Ketten, Párizsban (SzJG FanFiction) (BEFEJEZETT)

2. Fejezet

Cortez itthon van! Erre a tényre ébredtem nyolc óra körül, és miután csendben kijutottam a szobánkból, és elindítottam a kávégépet, ami halkan bürrögve elkezdte lefőzni a kávét. Addig a hűtőből kiszedtem négy tojást, amit a lehető leghalkabban megtörtem, majd elkezdtem sütni a tükörtojásokat. Sót, borsot és sajtot raktam rá, mert ettől mindig is finom volt, majd két tányérra raktam. Magamnak kiraktam a szokásos kávémat, Corteznek pedig a szokásos kóláját borítottam ki egy üvegpohárba. Mintha pont végszó lett volna, az ajtónk kivágódott, és Cortez jelent meg, rendkívül álmos fejjel.

- Szar arra ébredni, hogy nincs az ember mellett a barátnője- ölelte át a derekam.
- Ez a baj, ha az ember álomszuszék a barátnője pedig nem- vontam meg a vállam, majd átöleltem a nyakát, és hozzá hajoltam.- Hiányoztál ám te mamlasz- vigyorogtam.
- Te is nekem Asszony- vigyorgott ő is, majd hozzám hajolt, és hosszan megcsókolt, a nyakamat végigsimítva.
- Elkészült a reggeli- suttogtam a fejemet a vállára helyezve.
- Fasza. Amúgy is farkas éhes vagyok- engedett el.
- Jaj, te szegény éhes srác- vigyorogtam.
- Igen is, éhes vagyok!- ivott bele a kólájába.
A reggelit befejezve Cortez leült a nappaliba, és az egyik DVDjét nézte, amit tőlem kapott, én pedig elővettem a hozzávalókat a bolognaihoz. Cortez rendkívül megszerette, amióta én csinálom neki, habár a nagyija is biztos nem egyszer adott neki spagettit.

Megpucoltam a hagymát, és víz már a gázon volt, pont akkor akartam felrakni egy másik edényt, amibe megdinszteltem volna a hagymát azonban Cortez elzárta a gázt, majd belepuszilt a nyakamba, amitől s könnyeimen át felnevettem(erős volt a hagyma). Majd letette a kést, ami még mindig a kezemben volt, felhúzott a székemből, és behúzott a nappaliba, leült én pedig mellé. A szívem hevesen dobogott ahogy a mélykék szemébe néztem. Ez eskü nem egészséges, hogy lassan öt év után sem hűltek az érzelmeim. Sőt. Szinte lángolnak.

Megfogta az arcomat, majd maga felé fordította, hogy a szemébe nézzek. Közelebb hajolt hozzám, és megcsókolt. Beletúrtam a hajába, miközben a keze a derekamra csúszott. Teljesen szemben ültem vele, majd a kezem a nyakára helyeztem, és még közelebb húztam magamhoz. A másik kezével a kezemet fogtam, miközben egymás után újra, és újra megcsókoltuk egymást. Óvatosan benyúltam a pólója alá, majd elkezdtem a hasát simogatni, ezután megragadtam a pólója végét, és úgy, hogy megsimítsam a bőrét levettem róla a pólómat. Cortez ugyanúgy ahogy én, levette a pólómat, miközben végigsimított a bőrömön, ami ettől folyamatosan bizsergett. Túl nagy hatással van rám. Amikor is kopogtak.

- Fenébe- suttogtam a szájára, majd rekoridő alatt felkaptam a pólómat, és igazítottam meg a hajam- megyek!- léptem az ajtóhoz.

- I... Virág, Ricsi!- mosolyodtam el.
- Szia Reniiii!- ölelt meg Virág.
- Szasz Ren! C?- kérdezte Ricsi a szokásos stílusában.
- Ott a nappaliban. Tegnap csak aludt, ma meg fel van pörögve.
- Akkor is leverem ps matchben- határozta el.
- Richárd!
- C!- ugrott Ricsi rá Cortezre.
- Figyuuu!- szólt Virág.- Elmegyünk Renivel csajos napot tartanii!
- Aha persze- bólogattak belecsöppenve a játékba.

A legközelebbi buszmegállóhoz sietve Virággal elindultunk a plázába. Nagyon igazából semmit nem vettünk, csak Virág látott meg ,,oan naon cuki plüssöket", úgyhogy megleptem magam egy hatalmas jegesmacival. Bementünk egy ruhaboltba is, ahol Virág a kezembe nyomott egy unikornisos (?) Mamuszt, közölve, hogy barátságpapucs (?), szóval kaptam papucsot. Ezután beugrottunk a fodrászhoz, miközben én levágattam, és a szokásos világos melír csíkokat tetettem bele, Virág vágatott a hajából, de ő vörös melír csíkokat rakatott a hajába mert ,, az oan naon menő". Szóval mindkettőnk hajából alufólia darabok lógtak ki, de megérte, ugyanis a végeredményt látva, vagy tíz percig sikongattunk, és ugráltunk. Utána még bementünk valamilyen filmre (Két lépés távolság) amin mindketten zokogtunk, miközben popit ettünk. A fiúkat hagytuk, mert nagyban egymást lőtték egy játéban. Valamint már nagyon rég voltunk együtt Virivel, így ki szerettem volna használni minden pillanatot.

Vagy öt óra csajos foglalkozás után, hazaindultunk, így is estefelé járt az idő. Belépve az ajtón a szobánkban leraktam a jegesmedve plüsst, direkt Cortez helyére, majd én a konyhába vettem az irányt. A fiúk viszont továbbra is valamilyen játékban voltak.

- Tee. Reeen. Hol van Justine?- kérdezte Ricsi.
- Összeköltöztek a párjaikkal- vontam meg a vállam
- Szóval most egyedül vagytok- realizálta a helyzetet.
- Igen- válaszoltam.
- Akkor bármit csinálhattok- mondta, nekem meg a fejem ugyanolyan színű volt, mint a bolognai szósz.- Azért nem nyitottál azonnal ajtót, és baszott le C. Ugye?
- Ne mááár Ricsi!- nevettem el magam, Ricsi mellett pedig Cortez is hasonlóan zavart fejjel röhögött
- Oké. Oké. Befejeztem- emelte fel a kezét és visszatért a játékhoz.

Visszafordultam a bolognai szószhoz, miközben, beleraktam a vízbe a tésztát.
- Mi finom készül?- ugrált ide Virág.
- Bolognai- szűrtem le gyorsan a tésztát.
- Úúú. Az fincsi- vigyorgott csillogó szemmel.
- Te C.- szólt Ricsi.
- Igen?- kérdezte Cortez.
- Jobban főz az asszony mint az anyja?
- Jelentősen- bólogatott.
- Akkor megkóstolhatom Ren bolognaiját?
- Tíz perc és kész- szóltam közbe.
- Nem Richárd, nem ehetsz, hanem rendelsz magadnak kaját- poénkodott Cortez.
- Télleg'? Ne mááár!- szomorodott el Virág.
- Ne vedd be- suttogtam neki, mire azonnal elmosolyodott.

Kiraktam mind a négy tányérat, és kiszedtem a tésztát. Ráraktam a bolognai szószt, és sajtot reszeltem rá.

- Kész a kaja!- kiáltottam el magam.

Vagy tíz másodpercen belül mindenki ott volt. Leültek egy zokszó nélkül, és enni kezdtek.

- Te. Ren. Nem akarsz nálunk is főzni?- kérdezte.
- Nem- ráztam meg a fejem.
- Milyen jó a hajad Emó- biccentett Virág vörös melírcsíkjaira.- Ren, a tiéd is nagyon jó- mondta nekem, Cortez meg csak mosolygott.