𝐀𝐯𝐞𝐧𝐠𝐞𝐫𝐬 𝐎𝐧𝐞𝐬𝐡𝐨𝐭𝐬 [𝐇𝐮𝐧𝐠𝐚𝐫𝐢𝐚𝐧]

𝐂𝐡𝐫𝐢𝐬𝐭𝐦𝐚𝐬

Helo Helo mindenki! Így hajnali majdnem 2-kor meghoztam az első részt! Igen még megvan az időérzékem, és tudom, hogy már nagyon rég elmúlt karácsony, de ahogy ez kipattant a fejemből, úgy éreztem muszály leírnom, és elfelejteném kirakni mire megint karácsony lesz😂
Na jó olvasást!💓
(Előbb egy kis eligazítás. Morgan létezik, csak más az apja, aki már meghalt. Pepper Tony titkárnője vagy valami ilyesmi. Tony 1 éve adoptálta Petert és (T/N)-t és Stevevel egy párt alkotnak azóta)

[Avengers x Reader]
|1308 szó|

(T/N)- neved

~te szemszöged~

Karácsony. Egy meghitt, nyugodt ünnep, amit együtt tölt a család, semmi káosz, semmi probléma. Hiszen erről szól ez az ünnep, nem? Na nem. Nálunk nem.

Beléptem a toronyba, leszenvedtem magamról a téli ruhadarabjaimat, és elindulltam a konyhába. Lepakoltam a vett dolgokat, majd a nappali felé vettem az irányt. Mikor bementem nem az a látvány fogadott, amire számítottam. Jó, persze gondolhattam volna arra, hogy ha apáékat kérem meg, hogy díszítsék fel a nappalit, abból valami nagyon rossz fog kisülni, de reménykedtem, hátha sikerül nekik. Meg persze más nem volt otthon, a többiek csak később jönnek, Bucky pedig bevásárolni van. Így hát nem volt más választásom.

-Tony. Tony ne TONY!- hallottam meg Steve hangját.

-Apu ő nem a karácsonyfa- mondtam nevetve, miközben azt figyeltem, ahogy apukám egy égősorral tekeri körbe a kapitányt, akinek a homlokán egy filctollal megrajzolt csillag díszelgett.

-De pont úgy néz ki! Csillag is van rajta! -magyarázta nekem, de kicsit megszédült és elejtette a kezében lévő Whyskys üveget, ami rengeteg üvegszilánkká tört szét a padlón.

-Jesszus apu! Mennyit ittál?!- kérdeztem, a teljesen lerészegedett zsenit.

-Csak egy pohárnyit...üvegynyit...ládányit...- válaszolta. Steve alátámasztotta ezt azzal, hogy a Whyskys üvegekkel teli doboz felé intett a fejével, ami a nappali közepén hevert, és már csak 2 üveg volt benne. Morogva indultam el a seprűért a kamrába. Mikor visszaértem, apa vigyorogva nézett rám.

-Hová repülsz kincsem?- tette fel a kérdést  azon a tipikus részeges hangján.

-Mire célzol? -kérdeztem vissza, miközben az üvegdarabokat söprögettem össze.

-Hát minek a seprű, ha nem repülni akarsz vele?

-Apa...Ezért megfizetsz- mondtam neki teljesen komoly hangon, közben letettem a seprűt, megfogtam egy égősort, majd körbetekertem vele az apámat, és hozzákötöttem a kanapéhoz.

-Te most hozzá kötöztél a kanapéhoz...egy égősorral?

-Bizony- adtam választ a kérdésére, majd kiszabadítottam Stevet az égőkből, megöleltem, és elküldtem, hogy mossa le a csillagot a fejéről.

-És engem nem szabadítasz ki?- kérdezte az apám.

-Nem. Te ott maradsz a fenekeden és szépen megvárod, amíg egy kicsit enyhül az alkohol hatása.

-Jó- nézett rám lekonyult ajkakkal. Összesöpörtem a szilánkokat, majd visszavittem a seprűt a helyére. Elkezdtem keresni a telefonomat.

-Hova tettem?- kérdeztem magamtól. Mikor 5 perc keresés után végre megtaláltam -mellesleg végig a hátsó zsebemben volt-, felhívtam Buckyt.

-Szia kicsim- hallottam meg szerelmem hangját a telefonból.

-Szia. Még ott vagy a vásárban?- tértem rögtön a lényegre.