Ketten, Párizsban (SzJG FanFiction) (BEFEJEZETT)

20. Fejezet (Reni)

- Szia Kicsim!- szólt Cortez hangja, mire felpattantam, és kisiettem hozzá.
- Szia!- öleltem át szorosan, elrejtve a rosszkedvem, miközben ő átölelte a derekam.
- Tényleg találkoztál Neményivel?- súgta a fülembe.
- Honnan tudod?- távolodtam el tőle hitetlenkedve.
- Justine írta. Úgy gondolta muszáj tudnom. Mi történt?- lépett hozzám közelebb.
- Csak a szokásos- ráztam meg a fejem, ahogy a szemem könnybe lábadt.- Hogy rossz hatással vagy rám, és hasonlók. Ráadásul még egy üzenetet is kaptam tőle, hogy megcsalsz- haraptam be a számat, mire hitetlenkedve megrázta a fejét.
- De tudod, hogy ez nem igaz ugye?- nézett mélyen a szemembe.
- Ráadásul napok óta rosszullétek gyötörnek- tettem hozzá.
- Mi?- simított ki egy hajtincset az arcomból.- Miért nem mondtad?- emelte fel a fejem.
- Mert nem akartam, hogy ideges legyél- bújtam hozzá.
- De tudod, hogy utálom ha hazudsz- tolt el magától, hogy a szemembe nézhessen.
- Tudom- remegett meg a hangom.- De nem szeretem ha ideges vagy. Túlságosan szeretlek ahhoz, hogy idegesnek lássalak. Mindig az jut eszembe akkor, hogy valamit rosszul csinálok- ültem le a kanapé karfájára, de gyorsan fel is keltem onnan.
- Nem csinálsz semmit rosszul- vágta rá.- Csak rohadtul fel tud baszni az, hogy nem bízol bennem Neményivel kapcsolatban. Ne mástól tudjam meg, oké?- hunyta le szorosan a szemét, mire hirtelen elvesztettem az egyensúlyom, és pillanatok alatt a földön találtam magam.- Rendben vagy Reni?- guggolt le hozzám.
- I-igen, csak hirtelen megszédültem- ragadtam meg a kezét és felálltam.
- Megyünk a kórházba- kapta elő a telefonját.
- Miért?- rémülten meg.
- Rosszullétek, majdnem ájulás... Nem játszunk ezzel Reni- ültetett le a kanapéra, majd rendelt egy taxit.

***

- Rentai Renáta!- szólított az orvos, mire kábán, Cortez kezét szorongatva felálltam. Időközben kitálaltam Corteznek, és elmondtam neki mindent, meg azt is, hogy mostanában igen kedvetlen vagyok, aki így még jobban aggódni kezdett miattam, szóval végképp nem kerülhettem ki az orvos témát.
- Jó napot- nyitottam be a terembe, Cortez pedig szorosan utánam érkezett. Leginkább Cortez beszélt, én meg csak megerősítettem a mondandóját egy egy biccentéssel.
- Szóval hányinger, szédülés, kedvtelenség- sorolta az orvos.- Csinálok egy ultrahangot- nyitott ki egy szekrényt.
- M-miért?- dadogtam.
- Meg merem kockáztatni, hogy ön terhes- felelte a legnagyobb lelki nyugalommal.
- Tényleg?- kérdezte Cortez és elmosolyodott.
- Ezek a terhesség korai szakaszának tünetei- bólintott az orvos, mire lefehéredtem. Nagyon régóta szerettem volna egy babát, most itt van az alkalom, és bepánikolok... Mi van velem?

***

- El sem hiszem- szorongattam Cortez kezét mosolyogva.- Szülők leszünk. És hogyha igaz, amit az orvos látott, hogy három magzat... Mi lesz velünk?- suttogtam.
- Van nagyjából nyolc hónapunk felkészülni. Ne félj- ölelt magához oldalról.
- Tudom, csak egy kicsit megrémített. Eddig másra nem vágytam, csak egy kisbabára, erre kapunk hármat is- nevettem fel.- Hogy mit fogsz kapni Ricsitől...
- Ricsi max jól kiröhög, és közli, hogy heréltessem ki magam- röhögött fel ő is.