Akkor Is

5.rész

Mina szemszöge :
Végül persze nem engedtem a csábításnak
-Állj Jimin kérlek engedj el
-De én csak fel szeretnélek vidítani
-Akkor majd máskor de most órán kéne ülnünk, és jól vagyok
-Nem, látom hogy nem vagy jól
-Csak engedj el-kiáltottam rá már a mai napon sokadszorra
-Jó, menjünk vissza, de csak ha megtehetek valamit amire régóta vágyok
-Tedd meg és menjünk vissza-nemet kellett volna mondanom...

Jimin mefogta a derekamat majd gyorsan ajkaimra hajolt. Nem mondanám csóknak, inkább volt szájra puszi, de akkor is. Én nem akartam én csak egy rendes életet akarok enélkül a barom nélkül. Nem bírtam tovább ezen gondolkozni elkezdtem futni,azt se tudom merre, de mikor úgy éreztem elég távol vagyok tőle leültem egy padra.Csendesen sírni kezdtem. Tudom, hogy csak ARRA kellek neki, de mégis jól esik hogy törődik velem valaki. Az apukám nem szeret, anyukám Japánban van 4 hónapja és csak 2 hónap múlva jön vissza de hiába, ő se nagyon törődik velem.

Egy erős fájdalomra lettem figyelmes majd elsötétült minden. Egy fura helyen ébredtel a falak kékek voltak, férfi illat volt és... Jimin itt ül az ágy mellett és a karomat simogatja. Hogy kerültem ide és miért fáj mindenem? Főként a nyakam...Lassan teljesen kinyitottam a szememet mire Jimin azonnal közelebb mászott.
-Végre felkeltél-szorítja meg a kezemet. - Hol vagyok, mi történt és te miért vagy itt?
-Én itt lakom. Téged pedig,ájultan találtalak egy bokorban.... Megerőszakoltak, de már lekezeltem a sérüléseidet
-Köszönöm, hogy segítesz azután, hogy úgy ott hagytalak. De miért?
-én vagyok Park Jimin! Nem hagyom hogy egy ilyen szép lány hibát kövessen el így követtelek de mire megtaláltalak már nos...tudod ilyen állapotba voltál.
-Mindenem fáj de muszály elmennem mosdóba, hol van? - direkt nem alartam válaszolni Jiminnek, nem hiszem el hogy ez történt
-Elkísérlek-mosolyog pervezen
-Köszi de asszem egyedül is menni fog.
-mondom szemrebbenés nélkül de mikor felkekek az ágyról azonnal a földre is rogyok... Nagyon nagyon fáj.. Khm. Tudjátok.... OTT.
Jimin fekvett a karjaiba majd bevitt a
mosdóba rárakott a vécére és kiment.
-Szólj ha kész vagy, bemegyek érted hogy ne kelljen gyalogolnod. Miután végeztem úgy lett ahogy ígérte.

-Mennyi az idő? - kérdezem mikor az ablakból látom a napot lemenni
-Am.. 7:30.Miért? - válaszol teljesen nyugodtan
-úristen haza kell mennem de nagyon gyorsan, el se tudom képzelni mit kapok ezért otthon
-Elkísérjelek?
-Nem kell, köszönöm-próbálok mosolyogni, de a szám fel van dagadva így annyira nem megy
-Ne erőltesd nehogy felrepedjen-mutat ajkaimra-Ígérd meg hogy vigyázol magadra és ha hazz érsz hívj fel-tényleg ennyire aggódik értem?
-Ha megadod a telefon számod felhívlak....

Már az ajtóban álltam indulásra készen, de úgy éreztem mégegyszer meg kell köszönjem ezt neki. Lehet még mindig a bokorba feküdnél ha ő nem hozott volna el.
-Am.. Jimin?
-Igen?
-Hogy köszönhetném ezt meg neked? Mondjuk pótoljuk a holnapi szünetekben amit mára terveztél? - kérdezem félénken
-Nem szükséges... Elég ha mondjuk megcsókolsz-mutat ajkaira huncutul elmosolyodva

Oda léptem hozzá majd elfordítottam fejét így kapott egy arcra puszit.
Egy köszönés után elindultam haza rettenetesen félve mi lesz a büntetésem.

Jimin szemszöge:
Még mindig ledermedve áltam az ajtóba... Kaptam tőle gy puszit.. Ezt el kell mesélnem Yoonginak és Jungkooknak.
Felrohantam a szobámba majd hívást indítottam, meglepő módon mindeketten felvették.
-Nem hiszitek el mi történt velem
.... Kb 1. órán át meséltem mi történt ma velem aztán elkezdtem Jungkookot a mosdós sztoriról faggatni, de csak annyit mondott hogy a lány nagyon aranyos, de hiszékeny is... Szegénykét Jungkook csak kihasználja

Ezután Mina is hívott aki elmondta hogy épségben haza ért és büntit is kapott ami szobafogság... Nagyon sajnálom szegényt, de majd kitalálok valamit hogy megszöktessem onnan.

Halii! Ez egy csonka rész lett de nagyon fáradt vagyok. Mindenki pihenjen sokat a hétvégén! 🌛❤️😘