piros, a hely tulajdonosa.

Oké ez lehet, hogy gondot fog okozni az elkövetkezendő időben. Baszki baszki baszki most beparáztam és előjött a tinédzser énem. Jimin ez így nem lesz jó, szedd össze magad és fordulj meg. Nem, nem lehet. Félnem kéne, vagy teljesen normális lesz? Lehet már nem is emlékszik rám, vagy ami még jobb lenne, hogy fel sem ismer.

Gondolataim mélyéről egy mormogás ébresztett fel, szinte már a fülem mellett pár centire. Hírtelen úgy megijedtem, hogy összerezzentem és libabőrös lett egész testem egy pillanat alatt. Csak reménykedni tudtam egy bisztiboyban a hátam mögött, és abban, hogy ő a hang gazdája is, de te is és én is tudom, hogy ez nem így van.

Nagy levegőt vettem, hogy aztán majd megfordulhassak és szemben álljak azzal, akit vagy sokkal jobban meg fogok ismerni vagy soha többé nem fogok látni a jövőben.

*Jungkook szemszöge*

A mosdós jelenet után úgy gondoltam szüksége van a szervezetemnek egy kis alkoholra így hát oda lépkedtem a legközelebb lévő bárpulthoz és leültem a sarokban lévő magasított székre.

A pult mögött álldogáló lány, aki nekem dolgozik, rám sem nézett, már keverte is az italom és egy kevés jéggel azt elém is tolta.

Most nem érdekel ki fog ittasan meglátni. Ki akarok kapcsolódni egy kicsit és nem lenne egy utolsó szempont az sem, ha találnék magamnak valakit, akit haza vihetek.

Kiszedtem nyakamból a hozzám kicsit sem illő, szorosra kötött nyakkendőm, kigomboltam ingemen a felső három gombot és kicsit terpeszbe engedve lábaim vetettem hátra fejem majd csuktam be szemem, ami előtt egy francia ágy jelent meg. Ennek gondolatára elmosolyodtam és bele kortyoltam italomba.

Egy fiú lépett a gondolataimba, ezek után. Izmos combján feszült a nadrágja. Apró felsőteste volt, de így is jól állt rajta a ruhadarab, amit a fantáziám kreált neki. Nyaka takaratlan volt a kigombolt felsője miatt. Láttam minden kis részletet, tiszta és érintetlen volt! Mintha rám várt volna ez idáig.

Ezekre a gondolatokra kicsit libabőrös lettem, de nem bántam. Italom számhoz emeltem és megnyalva peremét kortyoltam bele, a később vesztem okozó folyadékba. Nem hagyhattam abba itt. Folytattam.

Szemeit nem láttam, arcát egy maszk fedte. Ajkai be voltak dagadva és szét voltak harapdálva. Nem tudtam megállapítani ki volt az a maszk miatt, de felkeltette érdeklődésem vajon ismerem e őt a való életben is vagy csak gondolataimban létezik.

Vörös..nem is, narancssárga haja volt és piercingek lógtak a füléből. Gyönyörű látvány. Nem értem miért egy fiú és miért nem egy kecses, hófehér bőrű nő jelent meg a fantáziámban, de most ez az ami a legkevésbé érdekel.

Imádtam ezt a gondolamenetet, de mikor már második italom végét iszogattam, megcsörrent a telefonom, aminek a számát csak a barátaim ismerik, ezért szemem ki sem nyitva, morgolódva húztam elő a készülékem és a fülemhez emeltem azt.

-Haló mond, hallgatlak – morogtam kicsit nyammogva a telefonomba, félbeszakított fantáziálgatásom miatt.

-Megint elkalandozott az agyad? – vihogott bele fülembe már ,,rég" hallott barátom, Taehyung hangja.

Ennek hallatán csak elnevettem magam és megdörzsölve homlokom ráncoltam össze azt.

-Mond mit akarsz? – nevetett még egy kicsit majd megköszörülte torkát. – A céggel kapcsolatban kereslek. Az idei évben minden papírmunkát eddig letudtunk és el is számoltunk vele, az asztalon lesz minden. Én is átnéztem, de azért ott hagyom!

-Rendben Tae, köszönöm! – kieresztettem a bent tartott levegőt és bólintva a pult mögött rohangáló nőnek kaptam fel bőrdzsekim és indultam el a kijárat felé a hosszú középúton, a vörös kárpiton, a póker asztalok között.

Egy rövid szóváltás után leraktam a telefont, amit a zsebem mélyére csúsztattam, és kiléptem az épületből, ahol nem várt módon még mindig ott voltak a törpék a biztonsági őrökkel együtt, de ami még érdekesebb volt, hogy a titokzatos fiúcska is ott állt maszkkal az arcán, fekete haja pedig már nedves volt az éjszakai záportól.

Szegény mikor meglátott, kikerekedtek szemei és egy apró pírt vett fel arca. Ledermedt és percekig csak állt nekem hátat fordítva, úgy gondoltam nem tudta mihez kezdjen és ezen törte a fejét. Én pedig amíg ő ezen gondolkodott, zsebre dugtam kezeim, és lassacskán oda lépkedtem, majd csak megálltam háta mögött és vártam a pillanatot, mikor ráveszi magát, hogy világos fények között is szembe nézzen velem. Széles mellkasom majdnem hozzáért törékeny hátához, olyan közel álltam hozzá szinte a légvételét is hallottam.

Elmosolyodtam a közelségén hisz akaratán kívül is hagyta azt. Ha most megfordulna ajkaink súrolnák egymást. Hirtelen elkapott egy deja vu érzés. Nem tudom miért és hogyan, de olyan érzés kapott el vele kapcsolatban, mint azzal a narancssárga fiúval a gondolataimban.

Nem tudom ki ő és miért van rám ilyen hatással, de ki fogom deríteni!

——————————————————————
//Sziasztook!! Sajnálom, hogy ilyen sokáig nem volt rész de itt vagyok egy hosszabbal megújulva és igyekszem hozni a fejleményket! ♡ \\