Miért maradnál?

1. fejezet

Megjegyzés: Én ezt a ficit még 2020-ban kezdtem el, azóta jó pár javítgatáson átesve. (Meg többet fantáziálok róla, minthogy írnám, de az mellékesXD) Az SVSSS angol nyelvű regénye, illetve az angol ficeinek stílusa nagyban befolyásolt. Ez biztos, hogy kiütközik az írásomon, nemigen törekszek rá, hogy a stílusa teljesen olyan legyen, mint a magyar fordításé. A szóhasználatom sem mindenben egyezik azzal, ami zavaró lehet. Ezek tudatában olvasson bele, akit érdekel a fic. :)
__________________________

Shen Qingqiu mélységesen bánta, hogy egykori világában romlott ételt evett. Mentségére legyen, az a hülye háremregény, A büszke démoni kultivátor felhúzta az agyát. Komolyan, nem lett volna ebben a szerencsétlen helyzetben, megkötözve, térdelve a Szeszélyes Szirmok Palotájának vízbörtönében, ha nem lett volna az a regény.

Hálás lehetett, hogy Binghe életben hagyta, még csak meg sem kínozta, pedig megérdemelte volna, hogy a Végtelenmély-szakadékba taszította, még ha a Rendszer miatt is történt.

Napok teltek el, mióta a börtönbe került azután, hogy az eredeti Shen Qingqiu egykori jegyese, Qiu Haitang felfedte több ember előtt az aljas gonosztevő bűneit. Bár Shen Yuan nem lehetett benne biztos, hogy minden állítása igaz volt-e. Ez azonban már mindegy volt.

Szerencsésnek érezte magát, hogy hiába volt rideg a vízbörtön, annyira nem volt szörnyű. Binghe sem bánt annyira vele rosszul, mégis tartott tőle, mikor áll rajta kegyetlen bosszút, amiért megdöfte és a mélybe lökte. Az utolsó találkozásuk összezavarta Shen Yuant. Minek dobta rá Binghe a ruháját? Előtte még a vérébe juttatott démonvérének a manipulálásával kínozta meg. Nem bírta elviselni a kissé rongyos kinézetét a normális esetben elegáns mesterének? Persze, jobb mintha megütötte vagy megfosztotta volna végtagjaitól. Röhej, hogy Binghe volt szinte felháborodva és megsértődtve, hogy lelökte magáról a palástját...

Ez nagyjából néhány napja történhetett.

Shen Qingqiu számára olyan volt mintha egy örökkévalóság telt volna el azóta, hogy valaki bent volt nála. Korgott a gyomra, a torka száraz volt, a lábai elzsibbadtak, és még vizes is volt a szakadt ruhája. Ráadásul megvolt kötözve, ami szintén legyengítette. Olyan erőtlen volt, mint mikor a Bőrszabó Démon elfogta a múltban.

A szemhéjai kezdtek lecsukódni a kimerültségtől. Mielőtt álomba szenderülhetett volna, egy hatalmas csattanás rázta meg az egész palotát.

Rögtön felkapta a fejét Shen Qingqiu, s a börtön bejárata felé pillantott. Néhány lezuhanó törmelék hangját leszámítva, egy percig néma csend volt, aztán a bejárat kicsapódott egy nagy bummal.

Mégis ki akarta ennyire látni? Remélte, hogy nem a Tiszta Nyugalom Csúcsa vágyott kiszabadítani őt. Éppen arra törekedett, hogy Binghe megkímélje őket a bosszújától. Nem szerette volna, ha miatta Binghe felégeti az egész helyet, közben megölve mindenkit, aki egyszer rosszul nézett rá.

Nem akarta, hogy kemény munkája kárba vesszen.

Egy férfi alakja bontakozott ki a robbanás helyén, aki lassú léptekkel közeledett Shen Qingqiuhoz. A férfi szemei kikerekedtek. Maga Luo Binghe csinált káoszt a palota körül. Azonban az a Binghe, aki napokkal ezelőtt volt nála egyáltalán nem így nézett ki, mint aki bejött hozzá. Valahogy megviseltebbek és durvábbak voltak a vonásai, mint aki egész életén át küzdött. És izmos mellkasát büszkén közszemlére tette. Micsoda szemérmetlenség!

Luo Binghe hűvös tekintete láttán megborzongott Shen Qingqiu. A másiknak megvolt minden oka, hogy utálja, de aki előzőleg meglátogatta, sosem nézett rá olyan fagyosan, mint az előtte álló férfi. Eszébe jutott az összes sérelme, amit az eredeti Shen Qingqiu elkövetett ellene valaha, és még jobban meggyűlölte? Vagy inkább Qiu Haitang mesterkedése volt? Az eredeti Shen Qingqiu egykori jegyese vérmes nőnek bizonyult, mikor az eredeti hírnevét tönkretette. Nem lepte volna meg, ha keresztbe akart volna még tenni neki.