Miért maradnál?

17. fejezet

Shen Qingqiu felvonta az egyik szemöldökét. Mi okból lenne az? Féltékeny hárpiának nézte ezt a öreg mestert, vagy egy éretlen kislánynak? Shen Qingqiu nem volt valami alacsony IQ szintű mellékkarakter, aki a főszereplő háreméhez csatlakozik. Egyáltalán mire fel lenne féltékeny? Még csak együtt sem voltak, ami ha Shen Qingqiun múlt, úgy is marad. 

Shen Qingqiunak elképzelni nehéz lenne, hogy romantikus opcióként tekintsen a főszereplőre, miközben a mestere volt. Azt sem felejthette el, hogy a regényben irdatlan mennyiségben nőkkel papapázott. Vajon őt mikor unja meg? És ha megunja, mi lesz? Ha a szökése előtt történne meg az, akkor megöli, vagy odaadja valamelyik démonnak? Shen Qingqiu ringatta abban az illúzióban magát, hogy Bingge látszólagos érdeklődése iránta kitart és megmenti a tragikus végkimenetelektől az életét. Nem volt ilyen egyszerű a dolog. 

Bingge több mint ezer főből álló háremét tekintve, a főszereplő nem az a típus, aki egy ember mellett megmarad. Miért lenne nála ez másképp? Ezek miatt is nehéz volt komolyan venni Bingge vonzalmát. Ebből következően Shen Qingqiu mellőzni szándékozott Bingge zavaros érzéseit. 

– Nem, ez a mester mindössze érdeklődött. Olyan helynek tűnik, ahol a háremed jól érezheti magát – jegyezte meg Shen Qingqiu, próbálva elterelni a témát magáról, mielőtt Bingge újabb merész kérdésekkel és feltételezésekkel állna elő. 

Shen Qingqiu rosszalva tekintett Bingge ujjaira, amik körülfogták a csuklóját. A főszereplőjére tette a kezét, megkísérelve kiszabadítani a csuklóját, de mindhiába. Shen Qingqiu meg volt győződve, hogy Bingge belül jót röhög a próbálkozásain. 

– Netán érdekel, kik voltak elég különlegesek, hogy megmutatassam nekik ezt a helyet? Lehetséges, hogy a preferenciám érdekel, és amiatt van ez a nagy érdeklődés? – kérdezte Bingge ravasz csillogással a szemeiben, majd derűsen felnevetett. – Nem kell rejtegetned egyszerű megjegyzés mögé, amit tudni akarsz. Nem szeretné ez a tanítvány, hogy Shizun akár véletlenül is fenyegetve érezze magát a pozíciójában. 

Hogy következtettél erre? Miféle gondolatmeneted van?! Köze nem volt ahhoz, amit mondott! Miért nála lyukadtak ki megint? Meg milyen pozícióban volt? Fogoly volt! Ne vicceljen! 

Bingge elengedte a csuklóját, majd Shen Qingqiu elé lépett, megállásra késztetve őt. Egy fekete tincset elsöpört a mestere arcából, súrolva ujjaival a homlokát, majd az orra vonalán húzta végig. 

Shen Qingqiu meghökkenten bámult a másikra. Bingge vidám kisugárzása vakító volt, mintha az a puszta tény boldoggá tenné, hogy érezheti a mesterét a kezei alatt. Bár Bingge visszafogottabbnak mutatkozott, mióta szóvá tette neki, hogy nem csókolgatja csak úgy. 

Shen Qingqiu tekintete találkozott Bingge vörösével. A főszereplő önelégült vonásai elsimultak, és egy halk kuncogást engedett ki. Shen Qingqiu olyan lágynak mutatkozott. Bingge imádta, hogy a hajdani rohadék mesterétől megszokott kegyetlenségnek és durvaságnak nyoma sem volt ebben a Shen Qingqiuban. 

Bingge félig átölelte, és a füléhez hajolt: – Nem kell aggódnod, ennél a tanítványnál te vagy első, ebben sose kételkedj, Shizun.

Shen Qingqiu a szemeit forgatta. Ez nem volt egy elhamarkodott kijelentés? Vajon ők elbeszéltek egymás mellett? Bingge úgy hangzott, akár egy szappanoperából való dramatikus hősszerelmes. Az biztos volt, hogy Shen Qingqiunak voltak aggodalmai, ám nem vágyott elsőbbséget élvezni a főszereplő szemében. 

Zavara ellenére mozdulatlan maradt, meglepte, hogy Bingge mennyire árasztja magából a melegséget, ahogy még félölelésben is szilárdan hozzásimult. Noha közel azonosan magassággal rendelkeztek, Bingge sokkal nagyobbnak hatott. Valamilyen főszereplő aura lehetett Shen Qingqiu. Az orrát különleges aroma csapta meg, Bingge illatta, de nem tudta volna megmondani, mi lehetett. 

– Nem aggódom – sóhajtotta Shen Qingqiu. Bingge feltételezései felértek egy fejfájással, amit legszívesebben elűzött volna. 

A főszereplő a háremtagjainak sok mindent ígért, képes volt azt az érzést kelteni egy személyben, hogy a főszereplő számára ő a legfontosabb sok-sok szép és édeskés szóval. Amik persze üres ígéretek voltak. Noha erre a feleségei aligha jöttek rá, hiszen a regény karaktereinek az értelmi színvonala alacsony szinten mozgott. Pláne, amikor Bingge a jelenlétükben tartózkodott. 

– Biztosíthatja ez a tanítvány, hogy nem hoz ide csak úgy bárkit. De akárhogy is voltak a kapcsolataim a múltban, te vagy az, aki a legjobban számít, Shizun – mormogta Bingge a fülébe. 

Shen Qingqiu már majdnem sajnálta Bingge háremét. Valószínűleg sok felesége bánatosan megkönnyezné, hogy a férjük egy másik férfit tart a legfontosabbnak… És még el sem telt egy nap a főszereplővel, hogy ilyen merész dolgokat ejtsen ki a száján. 

Shen Qingqiu elkezdett mocorogni, majd megpróbált kilépni Bingge félöleléséből. Megdöbbenésére erőlködés nélkül sikerrel járt, sőt ahogy hátralépett, Bingge előbb elhúzódott, mint ő. Kezdett visszavenni a tapadósságából? 

– Kiket hoztál? Sha Hualing? Liu Mingyan? – kérdezte egyből Shen Qingqiu. 

Ahogy kimondta, megfordult a fejében, hogy meglehet, diszkrétebben kellene kérdezősködnie. Azonban még bármit kihozhatott a társalgásukból, hogy hasznos információkat szerezzen. 

Látogatóba jönnek-e a feleségei? Egyáltalán Bingge háremének mennyire volt szabad mozgástere? Beléphettek csak úgy a palotáiba, vagy szólniuk kellett előtte? Ki tudja, lehet egyes tüzesebb feleségei beosonnának egy meglepetés papapára a főszereplővel. Az pedig kellemetlen lenne, ha a jövőbeli szökésénél belebotlana egy váratlan látogatóba… Ennél fogva nem volt mindegy, hogy számítania kell-e másokra. Azt nem vehette készpénznek, hogy Bingge állítólag vele egyedül akart lenni a palotában. Ez bármikor megváltozhatott. 

– Igen – bólintott Bingge lassan, arcára leplezetlen zavar vetült ki, és homlokráncolva pillantott a mesterére.  

 – Akarsz tőlük valamit, Shizun? 

Bingge sötét arccal szemlélte Shen Qingqiut, a fogát csikorgatva. A mestere vállára tette a kezét, s frusztráltan megszorította. 

Honnan tudta a mestere, hogy ők is a feleségei? Ennek a Shen Qingqiunak a világában Luo Binghenek nem voltak feleségei. Nagy esély volt rá, hogy nőhöz sem ért a nyápic. Erre a gondolatra Bingge gúnyosan elmosolyodott. 

De akkor honnan tudta Shen Qingqiu, kik a feleségei, amikor elvileg semmire és senkire se tudta alapozni a feltételezéseit? Shen Qingqiu vonzódott Liu Mingyanhoz vagy Sha Hualinghez? 

– Mindössze tudni szerette volna ez a mester, melyik feleséged lehet a kedvenced. Egy öreg mestert is érdekelhetik efféle dolgok – magyarázta erőltetett könnyedséggel, remélve, hogy hangjának megremegése elkerülte a főszereplő figyelmét. – Esetleg túl személyes ennek a mesternek az érdeklődése? 

Vajon Ning Yingying segítene neki, ha lehetőség adódik a találkozásukra? Az eredeti Shen Qingqiu vele jól bánt, és a regényből kiindulva Ning Yingying sosem neheztelt Shen Qingqiura, hiába bántalmazta a főszereplőt. Megnövelné az sikeres szökés esélyét, ha segítene rajta. Habár ő egy idegen volt ebben a világban, így teljes mértékben nem számíthatott senkire, mégis minden lehetőségre gondolni akart. Aztán pedig törhetné a fejét a visszatérés problémáján… 

– Egyáltalán nem, Shizun. Ez a tanítvány boldog, hogy a kedves mestere kérdéseket tesz fel. Szívfájdító lenne, ha Shizun közömbös lenne felém – mosolygott fanyarul Bingge, s összefonta a karjait. Műmosollyal feltette a kérdést: – Nos, van tipped, Shizun? 

Bingge úgy érezte, hogy ez egy érdekes beszélgetés lesz. A kedves mester egyértelműen magabiztos volt abban, hogy Sha Hualing és Liu Mingyan a felesége. Szerencsés véletlennek nem tudhatja be. Miket tudhat még ez a Shen Qingqiu, amiket elvileg nem kellene? Ennek a Shizunnak a tudásának mi a titka?