Miért maradnál?

6. fejezet

– Bingge, ne légy ilyen heves, hagyd abba – csúszott ki Shen Qingqiuból, finoman a mellkasához ütött. Úgy mondta, mintha csak egy tanítványát szidná a Tiszta Nyugalom Csúcsán.

Túl sok volt minden, amit Bingge vele művelt. Ő egy szűz mester volt minden téren, itt és előző életében is. Nőt nem csókolt meg, erre Binggeből sugárzik, hogy egy előjáték keretében papapázna vele. Ez aggasztó volt!

Shen Qingqiu még csak arról sem tudott, hogy férfihoz képes vonzalmat érezni. Sem saját magáról, sem Bingheről, legyen szó az eredetiről vagy az általa neveltről. A főszereplő lett volna az utolsó valaki, akiről feltételezné, hogy szerető módjára hozzányúlna egy férfihoz, pláne Shen Qingqiuhoz. 

– Ah, Shizun, bár ezt mondod, a tested másról árulkodik.

Shen Yuan ezen ponton kezdett elbizonytalanodni, hogy A büszke démoni kultivátor egy fanfiction verziójába került-e. Vagy az a nyomorult Felrántott Botkormány teremtett BL verziót a szar művének, és abba csöppent vele? Mindenesetre akárhogy nézte, egy szemétnek is nagylelkűség lett volna nevezni a regényét. Minden az ő hibája volt és annak műnek a létezése!

– Ez nem igaz – mondta gyengén, de ő sem hitt a saját szavainak.

Tagadhatatlan volt, hogy a teste reagált az érintéseire. Nem volt fair, hogy Bingge ennyire mesteri volt kezeivel és a szájával. Most már tudta, hogyan csábított el több ezer szépséges nőt.

Shen Yuannek el kellett ismernie, Bingge tudott valamit. Előző életében nagy rajongója volt a főszereplőnek, menő főszereplőnek vélte, ám sosem akart ágyba bújni vele. Ő nem az a típus volt, aki a kedvenc karakteréről ábrándozott arról, hogy éjszaka kényeztezteti őt, majd egy nap összeházasodik vele. Shen Yuan szimplán rajongást táplált iránta. Máskülönben abbahagyta volna az írásnak sem nevezhető szarban a főszereplő életének nyomon követését.

– A nyivákolós énem a másik dimenzióban nem ért hozzád, látom. Ez hatalmas örömmel tölt el – Bingge szája ijesztő mosolyra görbült.

Shen Qingqiu megdermedt Bingge karjaiban, és zavartan pillantott rá.

Miket beszélt?! Miért ért volna hozzá? Mielőtt a szakadékba taszította, egy Luo Binghe egy tinédzser volt. Még szép, hogy nem volt köztük semmi. Shen Qingqiu csak egy ártatlan fehér lótuszt látott benne, aki arra hivatott, hogy felülkerekedjen mindenen, uralkodó legyen a démonok között és óriási háreme legyen.

Azt sem tudta, mi történt a saját tanítványával. De ha ez a Bingge olyan volt, mint az övé, lehetséges, hogy az általa neveltnek is voltak romantikus érzései felé?

Hasogatni kezdett a feje. Binghere nem is gondolt, csak a saját szerencsétlen helyzetén rágódott. Itt nyögdécselt, közben Bingheval meg bármi lehetett. Na meg a saját világával…

– Shizun, ne gondolj arra a nyámnyilára! – kiabált Bingge rá, homloka összeráncolódott.

Bingge ajkai újra megtalálták Shen Qingqiuét, akinek majdnem elállt a lélegzete. Bingge már-már erőszakosan ráharapott Shen Qingqiu duzzadt alsó ajkába. Mindketten érezték Shen Qingqiu száján a vért ismét, ám ez nem tartotta vissza Bingget egy durvább csókváltástól.

Egy pillanatra Bingge levegőt vett, hogy megcsodálja maga alatt pihegő mesterét. Shen Qingqiu egész arca vörös színben játszott, duzzadt ajkain vér nyomai látszódtak.

Bingge megnyalta a száját, és ismét Shen Qingqiura vetette magát. Végignyalt mestere ajkán, eltüntetve róla a vér nyomait. Egyedül nedvességet és hőséget hagyott Bingge a nyelvével.

– Shizun, most már rám figyelsz? Rám gondolsz? – lehelte Bingge a mestere repedezett ajkaira.

Shen Qingqiu teste lángolt Bingge közelségétől, az arcán a forró lehelet a szédülés szélére sodorta, szemei kezdtek elnehezedni. Ez már sok volt Shen Qingqiunak. Miért kellett Binggenek így bánni vele? Először elrabolta, aztán mikor így is alig tudott a világáról, majdnem fulladásig csókolta.

Hogy a faszba szereztél magadnak számtalan feleséget, ha végkimerülésig csókolod őket, Bingge?

A szexről pedig tudni sem akart, hogy az is annyira vadállat módjára történt-e, mint a csókolózás. Talán ez volt az oka annak, hogy Bingge sok feleséget szerzett magának. Ha az egyik meghalt a túlzott szeretetétől, akkor volt helyette egy másik.

– Ez a mester csakis rád figyel, Bingge. Ezért kérlek kegyelmezz ennek a mesternek, mert levegőt venni sem jut ideje – préselte ki magából a szavakat Shen Qingqiu, becsukva fáradt szemeit.

Bingge a kezeivel Shen Qingqiu fejének az oldalán szorosan a párnákba markolt, majd egy hirtelen mozdulattal megfogta Shen Qingqiu állát, finoman megszorítva.

– Ne most aludj el, Shizun – mondta Bingge, majd az állát fogva, megcsókolta felsértett ajkait ismét, ami egy halk nyögést váltott ki mesteréből.

Luo Bingge az ajkairól Shen Qingqiu füléhez hajolt, és bársonyosan, már-már nevetségesen édesen megszólalt.

– Még csak az elején vagyunk annak, hogy felfedezzük egymás testét – suttogta Bingge, és megnyalta játékosan Shen Qingqiu fülcimpáját. – De ez várhat. Azt szeretném, ha teljesen rám tudnál majd figyelni a jövőben az együttléteink alatt, mikor nyitottabbá válsz erre a tanítványra. Ez egy ízelítő volt, mit tudnék neked nyújtani az ágyban, Shizun.

Amúgy sem ment volna sokra egy alvó mesterrel. Azt szerette Bingge, ha a partnerei szintén akarták őt az ágyában, és csakis ő járt a fejükben. Persze a kielégülés sem volt utolsó. Mindazonáltal célja volt ugyanazt elérni ennél a kedves mesternél is. Biztos volt benne, hogy sikerülni fog neki, hiszen nehéz gyerekkora ellenére ő vitte a legtöbbet véghez.

Amit és akit akart, idáig mindig megszerzett. Miért lenne most másképp?

Mindössze egy törődő Shizun hiányzott az életéből, olyan mint, aki abban a másik világban is volt. És végre rátalált! A mellette fekvő mester csakis az övé volt, nem számított, más mit mondott.

– Bingge, erre nincs szükség – motyogta a felette tornyosuló féldémonnak. Szinte már kezdte klausztrofóbiásnak érezni magát miatta.

Shen Qingqiunak elállt a lélegzete, amikor Bingge egy kóbor hajtincset elsöpört az arcából, és a füle mögé helyezte, ujjaival törődően súrolva a bőrét. Az érintésének a helye bizsergést hagyott.

– Ne mondj ilyeneket, Shizun. Megsérted ennek a tanítványnak a szívét – kapott hamis vigyorral a mellkasához.

Minek játszod magad, Luo Bingge?! Mintha ilyesmi téged szíven ütne, úgy csinálsz. Egykoron persze ártatlan fehér lótusz voltál, de már rég nem vagy az. Ne nehezítsd meg ennek a mesternek a helyzetét, gondolta forrongva Shen Qingqiu. A fogát csikorgatta a pofátlanságára.

– Nem állt ennek a mesternek a szándékában – erőltette ki magából a legyezője után kapva, de rájött, nincs is nála, csak a berögződött szokása dolgozott.

Bingge figyelmét nem kerülte el a mestere kényelmetlensége. Felismerte rajta, elvégre abban a megkínzott mestere sem különbözött, akinek szintén nagy előszeretetet táplált a legyezők iránt.

Örömmel töltötte el Bingget a legyező hiánya. Nem tudta olyan könnyen elrejteni kedves Shizun a gyönyörű arcát, amikor zavarban volt, vagy kellemetlenül érezte magát. Bingge minden oldalát látni akarta. Nagy kár lenne számára, ha Shizun legyező mögé bújva rejtené el a férfias szépségét.

– Megbocsátok Shizunnak – nevetett Bingge.