Miért maradnál?

10. fejezet

Ezt nem szó szerint értette, ugye? De még ha nem is úgy, mit akart ezzel? A szíve és a teste saját magához tartozik, egyiket sem akarta semmilyen módon másnak adni… Igaz, ténylegesen nem az övé a teste, hanem az eredeti Shen Qingqiué, de az eredetit ez már nem, hiszen úgyis halott volt.

– Ettől a mestertől ne kérj ilyen nagy dolgokat – felelte Shen Qingqiu összehúzott szemekkel.

Éppen nem akadt a torkán a szó, amikor Bingge odahajolt a füléhez, forró leheletét a bőrén érezve. Shen Qingqiu szíve egy pillanatra kihagyott egy dobbanást a mellkasában. Ledermedt és pislogott. Mit akart Bingge már megint, hogy ilyen közel volt?

– Nagy dolog? Ugyan, máshogy fogsz majd vélekedni, mikor megtapasztalod igazán, mit tudok neked nyújtani, Shizun – suttogta Bingge ígérettel teli hangon, majd visszahajolt.

Főszereplő, miért vagy képtelen úgy közölni a mondanivalód, mint bármely normális ember? Nem kell a fülembe suttogni!

Binggenek egy festményre esett a pillantása Shen Qingqiu feje mögött. Gyümölcsöket ábrázolt az alkotás, amin többek között volt szilva, barack és körte. Felismerés szökött Bingge szemeibe, rájött volna valamire.

– Bocsáss meg ennek a tanítványnak, Shizun. Olyan udvariatlan vagyok.

Ez honnan jött? Eddig nem aggódott az udvariatlansága miatt. Shen Qingqiu szemében, ahogy Bingge hevesen csókolta a szobában korábban, anélkül, hogy tudná, Shen Qingqiu nyitott-e rá vagy sem, nem az udvariasság mintaképét keltette benne.

– Ezt hogy érted, Bingge? – remegett meg Shen Qingqiu hangja.

Nem valami démoni szokásról felejtkezett meg eddig, ugye?

– Nem is ettél, meg sem kínáltalak téged, Shizun, márpedig fontos számomra a jóléted. Szóval mit szólnál egy reggelihez? Ez a tanítvány jól kiismeri magát főzés tekintetében – jelentette ki magabiztos vigyorral, majd sejtelmesen hozzátette: – Nem okoznék neked csalódást, Shizun. Azt követően pedig tehetnénk egy sétát a palota melletti virágoskertben.

Shen Qingqiu megnyalta az ajkait.

Az első reakciója az lett volna, hogy tiltakozik, viszont a főszereplő mennyei módon főzött. Bár a kultivátor lét előnye, hogy kevesbé szorult ételre, hirtelen kiéhezettnek érezte magát. A vízbörtönben lévő szegényes körülmények után könnyen el tudott fogyasztani bármit.

Vajon a későbbi virágoskert miatt kellett aggódnia? Nem tetszett neki, ahogy Bingge mondta. Mindenesetre a jövőbeli Shen Yuan problémája lesz, kár agyalnia azon. Most az étkezés számított.

– Csak akkor, ha együtt eszel velem – válaszolta Shen Qingqiu.

Ha ugyanazt az ételt eszik, akkor különös dolgok nem kerülhettek bele, igaz? Shen Qingqiu meg akarta kímélni magát, hogy egy mérgezett reggeli következményeit viselje bármilyen módon.

– Természetesen, Shizun, ki nem hagynám, hogy veled étkezhessek – felelte Bingge bársonyosan édesen, amitől Shen Qingqiut a hideg kirázta. – Mit szeretnél enni?

Milyen rendes a főszereplőtől, hogy megkérdezi, és nem véletlenszerűen eteti meg valami kételyes démoni koszttal.

– Congeet.

Az az étel hiányzott Shen Qingqiunak. A bambuszházában Luo Binghe mindig szorgalmasan készítette el, és együtt ettek több alkalommal. A congee a szebb és békésebb időket idézte fel benne, amikor még nem torkolt az élete katasztrófába. És másoké sem.