BTS - Stories of a Relationship

Proposal

Jungkook
Egy kesztyű miatt kezdődött. Ma pedig már 3,5 éve együtt vagytok Jungkookkal.
A kapcsolototokat azonban beárnyékolja,hogy most kezdtél gyakornokként dolgozni egy könyvkiadónál és,mint újonc sok munkát varrnak a nyakadba, gyakran vagy bent estig, és persze amikor csak van időd, a tanulmányaidra is oda kell figyelj. Emiatt gyakran vagy fáradt,de egyenlőre bírod a kihívást.
Jungkook szintén elfoglalt, főleg amiatt,hogy épp az új albumon dolgoznak. Kicsit aggaszt a helyzet,hogy mostanában ritkábban találkoztok.
-Mi lesz ha ez megrontja a kapcsolatotokat? - jár gyakran a fejedben. Már próbáltál beszélni is a főnökeiddel,hátha a tanulásra hivatkozva nem terhelnek le ennyire.
Belül Jungkook is osztja a félelmed, úgyhogy amikor csak ideje engedi, és pont ráérsz felhív,hogy legalább hallja a hangod.
A hívások, üzenetek ma sem maradtak el. Úgy volt, hogy ma este találkoztok, de végül mégis maradt valami elvégzendő feladat.
Már csak te és a főszerkesztő marad az irodában,mikor betoppan Jungkook.
Felpillantasz a gépedből.
- Te mit csinálsz itt? - pattansz fel a székedről. - Ne haragudj,tudom,hogy azt beszéltük meg,hogy találkozunk otthon,deee...
- Beszélnünk kell! - mondja Jungkook,majd kézen fog, és elkezd elindulni a folyósó felé.
- De dolgozom. Mi lesz ha meglát, illetve nem lát a főnököm?-böksz a fejeddel az iroda irányába.
- Jó, akkor itt beszéljük meg.
- Nem vagyok jól, T/N. - kezdi Jungkook.
- Mi a baj?
- Nem vagyok jól,mert.....egyre kevesebbet látlak és félek, eltávolodunk egymástól. - Attól tartok, elveszítelek. E-ezért mostanában sokat.....gondolkodtam, és én nem akarom ezt.
- Most szakít velem? Itt? - gondolod magadban és érzed,hogy könnyek gyűlnek a szemedbe.
- Én nem akarom ezt ÍGY csinálni. Szeretném, haaa.....- pillant a főnököd irodája felé. - Ha velem maradnál.
- Nem értelek. Azt akarod,hogy mondjak fel? - kérdezed.
- Öhm...nem. Hmm.....3 év után egyszerűen nem hagyhatom,hogy valami irodai aktatologató elvegyen tőlem. - fakad ki Jungkook. - Én akarok melletted lenni és öhm....a-azt akarom,hogy te pedig mellettem légy. A-azért jöttem ide,hogy elmondjam,hooogy öhm.....én nem akarok ezután mással lenni.
- Maga kicsoda? - zavarja meg a helyzetet a főnököd,aki pont most lép ki a irodájából.
- Csak veled. - súgja Jungkook. - Örökre.
- Gyorsan elintézem,asszonyom és visszajövök. - mondod a nőre nézve,majd kitereled Jungkookot.
Egy tárgyalóba léptek be,majd gyorsan bezárod az ajtót.
- Szeretlek. - ereszkedik fél térdre Jungkook,mikor visszafordulsz felé. A szíved kihagy egy ütemet,mikor realizálod a helyzetet. - T/N, lennél a feleségem? - húzz elő egy dobozt a dzsekije zsebéből.
Egy pillanatra lefagysz,hisz épp a munkahelyeden állsz, egy tárgyalóban és nem éppen abban a ruhában,amiben egy lánykérést képzeltél. Az egész szituáció nem olyan,mint ahogy kislánykorodban képzelted.
- T/N? - szólít Jungkook, szinte kiskutyaszemekkel nézve rád. - Hozzám jössz?
- Igen. - bólogatsz végül meglepetten.

Taehyung
Taehyunggal kicsit összevesztetek a legutóbb. Taehyung nagyon elfoglalt a comeback miatt és elfelejtette a 5 éves évfordulótokat. Vitatkoztatok is. Azóta is minden nap rosszul érzed magad emiatt,mert hiányzik,de haragszol is rá,mert a vita közbe elhangzottak dolgok.....Megsértett. Úgyhogy már 3 napja nem beszéltek.
A barátaid próbálnak vígasztalni.
Már visszajöttél Kiotóba az egyetemre és 2 hete nem is voltál otthon. Lefoglalnak a vizsgáid. Most is épp két barátnőddel az oldaladon jössz ki az épületből. Már besötétedett.
- Remélem,hogy a holnapi vizsga nem lesz nehéz. - mondja az egyik barátnőd.
- Azt én is. Egész nap a könyvtárban ültünk. Ha ezután nem sikerül....- mondod.
Alig tesztek néhány lépést mikor, majdnem szószerint, Taehyungba ütközöl az utcán.
- Te mit csinálsz itt? - kérdezed. -Miért jöttél ide?
Barátnőid, látva Taet, megilletődve állnak mögötted. Még sose találkoztak vele.
- Beszélnem kell veled. Tudom,hogy hibáztam,hogy megbántottalak és,hogy sokáig vártam a bocsánatkéréssel,de most itt vagyok és sok mindent kell mondanom. Hallgass meg!
Néhány nappal ezelőtt, Szöulban, a srácok, látva Taehyung állapotát, próbálták vígasztalni és unszolni,hogy beszéljen veled. Aztán egyszercsak Jimin közbeszúrta,azt amire már Tae is gondolt egy ideje.
- Ha ennyire oda vagy érte, már 5 éve,akkor miért nem kéred meg a kezét?
Úgyhogy Taehyung beszélt erről apukáddal is, az engedélyével csináltatott egy gyönyörű gyűrűt, repülőre ült és Kiotóba jött,hogy megkérje a kezed.
- Nekem....m-még haza kell mennem t-tanulni. - mondod kifogásként. - Holnap öhm....vizsgám lesz.
- Ugyan, T/N! Egész nap tanultunk. - vág közbe az egyik barátnőd.
Taehyung bíztatásnak véve B/N szavait belekezd a mondókájába.
- T/N nagyon sajnálom,hogy elfelejtettem az évfordulónkat és még jobban sajnálom,hogy megbántottalak. De rosszul esik, hogy nem beszélünk, hogy nem láthatlak. Borzasztó volt nélküled ez 3 nap. 5 év után el sem tudom elképzelni a napjaimat, az életemet nélküled. - mondja. A barátnőid eközben már rég elolvadtak mögötted a "jelenet" láttán.
- Mint egy doramaban. - súgja egyik a másiknak.
- Esküszöm,ígérem a 10-edik, 20-adik vagy 30-adik évfordulónkra emlékezni fogok. Csak maradj velem! - folytatja Taehyung, miközben lassan féltérdre ereszkedik a hűvös, kora tavaszi estén alig néhány méterre az egyetemtől. - Park T/N, hozzám jönnél feleségül? - nyújt feléd egy nyitott, kis dobozt.
Könnyek gyűlnek a szemedbe, ugyanakkor nem tudsz megszólalni a meglepetéstől.
- Jaj, T/N! Mondj már igent különben én fogok! - szól rád az egyik barátnőd.
- Igen. - mondod végül, alig hallhatóan.