𝐀𝐯𝐞𝐧𝐠𝐞𝐫𝐬 𝐎𝐧𝐞𝐬𝐡𝐨𝐭𝐬 [𝐇𝐮𝐧𝐠𝐚𝐫𝐢𝐚𝐧]

𝐈'𝐦 𝐬𝐨𝐫𝐫𝐲

[Pietro Maximoff x Reader]
|1382 szó|

Heoww! Igen, tudom. Baromi régen nem volt rész, DE most itt van egy a kedvenc szélvészünkkel. Ez a történetnek nem nevezhető teremtmény mfloralaura kérésére készült, remélem megfelel. Tudom, nagyon sokat késtem vele, sajnálom<3

Na nem húzom a drága időtöket. Jó olvasást!<3
(ha tetszik voteolj btw :D)

(T/N) - becses neved
(V/N) - vezetékneved
(T/B/N) - beceneved
(L/B/N) - legjobb barátod/barátnőd neve

Pietro szemszöge:
(T/N) nemsoká hazaér az állásinterjúról. Még nem mondta el, hogy milyen munkát szeretne, mert nem volt benne biztos, hogy megkapja. Én mindenesetre összeügyeskedtem valami kis vacsit a konyhában, hogyha megkapja az állást. Haa pedig nem akkor vigasztalásnak jó. Megesszük, aztán összebújva nézünk bármit, amit szeretne. Gondolatmenetemet a telefonom hangja szakította meg. Wanda szeretett volna video-chatelni velem.

- Szia Piet. -köszönt testvérem.

- Szia. -viszonoztam.

- Miért van rajtad kötény?

- (T/N) állásinterjún van és bármelyik percben visszaérhet. -magyaráztam meg neki. -Steaket akartam neki csinálni, és meg vagyok lepve. Egész jól sikerült. - kis társalgásunk végét az ajtó nyílása jelezte. -Itt van, leteszem. Szia. -gyorsan lekaptam magamról a kötényt, és kimentem a nappaliba. Egy nagyon izgatott (T/N)-t pillantottam meg. -Szia! Naaaaaa? Megkaptad az állást? -kérdeztem izgatottan.

- Igen! -válaszolt egy nagy mosollyal az arcán. Megöleltem, majd alacsony termete és testsúlya miatt könnyedén felemeltem és megpörgettem. -Jólvan elég. Hányni fogok. -nevetett.

- Akkor most már elmondod, hogy milyen munkára jelentkeztél?

- Igen, de kérlek ne akadj ki.

- Nem fogok. – ígértem. Aha. Akkor azt gondoltam, hogy nem lehet olyan rossz.

- Bombák hatástalanítására. -mondta félénken.

- Mi? -teljesen le voltam döbbenve. Bólintott egyet, hogy jól hallottam. -Nem engedlek. Nem. Biztos, hogy nem. Ha bármi történik veled... -kezdtem bele a mondandómba, de nem tudtam befejezni.

- Tudok. Vigyázni. Magamra. Felfogtad?! -vágott bele a mondatom közepébe. -Azt hiszed, hogy ennyire felelőtlen vagyok? Ha nem tudnám rendesen megoldani akkor nem vállaltam volna itt munkát!

- És velem mi lesz, ha megsérülsz?! Erre nem gondoltál?! -emeltem fel a hangom.

- Miért nem tudsz támogatni?! Én sem ellenzem azt, hogy Bosszúálló vagy! -kiabálta, majd könnyes szemmel kirohant a lakásunkból és becsapta az ajtót. Lefagyva álltam a nappali közepén. Igaza van. Hogy ronthattam el ennyire? Elvesztettem a számomra egyik legfontosabb embert egy munka miatt.

Te szemszöged:
Miután kirontottam a házból, felhívtam a legjobb barátnőmet.

- Szia (T/N). Mizu?

- Sz-szia. -szipogtam.

- Hé, mi a baj?

- Ö-összevesztünk Pietroval az új munkám miatt. Lakhatnék esetleg nálad, amég nem találok magamnak valami albérletet?

- Persze! Még munkában vagyok, de tudod hol a pótkulcs. Érezd otthon magad.

- Köszönöm (L/B/N). Szio.