Akkor Is

21.rész

Jimin szemszöge:

Elkezdtünk beszélgetni, miközben én a lánnyal az oldalamon járkáltam mindenhova. Mina elég féltékeny volt.
Ami bevallom őszintén tetszett. Jó, most nézhettek őrültnek, de nekem egy szóval sem említette, hogy szerelmes lenne ebbe a gazdag tökkelütött baromba... hát bekaphatja. Mindig is kimutattam felé, hogy őrülten belé vagyok esve, sosem tagadtam.

De nem figyelt rám. Most vissza kapja. Amúgyis a csaj az Yoongi unokatesója Mido. Egyépként szép lány, karcsú mégis izmos, hosszú fekete haj és szemöldök, és jó nagy mellek. Mi kellhet még? -Baba-suttohom a fülébe. -Elmegyünk alkoholért ?-Kérdezem kacéran mire szégyenlősen bólint egyet. Színészetet tanul...és pénzt kap ezért szóval nyilván jól teljesít.

-Tudnánk beszélni? - jön be a konyhába Mina
-Beszéljetek csak én kiviszem ezeket-fogja meg Mido az üvegeket majd egy csók után ott hagy minket kettesben.
-Mi ütött beléd?- kérdezi idegesen
-Bocsánat, hogy én is találtam valakit magamnak.
- Pont őt?olyan tökéletes- az utolsó mondatot idegesen suttogja mintha nem hallanám
-Ja és az ágyban sem utolsó- húzom az agyát

-Erre igazán nem voltam kíváncsi- vág undorodó atcot
- Amúgy, minden rendben van a babával?- tudom, hogy 2 napja volt orvosnál. Fel vannak írva nekem ezek az időpontok. Igen. Annak a parasztnak tuti nincsenek. Csak beül a méregdrága kocsijába és leparkol az orvosinál.
- Igen, és képzeld. Lehet, hogy még a baba megszületése előtt esküvő lesz. Legalábbis Hobi szülei nagyon szeretnék.

-Ez komoly? Nemrég jöttetek össze és már esküvő? - akadok ki, szerintem jogosan. De most tényleg. Ha az az elmebeteg fasz megkéri a kezét én levadászom. Nekem csak is Mina kell senki más.
- Te leszel az első akinek szólok bármi van, ne aggódj- persze el is hiszem

Mina szemszöge:

Mikor vissza mentünk a nappaliba mindenki a kanapén vagy a kanapé előtt a földön ült. Hobi éppen az ismeretlen fiú mellett ült és valamin nagyon nevettek. De még sosem láttam így Hoseok-ot. Most valahogy más volt.
-Hoztam neked sojut. -adom a kezébe mire arcon puszil és vissza fordul a fiúhoz.  Hát ezt nem hiszem el. Együtt kéne most itt lennünk, de ő ehelyett barátkozik.

Idegesen feltrappoltam Jimin szobájába majd befeküdtem az ágyába. Mindennek olyan férfias, nyugtató Jimin illata volt. Már vagy másfél orája ott feküdtem mikor nyitódott az ajtó. Az ismeretlen fiú jött be.
-Oh hát itt vagy-  mosolyodik el.
-Miért, ki keres?-kérdezem flegmán
-Taehyung vagyok. Hobi keresett.- mondta lehajtott fejjel. Biztos megbántottam.
- Ne haragudj, csak rossz napom volt, gyere menjünk. - fogom meg a kezét vissza húzom a nappaliba. Egy ideig tök jól elvoltam, de aztán észre vettem, hogy a párom és Tae eltűnt.

Elhaladtam a konyha mellett ahhol hallottam a hangjukat így leguggoltam. Szerencsére nem vettek észre így ki tudtam őket hallgatni.
-Még jó, hogy mégis eljöttem ebbe a buliba- Tae
-Ja, én is örülök hiszen így megismerhettelek.-Hobi
-A barátnőd biztos mindjárt keresni fog-Tae
-Lehet...de te most sokkal fontosabb vagy-Hobi
-Akkor mutasd is meg.-és megcsókolták egymást.

Most akkor mi van? Hobi biszex? Vagy lehet hogy meleg. Az esküvőt is lehet ezért nem akarta. Szép... én meg azt hittem tényleg van valaki aki szeret.
Dühösen hagytam el a házat. Nem tudtam hova megyek, csak az számított, hogy eltűnjek onnan. Nem akartam senkivel beszélni vagy találkozni. Már vagy 2 órája bolyongok valahol. Már hajnali 4 is elmúlt nekem mégsem volt kedvem haza menni és aludni. A templom téren leültem egy fa alá és ott aludtam el.

Hangosan csicsergő madarakra keltem. A nap már az arcomba sütött és a föld nyomta a hátamat. Épp ideje volt felkelnem. Elindultam egy pékség felé, és vettem egy fánkot meg vizet. Ma még biztosan nem megyek haza. Nem állok rá készen hogy lássam Hobit. Pár óráig bolyongtam aztán támadt egy "kisebb" gondom. Nagyon elkezdett fájni a hasam, éreztem hogy valami nem oké a babával. Össze rogytam az út szélén és elkezdtem kiabálni.

Szerencsére pár perc múlva rám találtak.
-Segítsenek kérem-Kezdek el sírni
-Mindjárt itt lesznek a mentők!- nyugtat az egyik fiú. A másik felsegített a földről és menyasszony pózban tartott addig a pár percig míg meg nem jöttek a mentősök. Beraktak a kocsiba és elkezdtek megvizsgálni.
-Asszonyom felhívom a férjét rendben?-fordul felém a mentős. Már gyorsan mondani akartam, hogy ne őt hívja, de addigra ő már telefonált.

Mikor oda értünk betoltak egy szobába és mindenféle vizsgálatot csináltak. Legalább 1 órán át vizsgálgattak. Mikor megjöttek az eredmények, behívták a páromat is. Le sem tudom írni azt az érzést amit akkor éreztem. Egyszerre voltam dühös és szomorú. Egyszerre éreztem azt hogy a megfagyok és hogy megsülök. Oda jött mellem és megszorította a kezemet. Így hallgattuk végig amit az orvos mondott.

-Szerencsére jelentősebb baj nem történt. Egyszerűen csak túl sok stressz érte a kismamát. Illetve ami okozhat nagyobb gondot is, hogy úgy tűnik nagyon sok cukros ételt fogyaszt mostanában. Nem azt mondom, hogy ne egyen cukrot, de jelentősen változtatni kell az étrendjén Park kisasszony.
-De akkor a babának semmi baja? - kérdezem sírva
-Szerencsére nincs. Egyépként már meg lehet mondani, hlgy fiú lesz e vagy lány, szeretnék elvégezni a tesztet?

- Még jó- szólal meg párom elsőként.
-Akkor egy perc és hozom a gépet.- megy ki a mindig mosolygós orvos. Néha komolyan idegesít ez az állandó mosolygás.
-Hol voltál tegnap este?- kérdezi párom idegesen, kezemet továbbra sem engedve el.
-Képzeld miattad nem voltam otthon. ELRONTOTTÁL MINDENT JUNG HOSEOK!- üvöltök rá.
-Én..miért?-kérdezi letörve miközben mindkettőnk arcán könnyek záporoznak.
-Mindent hallottam amit Taehyungnak mondtál.- akadok ki teljesen

- Rólad? Hiszen nem mondtam rólad semmi rosszat. Nem is tudnék.- néz rám értetlenül.
-Amit a konyhában beszéltetek. - nem hiszem el komolyan miért kell húzni az agyamat?!...
-Nem értem miről beszélsz tényleg. Nem emlékszem semmi ilyesmire. - borul rá a mellkasomra.
-Tényleg?-bár ha jobban bele gondolok tényleg sokat ivott.
- Figyelj. Ha sokat iszok mindig hülyeségeket csinálok. Multkor felültem egy repülőre ami Kínába indult.
Bármit is mondtam vagy tettem nem gondoltam komolyan-vallja be őszintén. Vagyis most nagyon őszintének tűnik.

-Na itt vagyok, elnézést a várakoztatásért. Egyépként mire számítanak, vagy mit szeretnének?- kérdezi az orvos míg beütemeli a gépet.
- Fiú-..Hobi
-Lány-..  mondtuk Hobival egyszerre.
- Hát akkor igazi meglepetés lesz tényleg. - mondja az orvos és felénk dordítja a gép kijelzőjét.

KETTEN VANNAK??